Bűbájtan tanterem

*A már megszokható hangulatban halad a terem felé, ruhája fekete, hátát és vállát köpeny takarja, de csuklyája most nincs a fején. Ennyire azért nem akarja megrémíteni a diákokat. Belépve a terembe nem néz sehova, csak már sétál is az emelvény felé, s majd csak oda érve fordul szembe a diákokkal. Végigméri őket, majd megköszörüli torkát, jelezve, hogy kezdené az órát.*
- Üdvözlök mindenkit! Én tudom, hogy ki kicsoda, rólam tudnak annyit, amennyi szükséges, így ezzel meg is volnánk. Kezdődjön az óra. *Mondja, mire elhalványulnak a fények, s egy kép jelenik meg Abigail mellett. Olyan, mint ha kivetítő vészonra vetítenének, csak hogy sokkal élesebb és jobban kivehetőbb a kép, ráadásul csak úgy a semmiben van. Egy bárbaj jelenet látható rajta, akár egy némafilm elevenednek meg a figurák, s pálcával törnek egymás életére, vagy éppenséggel védik meg sajátjukat. Mint ez minden itt lévőnek már reflexből jön, a varázslás már majd száz éve közvetítő eszköz nélkül működik. A 21. század elején bizony ez még nem mindenki számára volt elérhető, a legtöbben csak pálcákba, botokba, vagy palackokba irányítva erőiket, voltak képesek varázsolni. Azonban rájöttek, hogy sokkal több időt és energiát spórolnánk meg, ha képesek lennénk testünk különböző csomópontjain összegyűjteni az erőt, s egyféle „csapokon” kiereszteni őket. Eleinte persze nagy koncentráció szükséges, ugyanakkor a későbbiekben nagy hasznukra lesz.*Fejezi be az első részt, majd a kép változik.*
- A különböző színű pontok csomópontokat jelentenek. A zöld színűnél, tehát a mellkasban a legnagyobb a koncentráció, innen vezethetjük tovább a karokba, a többi segédpont, egymásba átvezetve az energiát végül ugyan úgy a zöld pontban köt ki. 100 évvel ezelőtt, ezt még tanították, hogyan áramoltassuk az energiát, ugyanakkor a ma élő embereknél ez már ösztönből jön.*Eltűnik a kép, majd visszagyúlnak a fények, s ezek után már a táblán jelenik meg, amit mond.*
- A mágiát több féle szisztéma szerint lehet csoportosítani. A két legnagyobb csoport az ösztönös és az erőltetett. Az ösztönös mágiának nincsenek igazán elhatárolható alcsoportjai, ide tartozik minden olyan képesség, melyet örököltünk, olyan erők, melyeket varázslat kimondása nélkül irányíthatunk. Nem mindenkiben van ösztönös mágia, de vannak olyanok is, akikben csak később fejlődik ki, vagy pedig elnyerik másoktól.*Teszi hozzá sejtelmesen, majd már folytatja is.*
- A másik csoport már összetettebb. Minden olyan varázslat, melyet varázsige, bájital, mágikus tárgy, kézmozdulat, vagy művészeti mozdulat segítségével végzünk el az erőltetett mágia csoportjába tartozik, így a bűbájok is. Minket ez érdekel inkább. Bűbájokon belül megkülönböztetünk pozitív, negatív és semleges mágiát. Az elnevezések nem éppen pontosak, de így hívjuk, ezt kell szeretni. Minden védekező bűbáj pozitív, minden támadó, vagy ártó szándékkal elvégzett bűbáj negatív, míg az összes többi semleges. Idén nagyrészt semleges bűbájokkal fogunk foglalkozni.*Amint ezzel a résszel is végez, vár egy kicsit, hogy mindenki le tudja írni, majd már lép is tovább. Sok dolguk van még, s az idő egyre kevesebb.*
- Ha van valamilyen kérdés, azt most lehet feltenni.*Jegyzi meg, miközben felül az asztala tetejére. Most, hogy leadta az elméleti részt, jöhet a gyakorlat, de előtte vár egy kicsit, hogy senki ne maradjon le.*

//Érkezni még a következő hozzászólásom előtt lehet büntetlenül, utána már késésnek veszem. Legközelebb holnap írok, kivétel, ha nagyon belendültök és sok hozzászólás érkezik, mert akkor lehet még ma írok egyet, de holnap este hétig mindenképpen, tehát addig kérek mindenkit, hogy ha részt akar venni az órán, akkor írjon.//

*Evangeline hallgatózik az ajtónál. Mivel ő érdekesnek tartja a Bűbájtan órát, ezért belép az ajtón, és Abigailnek csak ennyit mond:*
- Hello! Bocsánat a késésért legközelebb nem fog előfordulni...*
És leül, egy üres padba, és figyeli tovább az órát, mintha végig itt lett volna bent.*

*Nagy ásítással és fáradt szemekkel halad végig Dearon a folyosón, miközben küzdeni próbál a lelkiismeretével, de igazából csak kifogáson gondolkozik, hogy mit is mondhatna az igazgatónőnek. Fél perc se telik el, de már beleunta magát a gondolkozásba. Végül úgy dönt majd improvizál valamit eddig se tett különösebben sok mindent. Órára is csak azért megy el mert már több figyelmeztetést is kapott, de szíve szerint inkább aludna egyet jót a szobájában vagy kint a szabadban, de ma erre nincs lehetősége.*
~Biztos hogy utolsó vagyok.~ *gondolja magában Dearon, a tanterem ajtaja előtt állva, kicsit megtörli a szemét és vesz egy mély levegőt, ahogy kifújta kettőt kopog is tanterem ajtaján majd benyit.
-Elnézést a késésért igazgatónő . *mondja belépése után Dearon és egyből keres a szemével egy helyet ahol helyet foglalhat. A félhomály kicsit zavarta és tartott is tőle hogy elalszik órán és akkor Abigail biztos hogy kicsapja még az iskolából is. Ezért is keres az ablak mellet egy üres helyet, így talán kibírja az óra végéig.*

//hétfő este hatig kérem a válaszokat!!//

*Dearon éppen, hogy leült az általa kinézett üres padba szinte azonnal egy kis kobold lány foglalt a mellette lévő padban helyet. Látásból már ismeri és ha jól emlékszik ő is a Spring tagja. Meg is szólítja Dearon-t, hogy: "Remélem nem zavarlak meg álmodban." Gondolja Dearon ha ennyire látszik rajta a lustaság jobb lesz ha kicsit átrendezi az arcát mielőtt az igazgatónő is észreveszi. Ránéz Sarayra és halkan válaszol*
- Úgyis figyelni kell.
*Bár ő most is legszívesebben inkább aludna, no de muszáj itt ülnie ebben a teremben. Igazából mindig is ilyen volt Dearon, amit nem talál érdekesnek abba hamar beleun. Fejét bal kezével támasztja és bal kezét a jobban tartja meg. Ahogy telik az idő és gyűlnek az információk és azoknak is csak a felét sikerül papírra vetni Dearon úgy lesz egyre álmosabb és szinte észre se veszi Saray figyelését. Ám mielőtt elaludna, felfigyel az igazgatónő egyik mondatára, mégpedig a koncentrációs gyakorlat. Végre egy kis érdekesség a száraz elmélet helyett, bár a feladat nem tűnt nehéznek. Amint Abigail intett, mindenki felállt és kezdte a gyakorlást. Dearon is, igaz kicsit lassabban, mint csoporttársai, de ő is kihúzta magát a gyakorlathoz, kinyújtotta a tenyerét és mélyen belenézett, hogy hova is koncentrálja az energiáját. A leglogikusabb hely a tenyér közepe gondolta magába és összpontosítani kezdett, hogy neki is előjöjjön a gömb formájú energia. Másfél perc elteltével semmi sem jelenik meg.*
~ Hmmm, ez nehezebb, mint hittem.
*Gondolja magában Dearon, majd eszébe jut, hogy is csinálta az igazgatónő pontosan, először köd formájában jelent meg az erő s majd úgy lett gömb alakja. Újból megpróbálja de ezúttal már sokkal éberebb mint először. Egyre erősebben koncentrál és elképzeli hogy gyűlik össze az energia a tenyerében, de nem erőlteti túl, először csak hagy gyűljön. Lassan meg is jelent a lilás köd a tenyerében.*
~ Ha jól gondolom, akkor most ezt össze kellene sűríteni egy kisebb helyre, hogy növelje az erejét.
*Egyre erősebben koncentrált a tenyerére, szemei mereven tekintenek egyetlen pontra ami köré egy örvényt képzel el, ami abba a pontba fogja sűríteni az ködfelhőt. Kis idő elteltével a Köd lassan áramolni kezdett és egyre jobban szűkült egy pontba és kezdett egy erős lila színű gömbformát felvenni. Majd egy fél másodpercre úgy tűnt elérte a megfelelő alakot, azonban egy kisebb puffanás történt Dearon tenyerében, ami még a bőrét is felsértette. Nem sikerült a koncentrált energiát kordában tartania, Dearon megrázza a kezét és nekikezd újra.*
~Ha egyszer már majdnem összejött, akkor sikerülnie kell újra.
*Gondolta magában Dearon, azonban mielőtt nekilátott volna az újabb próbálkozásnak, azt veszi észre hogy a mellette lévő Saray eszméletlenül esik a földre. Hírtelen azt se tudta Dearon, hogy reagáljon a fellépő eseményekre, csak annyit tudott tenni hogy hangosan felszólal.*
-Héé, jól vagy?
*Majd szól az igazgatónőnek.*
- Gernot igazgatónő, ez a lány elájult.