Mitológiák és vallások szakkör terme

Tárgy: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 12:14 am

A terem a kastély keleti szárnyában található a mitológiák és vallások szakkörének terme. Egy egyszerű tölgyfaajtó mögött bújik meg a méretre nem túl nagy osztályterem. Amint lenyomja az ember a nagy ezüst kilincset és átlépi a küszöböt, semmi különlegeset nem lát.
Egy egyszerű tanterem kerül a szeme elé, melynek padjai kört formáznak, tökéletes körbe illeszkednek. Így bárhová is ülünk le, nem tudunk elbújni a professzor szeme elől. Természetesen a körben elrendezett asztalok abban is segítik a tanár munkáját, hogy mindenkit jól lásson és mindenkivel tudjon kapcsolatot kialakítani. A tanárnő helyét a körön belül a legmagasabb szék jelzi.
A terem többi része is átlagos hangulatú. Egy nagy dupla szárnyú ablak található az ajtóval szemben lévő falon, így a terem tökéletes fényárban úszik a nappalokon. A késői órákra tekintettel egy nagy fáklyatartó csillár is található a plafonon. A többi falon pedig képek, festmények, sőt, szobrok is találhatóak, különféle híre mitológiai alakokat ábrázolva. Ezek a festmények és szobrok mozogni is tudnak. A festmények természetesen a kereteiken belül, míg a szobrok testrészeiket, arcuk mimikáját tudják megmozdítani, de elmenni a helyükről nem képesek.
A falak színe a képek mögött vajszínű, a padló fából készült és illik a tölgyfa színű ajtóhoz.

~Ma óra...~ *Csak ez a gondolat jár George fejében, mióta meghallotta az első óra kihirdetését. Tulajdonképpen nem is óra ez, szakkörnek hívják és bejárni sem kötelező rá, de hát mi a különbség a kettő közt. Szinte semmi. Tanulni jött, hát miért ne látogatná meg a szakköröket, már amelyikre lesz épp ereje még bemenni, vagy nem tűnik nagy marhaságnak.* ~Vajon ezekből a szakkör izékből is lesz vizsga, ha bejárok? Érnek egyáltalán valamit, ha megtanulom őket?~ *Már most rajzolódnak ki a kérdések a kis kobold fejében, lesz mit feltennie, ha lesz alkalom. Neki mindig van kérdése. Hamarosan elér az ajtóhoz, ami eléggé magas neki, egy kicsit még nyújtózkodnia is kell, hogy kitudja nyitni azt, látszik: ember alkotta hely ez. Vagy elf, ki tudja, mindenesetre nem kis növésű társai közül emelték az építményt. Akkor most valószínűleg az embereknek kéne lefelé hajolniuk, hogy egy-két ujjal megfogják a kilincset és nagy nehezen kinyissák. De a koboldok nem építkeznek, a törpök meg nagy, vaskos kézzel rendelkeznek.*
*Mielőtt belépne a terembe, még kezeit a füleihez emeli, nem szereti hirdetni, hogy miféle faj tagja ő, talán a bölcsebbeken kívül, mint a tanárok, más még rá sem jött. Neki legalább is ez volt a célja. Fél tőle, hogy ha rájönnek, hogy kobold, akkor majd kigúnyolják, esetleg még bántják is, csak azért, mert ennyire különbözik a többiektől. Ismerősei mondták neki, mielőtt elhagyta otthonát, hogy az emberek sosem bántak kegyesen a koboldokkal. Nem volt elég, hogy kis méretük miatt megkapták a magukét, de még a fülük miatt is. Ez az, amit George szeretne elkerülni, ha lehet. Ezért rejti haja mögé hosszúkás és hegyes füleit.*
*Felnyújtózkodik, a kilincsre helyezi kis mancsát, majd lehúzza azt, az ajtót nagy nehezen résnyire nyitja, majd megfogja a keletkezett résnél, onnantól kezdve már viszonylag könnyen ki tudja nyitni.* ~Én ezt bezárni nem fogom, az biztos!~ *Határozza el már most, majd inkább megfordul a terem felé, hogy felmérhesse: hányan érkeztek eddig és miféle terem ez. A terem kérdésről maximum az lepi meg, hogy eléggé átlagosnak tűnik, arra számított, hogy kicsit más lesz, bár azt már most látja, hogy ülni nem-igen fog tudni, majd a széken fog állni, hogy lásson is valamit. Kellemetlen helyzet, de talán valaki majd felajánlja, hogy segít neki, talán ha valaki kedvesebb mellé kerül. Még sem diákokat, sem a tanerőt nem látja bent, úgy látszik, hogy elsőnek érkezett. Ezen még mosolyog egyet, viszonylag gyakorlottsággal mászik fel a székre, bár az egyszer-kétszer fel is akar dőlni, de szerencsésen megússza az esést. Mikor felért, még gyorsan megigazítja ezüstöt haját, majd csöndben vár a többiek érkezésére.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 2:30 pm

*Végre! Már rettenetesen ette az unalom a szobájában, egész nap csak olvasott, rajzolt, zenét hallgatott. Mintha nyár lett volna. De most végre valami izgalom is történik vele. Nem az az eminens kisdiák fajta lány, sőt inkább enne az ellentéte, de ez a szakkör legalább kimozdítja az unalmas hétköznapokból. Alig várta már, hogy beinduljon a tanítás és felmérhesse a helyzetet. A kastélyt ismeri már, azt volt ideje nagyjából felfedezni, na meg a térkép is nagy segítség volt, mit a házvezetője nyomott a kezébe. Viszont a tanár-diák felhozatalhoz még nem volt szerencséje. Nem az a közösségi lény, igazából nagyon is magának való teremtés, de ez az óra még őt is idevonzotta a terembe.*
~Csak aztán nehogy strébernek tartsanak~ *Dünnyög magában éppen akkor, amikor átlépi a küszöböt. Már a folyosón látta, hogy nyitva van az ajtó, így felkészült rá, hogy valakit fog találni odabent. Lassú léptekkel halad át a termen, néhány fürkésző pillantással felméri a helyzetet: szokásos teremberendezés (mínusz egy pont), falakon furcsa képek (plusz egy pont), körasztal??? (minusz 10 pont). Nos valljuk be, Matlal professzor nem fog előítéletektől mentesen megjelenni Agana fejében. Utálja, egyszerűen utálja, hogy ha mindenki látja, és ez az asztal pont ezt mutatja. Így még zenét sem tud hallgatni titokban. Borzalom.*
Végül elér az egyik székhez, persze nem a bent ülő fiú közvetlen közelébe, hanem tisztes távolságra tőle és leteszi rá a táskáját. Közben pedig kotorászni kezd benne. Előkerül a penna, a jegyzettömbje, megy egy könyv is, ám nem látjuk, hogy éppen mi az, mivel tökéletesen fekete, címtelen a borítója. Végül a táskáját ledobja a földre, majd lehuppan a székére. Csak ilyenkor szólal meg.*
- Szia! *Szavait természetesen a már bent ülő fiú felé indítványozza Ám ennél többet nem akar vele foglalkozni. Hátradől, kinyitja a könyvét és próbál belemerülni az olvasásba. Közben pedig azon töpreng, vajon milyen lesz ez az óra, és vajon ez a Matlal prof. képes lesz-e ledolgozni a mínusz 10 pontos hátrányát. Meglátjuk.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 6:43 pm

*Halk léptekkel közeledik Edward a terem felé.A már megszokott fekete póló,feszülös nadrág és a szokásos kiegészítőket hordja magán.Amint az ajtóhoz ér megáll.Reméli nem ő érkezett ide elsőnek,de nagy a valószínűsége,mert nem hall hangokat a teremből.*~Na ez érdekes lesz...~*Ezzel a gondolattal a kilincsre teszi a kezét és lenyomja azt.Az ajtóban állva körül néz.Látja a diákokat,de előbb a termet szemléli meg.*~Túl átlagos,nem tetszik...de hát nem körülöttem forog a világ~*Elindul az egyik padhoz.Ahol elég messze lehet a többiektől.Nem azért,mert nem ismeri őket vagy ilyesmi,hanem csupán rossz a kedve.Amint leült a székre és kénelmesen elhelyezkedett a többiekhez szól*-Melyik házba kerültetek?-*A kérdés mellé egy eröltett mosolyt is üzen a többi diáknak.

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 7:23 pm

*Miles tegnap érkezett, és a legnagyobb örömmel fogadta a hírt, hogy a mai napon szakkör van. Az ajtó előtt áll, és épp a terem feliratát olvassa le: Mitológiák és vallások szakkör terem. Miles arcára egy kicsike kis mosoly ül, amikor megfogja az ezüst kilincset. Az anyag hideg érintésétől Miles egy kicsit megborzong. A kilincset lenyomja, de mi tagadás, kell hozzá egy kis erőfeszítés. Érezni lehet, hogy a zár még friss, nincs kikopva. Az ajtó könnyedén nyílik. Miles átlépi a küszöböt, és rögtön megpillantja a bútorokat. Érdekes ízlésre vall a körasztal, valószínűleg a tanárnak kiegyensúlyozott élete van. A fal nem pompázik kihívó színekben, sőt, inkább a visszafogottság árad belőle. Az asztalok körülzárják a tanári széket, mely kiemelkedik az asztalok fölé. A szék tulajdonosának tekintetétől nem lehet így menekülni. Miles megpillantja az érdekes festményeket is, amik alaposan beállítva lógnak a falon. A lány tekintete megakad a három diákon is, akiknek sikerült megelőzniük őt. Miles a tanári szék elejétől jobbra három székkel lévő asztalt veszi észre először. Megfogja az órára szükséges holmiját, és leül. A három másik diák felé fordul.*
-Sziasztok! *Bájosan mosolyog most is, mint mindig. Még mindig a diákok felé néz, és látja, hogy egy fiú messze ül a többiektől. Felhúzza a szemöldökét, hiszen valószínűleg minden pad meg fog telni, és akkor úgy is valaki ülni fog a közelében. Miles dob egy mosolyt a fiúnak. Néhány pillanat után az a bizonyos fiú feltesz egy kérdést, mire Miles rögtön válaszol. Ma még nem beszélgetett senkivel, úgyhogy itt a megfelelő alkalom ehhez a dologhoz.* Én az Otono házba. Egyébként Miles vagyok. Te? *Kérdi, miközben a mosoly még mindig ott csücsül az orra alatt. Miles egy szóval most nagyon fel van dobva, és örül a szakkörnek, és persze annak, hogy megismerhet még néhány embert.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 8:22 pm

*Nincs kedve elkésni, de azért kelletlenül kászálódik fel az ágyáról. Felveszi csizmáját , felkapja táskáját, és már megy is Nem siet, hisz van még ideje. Halk kopogás jelzi, hogy közeledik, annak elenére, hogy magasarkú van rajta. Lelépked a lépcsőkön, és elindul a keleti szárny felé. Mikor odaér, befordul az egyik folyosón, majd az egyik terem elé érve, benyit, és egy csapat gyerekkel találja magát szemben. ezek szerint nem tévedt el. Elkerekedik a szeme, majd elindul, és leül az egyik padba. Körbenéz és hangosan köszön.*
-Sziasztok.
*Neveltetése szerint csöndben marad. Ha kérdezik, válaszol, ha szólnak neki nem lesz bunkó, hiszen nem lehet kivülálló, még a végén innen is elviszik. Arca nyugodt, nem mosolyog,mégis barátságos. Előpakolja könyvét, füzetét, tollát, és szépen elrendezeti. Szereti a rendet, nem tehet róla, de koránt sem rendmániás.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 8:44 pm

*Cathy battyog az első órája helyszíne felé. Látszik rajta hogy sietősen öltözött fel mert haja nincs olyan gyönyörüen megcsinálva mint szokott. De ruháján ez nem látszott meg. Egy fekete felső és egy farmer van rajta meg egy telitalpu cipő. Amikor odaér a tölgyfaajtó elé egy mosoly jelenik meg az arcán. Kezét rátaeszi a kilincsre és vesz egy mély levegőt majd benyit. Egy régi életéböl megismert teljesen átlagos tantermet pillant meg. Azonkívül hogy a padok köralakban heléyezkednek el semmi különöset nem talált benne. Amíg itt nézelődik elösször fel sem tűnik 4 társa akik már a teremben tartózkodnak. Egy perc kiesés után észreveszi Milest és kedvesen odamegy hozzá.*
-Szia! Örülök hogy megint találkozunk.* Ekkor észreveszi a többieket is így kedvesen odaköszön és bemutatkozik mindenkinek. Hátrasimítja a szemébe lógó tincseit és ismét Milesre figyel*
-Leülhetek melletted? *Kérdezi félénken mert nem tudja hogy a lány egyedül szeretne-e ülni. Persze Cathy hangjábol megint hallani lehetett hogy nem egy pónikrol csevegős , ártatlan lány hanem egy lázadó. Míg a lány válaszára vár addig elgondolkozik mien is lesz majd az óra. Hozott magával tollat és jegyzetfüzetet hogy tudjon jegyzetelni. Mindenre felkészült. Bár nem egy stréber tipus nagyon izgatja a varázslás és talán sikerül rávennie magát a tanulásra.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 9:23 pm

*Egy szőke hajú lány válaszolt.Amikor belépett a terembe egyből kiszúrta,de nem gondolta volna,hogy pont ő fog vele foglalkozni.A lány bájosan mosolyog rá.*-Edwardnak hívnak és a Spring házból vagyok.Valamire kiváncsi vagy még?-*A kedve miatt csak egy erőltetett félmosolyra képes,amit még egy kacsintás is követ.Ekkor kinyílik az ajtó.Még egy diák érkezett.Mileshoz megy és beszél vele.Edward abbahagyta a mosolygást és vissza tért a saját sötét világában.Elő vesz egy lapot és egy ceruzát,rajzolni kezd.És várja,hogy végre bejöjjön a tanár.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Vas. Jan. 10, 2010 9:58 pm

*Miles örül, hogy Edward sokkal udvariasabb, mint amilyennek képzelte Miles. Edward kérdésére csak mosolyog, majd megrázza a fejét. A tankönyvét bújja, amikor Chaty jelenik meg. Miles Edwardra néz, és látja, hogy a fiút már nem a mostani történés érdekli. Miles zavartan pillant Chatyre, majd megszólal.*
-Szia! Nem hittem volna, hogy még összefutunk. Végül hová osztottak be? *Kérdi, és végignéz a termen. Olvasás közben megjelent még néhány diák, köztük Jade is. Miles biccent a lány felé, majd válaszol Chatynek.*
-Hogyne, persze, foglalj helyet! *Mondja udvariasan, majd az ajtóra pillant, hátha megérkezik a tanár. Az igazság az, hogy Miles még nem tudja, kihez lesz szerencséje. Amint felébredt, rohant a teremhez, hogy le ne késse. Így hát nem volt ideje megnézni, hogy ki tartja a mai szakkört. Miles már nem mosolyog, csak azt nézi, hogy Chaty mit válaszol a kérdésére. Nagyon érdekli, hogy ő melyik házba került, mert ha kiderül, hogy olyan házba, mint Edward, akkor valószínűleg benne is van valami magány... Miles legalábbis így gondolja. A kör asztalnál már viszonylag sokan ülnek, így a tanárnak is hamarosan meg kell jelennie. Miles megnézi a karóráját, és látja, hogy pár pillanat múlva elkezdődik élete első szakköre az iskolában. Valószínűleg mindenki első szakköre. Remélhetőleg a tanárnő nem lesz olyan szigorú, hogy mindenkitől elvegye a kedvet. Miles viszont szereti, hogyha valaki igazságosan szid le, vagy dicsér meg valakit. Ebből a szempontból Milesnek mindegy, milyen lesz az első óra, csak ne legyen unalmas.*

*Kissé izgatottan készül az órára, bár már van gyakorlata benne és jegyzetei is bőven vannak, ráadásul állítólag ő a pedagógusi szakmára termett, mégsem olyan magabiztos belül. De azt reméli, ezt a diákjai nem fogják megérezni rajta. Fogalma sincsen, vajon hányan érkeznek majd meg az órára, főleg hogy nem is kötelező, de azért reménykedik benne, hogy nem egy üres terembe kell bemennie.
Lassú léptekkel indul el a szobájától, ami csak 3 ajtónyira van a teremtől. Öltözködését tekintve most látszik rajta, hogy nem a kényelmet, inkább az alkalmat tekintette előbbre valónak. Fehér női karcsúsított ing, egy barna mellény, valamint egy barna szövetnadrág van rajta, ehhez pedig egy félmagas sarkú cipőt vett fel, ami nem szokása. Hangos koppanások kíséretében halad végig a folyosón. Útközben megnyugszik, mintha valóban beszélgetésfoszlányokat hallana odabentről. Szorosan magához szorítja jegyzeteit, majd egy határozott lépéssel már be is ért a terembe. Szinte meglepetésszerűen jelenik meg, mosolyogva a székéhez sétál, az előtte lévő padra lepakolja jegyzeteit, majd fürkészően körülnéz. Remélhetőleg a diákok is észreveszik és hamarosan elcsendesednek, ha ez így történik megszólal kellemes hangján.*
- Nagy örömmel köszöntök mindenkit az első Mitológiák és vallások szakkör foglalkozásán. *Itt körbetekint a diákokon.* - Először azt hiszem ismertetném, hogy mi az, amire számítanotok kell a tantárggyal kapcsolatosan. *Érződik a hangján, hogy már kezd megnyugodni, mivel egy pillanatnyi várakozás nélkül kezd neki az ismertetésnek.*
- Ez a szakkör nem kötelező, így bejárni sem kötelező rá, valamint majd a vizsgák során sem lesz kötelező megírni a feladatlapot. Hogy akkor mi értelme van mégis?... Azoknak, akik később a varázsirodalommal, mugliirodalommal is szeretnének foglalkozni, esetleg valami ehhez közeli szakmát szeretnének választani, fontos lehet az előmenetelük érdekében... Persze, tudom, hogy még csak elsősök, de szeretném minél előbb a fejükbe tömni a sok-sok tudnivaló ismeretet. *Újból egy kedves, meleg mosolyt villant.* - Mivel ez csak szakkör, nem kell számonkérésre számítaniuk az óra elején. De azt azért elvárom, hogy mindenki idefigyeljen az órán. Nem lesz különösebben vérengzős, inkább beszélgetős- interaktív formában szeretném megtartani... Reméljük sikerül.
*Itt hirtelen összecsapja a kezét, néhány tanuló nem kis rémületére. De majd megszokják, hogy Matlal professzor hajlamos a hirtelen mozdulatokra.* - Még mielőtt elfelejtem: Isabella Matlal professzor vagyok, mindenkit szeretettel köszöntök!
*Közben helyet foglal, mintegy szusszanásnyi időt hagyva a diákjai számára. Nem szeretné túl szárazon előadni a tananyagot, így egy kis időt enged a fellélegzésre, amíg helyet foglal. Ha ez megtörtént, tovább folytatja.*
- Szeretném, ha pár szóban egyenként bemutatkoznának, elmondhatják, hogy honnan érkeztek, milyen szakra kerültek, valamint mesélhetnének arról is, hogy van-e már valamilyen tudásuk a mitológiákkal kapcsolatban. Esetleg, hogy mit várnak a szakkörtől. Nem kell jelentkezni, azonnal szabad beszélni.. persze nem egymás szavába vágva. *Tudja, hogy jó pár diák nem szereti az ilyen bemutatkozó órákat, senki sem szívesen beszél magáról. De szerinte ez hasznos lehet, főleg mivel még csak most kezdődött meg az iskolai élet, így valószínűleg a diákok sem igazán ismerik egymást. Várakozva figyeli a diákokat, és várja a feltett kérdésekre a válaszokat.*

//Nem kell megvárni a sorrendet, mindenki írjon csak össze-vissza, ahogyan szeretné. A következő hozzászólásom holnap este érkezik, addig van idő válaszolnia mindenkinek! Smile

//

*Cathy lehuppan Miles mellé és odafordul hozzá.*
-Én a Springbe kerültem. És te?
*Kérdi de amint befejezte a kérdést rögtön meg is jött a tanár. Első benyomása az volt róla hogy nagyon kedves és izgul. Persze ezt valószínüleg kevesen veszik észre de Cathy mindig megérzi az ilyeneket.Elcsendesedett hogy segítse a munkáját. Mert tudta hogy hangzavarban nem könnyü tanítani. Miután a tanár befejezi mondókáját megvár náhány diákot és csak utána kezd bele a bemutatkozásba.*
-Én Cathy Collins vagyok és Londonbol jöttem. A Spring szakra kerültem. A mitilógiákrol vannak olyan dolgok amiket tudok de ezt nem mondanám hogy sok. Én szeretnék néhány mitológiai lényt is megismerni. Ezek mindig is érdekeltek. Persze náhányt el tudok képzelni de vannak olyanok amiket szeretném saját szememmel látni. Persze tudom hogy nem mindegyik létezik de én hallottam már olyanrol is ami igen.
*Számolt be Cathy majd elhallgatott és kiváncsian hallgatta a többiek válaszát. Valójában a London szónál elcsuklott a hangja de valószínüleg senki nem vette észre.*

*Miles és Chaty jót beszélgetnek, mikor az ajtó kinyílik, és előlép egy fiatal, kecses és igen divatos hölgy az ajtófélfa mögül. Miles a szemeivel követi a tanárnő lépteit, és amikor leül az asztalhoz, Miles leteszi a könyvét, és minden egyes mozdulatot figyel. Körbenéz, hogy ki milyen reakciót produkál. Miles, mikor megtudja végre a tanárnő nevét, elmosolyodik: az Isabella nagyon szép név. A kishúgát is Isabellának hívják, aki még csak 3 éves. Milesben megint előjönnek a régi szép idők emlékei, és egy pillanatig elbambul. Aztán, amikor rájön, hogy még sem kellene a gondolatai hatalmas tengerében úszni, inkább megrázza a fejét, és Matlal professzorra figyel. Miles eltöpreng azon, hogy valaki miért ne járna a külön szakkörökre? Hisz ezzel is növeli a tudását, ráadásul többet ér, mintha a barátnőjével csevegne. Az előny az is, hogy a tanárokat is jobban meg lehet ismerni, és előre lehet így tudni, hogy egy tanár mit reagál egyes dolgokra, és hogy milyen a jelleme. Ez most, az első órán nem fog kiderülni, hisz úgy tűnik, Matlal professzor inkább a diákok bemutatkozására fordítja a hangsúlyt. Miles arcáról lefagy a mosoly, amikor saját jellemzés és bemutatkozást kell mondania magáról. Feláll, és megköszörüli a torkát, majd belekezd.*
-Miles Flame vagyok, Londonból. A Forrás Szelleme az Otono szakot találta számomra a legmegfelelőbbnek. Eddig ugyan még nem találkoztam Otonos diákkal, de remélem jól ki fogunk majd jönni egymással. *Mosolyog, és reméli, senkit nem untat a beszéde.*
-Tanárnő, rám a különórák során mindig látni fog, ugyanis nagy az érdeklődésem a mitológia iránt. 15 életévem során csak pár szöveget olvastam mitológiával kapcsolatban, bár azok is olyasfajta ember által kitalált okoskodások voltak. *A szája egyik felét mosolyra húzza, hisz tény, hogy a varázsvilágról nem tudók sokszor butaságokat találnak ki.*
-Varázsló családban éltem, ez igaz, ám a szüleim sosem ejtettek egy szót sem a mitológiákról. Egyszer megkérdeztem anyukámat, hogy mit gondol a mitológiáról. Erre ő azt felelte, hogy a mitológia olyan dolog, ami hatalmas titkokat és érdekes történeteket, lényeket rejt. Én elhatároztam, hogy felfedezem ezeket a dolgokat . *Mosolyog, majd olyan őszintén néz, mint ahogy élete során még egyszer sem.*
-Én csak annyit várok az órától, hogy ezeket a rejtélyeket felfedezhessem, hogy a saját szememmel láthassam az egyes lényeket. *Mosolyog, és vár pár percet, hogy a többiek felfogják, mit is mondott. Majd leül. Lehajtja a fejét, és hallgatja, hogy a többiek mit mondanak. Szerinte minden fontosat elmondott, és abban is bízik, hogy kielégítő választ adott.*

*Edward hallja,hogy jön valaki,de nem igazán törődik vele.Egy idős hölgy lép be az ajtón,rögtön tudja,hogy nem diák.Ez már abból is kiderül,hogy a középső asztalhoz sietett,majd beszélt.*~Na szép itt is ez a beszélj magadról dolog.Kezdem unni,igazán kitalálhatnának valami újat.De mindegy jobb túl esni rajta.~*Éppen felállni készül amikor Cathy megszólal.Cathy után Miles is bemutatkozik és szemmel láthatóan érdekli,hogy Miles mit mond.*~Na ennyit a gyorsan túl lenni rajta dologról~*Amint befejezte a beszédet megragadja az alkalmat és feláll.-Üdvözlöm!Edward Born vagyok a Spring klubhelyiségből.Nem kedvelem a bemutatkozásnak ezt a fajta módját így rövid leszek.Nem tanultam még mitológiát,de amint látja itt vagyok tehát érdekel.Részemről ennyi publikus,nem szeretnék többet mondani magamról.-*Vissza ül a székre és várja a többi diákot.

*Mikor sorban érkeznek a többiek is a terembe, Agana összecsukja könyvét és szenvtelen várakozással mered hol a semmibe, hol az érdekes külsejű személyek felé. Mindenkiről megvan a saját véleménye, és heves késztetést is érez, hogy pár embernek az orra alá is dörgölje, de inkább nem kötözködik, amíg nincsen értelme. Táskájába csúsztatja könyvét és inkább kényelembe helyezi magát. A mellette lévő székre felpakolja bakancsos lábait és így várakozik az óra kezdésére. Nem éppen az a nőies lélek, és tudja, hogy ez sokakat zavar is benne. Ám őt nemérdekli, nagy ívben tesz a társadalomra mindaddig, amíg őt élni hagyják benne. Unalmának hangot adva ásít egyet, majd beletúr érdekes (kékes-fekete) színűre festett hajába. Körülbelül ebben a pillanatban lép be a Szakvezetője, akitől már az első találkozásukkor is kiverte a víz. Nem igazán szimpatikus neki, ám az a szerencse, hogy a társak felhozatalának megismerése jobban vonzotta, mint az idegesítően jó pedagógus nő. Lassan leveszi a lábait és rendbe szedi magát. Kissé álmodozó kifejezéssel, bambán hallgatja a közölt ismereteket és máris eldönti, hogy ha a nő továbbra is ilyen órákat fog tartani, meg fog pusztulni az unalomtól.
De meglepetések is érik. Végre a bemutatkozós játék. Szereti, de nem azért, mert ő is beszélhet. Nem, ez a játék tökéletes, hogy felmérje a társait. Néhány elhangzó hozzászólásnál már szinte égbekiáltóan kiül arcára mindez, amit gondol a többiekről. Edwardot nem veszi komolyan, ez az örökké szomorú stílus neki nem jön be. Milesről máris elkönyveli, hogy egy kis stérber. Cathyről még nem tudja eldönteni rögtön, hogy mit is gondoljon. Ő az első, aki gondolkodóba ejti.
Agana nem az a fajta, aki előbb megismeri az embert, és utána véleményt mond róla. Ő inkább rögtön kategóriákba sorolja őket és az egyes embereknek nagyon nehéz a saját kategóriájukból egy másikba átkerülni. Persze mindez pillanatok műve és a fejében önmagában intézi el.*
- Agana Morelta. Linverno. *Mondja szűkszavúan, hangja kissé nyers, kevésbé nőies és érződik rajta egy kis amerikai akcentus.* - Már tanultam mitológiák és vallások tantárgyat más iskolában. Úgy érzem kielégítő a tudásom. *Ezzel leül. Arra nem is válaszol arra, hogy ő mit vár a tantárgytól. Az teljesen mindegy, úgyis az lesz, amit a tanár tanít. Helyére visszaülve pedig tovább figyeli a megszólalókat és magában végzi a kategorizálást.*

*Kopogás hallatszik majd pár másodpercre rá kinyílik az ajtó és Edward lép be rajta.Gyorsan felméri az embereket majd bocsánatkérően fordul a tanárhoz.*
-Elnézést a késésért!
*Most nincs kedve,hogy megmagyarázza késésének okát,inkább gyorsan leül George mellé.Kapkodva előpakol közben próbál kényelmesen elhelyezkedni a széken.A tanárra szegezi tekintetét remélve,hogy semmi fontosat nem szakított félbe.*

*A hosszú percek csak telnek és telnek, de semmi változás sem történik. A terem néma csendbe burkolózott, mióta George betette a lábát. Ő sem mozgolódik, csak áll a széken, bár lába már fárad, de még bírja, reméli, hogy nem kell egész órán majd itt állnia, hanem mozoghat is kicsit, sosem szeretett egy helyben lenne sokat, nehéz lesz neki kibírni az órákat egy helyben. Kezét a padon pihenteti, jól kivető bárhonnan testének mérete, ám arra végig figyel, hogy füle ne lógjon ki.*
*A csend bár kellemes volt, de a hosszúnak tűnő pár perc alatt érkezett még másik diák is, sőt, sorra következve érkeznek, persze egyikük sem fajtabeli, de legalább nem szólítják le, ennek kifejezetten örül, de próbálja nem mutatni a jelét. Ő továbbra is csak áll, néma csöndben, az egyetlen különbség, hogy már abbahagyta hajának piszkálását, a végén még a túlzott gondoskodás buktatná le. Tudja persze, hogy nem bujkálhat örökké, de amíg csak lehet, addig titkolni fogja valós kilétét. A terem lassacskán megtelik, már csak a kulcsfontosságú személy hiányzik, nem más, mint a tanerő. Rá sem kell túl sokat várni, megérkezik a náluk idősebb nő, a terem közepén lévő asztalhoz sétál és mondandójába kezd. A kérdésekre, melyek óra előtt még a kobold fiú fejében jártak, sorra kapja meg a válaszokat a rövidke bemutató szövegből, szerencsére nem kell felhívnia magára a figyelmet azzal, hogy kérdezősködni kezd.*
*Bár elején megússza azt, hogy észrevegyék, szépen csöndben emgtudta magát húzni, de a tanárnő kitalálta, hogy mutatkozzanak be és mondjanak pár szót magukról.* ~Jaj, most mit mondjak, ilyenekre nem készültem fel. Minek kell bemutatkozni, úgy sem fog megjegyezni mindenkit a szakkörről.... Egyáltalán, fog normális órát is tartani, vagy csak ezt? Ha nem akkor úgyis változatos lesz a látogatottság, gondolom. Most év elején okés, de év közben biztosan többen is fáradtak lesznek, aztán majd nem járnak be minden szakkörre, mert szívesebben pihennek helyette... Nem?~ *Teszi fel magának a kérdést, egészen elkalandozott, s mikor hozzá ér a sor, akkor észbe kap, arcára kiüla zavarodottság és az illetődöttség is. Szóra nyitja a száját, de eleinte nem jön rajta ki hang. Becsukja. Ismét megpróbál bemutatkozni, ezúttal sikeresen is.*
-George Blackwood... *Hangzik el a név kissé halkan, lehet, hogy Matlal tanárnő nem is hallotta meg, csak a mellette, esetleg a környékén ülők még úgy-ahogy. Vesz egy nagy levegőt, elszámol gyorsan magában háromig, majd újra nekifut, ezúttal határozottságot próbál szimulálni, a fiatalabbakat valószínűleg megtévesztve.* -Szóval, George Blackwood a nevem és Otonos vagyok. Egy kis faluból jöttem... ~Na azt, inkább nem is említem, hogy kobold lakta.~ *Fut át a fején egy pillanatra, ennek hála egy kis szünetet is tart.* -Hát, effélét még soha sem tanultam, és még nem is érdekelt eddig, de úgy gondoltam nekifutok egyszer, hátha elnyeri a tetszésem. A tárgyról pedig nem gondolok igazán semmit még, majd kialakul róla a véleményem.*Zárja le gyorsan, megpróbálta összefoglalni azokat a dolgokat, amiket a tanárnő kérdezett, semmi extrát hozzá tenni. Innentől kezdve pedig inkább figyel másokra is, hátha hall valakit, aki szintén Otonos, mert bár Miles bemutatkozott így, de arról lemaradt hála elkalandozásának.

*Nohát fordult a kocka, igaz késve érkeznek, de csupán pár perccel, no hogy kikről is van szó? Arras és testvére a mindig tudatos Mira érkezik. Ám még az ajtó közelében sem vannak, már hallani őket*
-Gyere máááár *Szídja suttogva hőn imádott testvérét. Bár aki már egy kicsit is ismeri őket, csodálkozhat, hiszen addig csak az derült ki, hogy Arras mindent elhagyott amit csak tudott, míg Mira mindent pontosan megtartott, hátha kell még. Most viszont Arras rángatja a csuklójánál fogva hugicáját. No ez is érdekes, mert ugye ha Mira nem említette volna Arrasnak a szakkört, ők sem lennének itt. Hiába tud Mira róla, hanyagsága visszatartaná az eljövetelről ám Arrasnak eszébe se jutna az óra. De így hogy pont kiegészítették egymást, most mindketten itt vannak. Kissé hiányos felszereléssel és késve, ámbár már az ajtó előtt. Amint belépnek a terembe, ismét mintha változna közöttük valami. Arras a felelősség nélküli vigyorával körbe pásztázza a termet, aztán biccent egyet a tanárnőnek ~Azt hittem férfi lesz~
-Szép estét! Sziasztok *Fogait kivillantja a társaság lány tagjaira majd amint tud helyet foglal az egyik helyen. Hamar észreveszi hogy bemutatkozásnál tartanak, így mikor rákerül a sor, megköszörüli torkát*
-Köhöm...Arras Bolade vagyok, Otoño-s, a dominikai köztársaságból érkeztem, egy kisebb faluból, ami tök jó hely. Ő a hugom *Mutat Mirabelle-re nagy farkas vigyorral* -A mitológiát meg ki kell próbálni mindenütt, eddig jó tapasztalataim voltak vele kapcsolatban *Röviden befejezi, nem akar ám mindent elmondani. Elégedetten hátra dől és a következőre pillant*

~Szóval még a bemutatkozásnál tartanak,jó,akkor nem maradtam le semmiről...
*Gondolja magában Edward.Oldalra les,megnézi ki mellé is sikerült leülnie.Ledöbben de nem engedi,hogy ez látszódjon is rajta így könnyen feldolgozza ezt az élményt.Arras befejezte a bemutatkozást,most Edwardon a sor.*
~Gondolom a késők maradtak utoljára,úgyhogy már csak én vagyok hátra...
-Edward Lelouch vagyok,Linverno szakos.Mitológiát eddig csak kiegészítésként saját erőből tanultam.
~Ennyi kezdetnek elég is lesz.
*Egy biccentéssel jelzi,hogy részéről ennyi.Alaposan körbepásztázza a körben ülőket,majd visszatér George vizsgálásához.*

*Attól, hogy az ember lánya okos, céltudatos és jó a memóriája, nem feltétlenül kell ezeket hasznosítania is. Mirabelle ritkán mosolyog és még ahhoz is unottan áll hozzá, ami éppen érdekli. Imádott bátyja cibálása pedig egyértelműen zavarja.*
- Idegesítesz!*Veti oda konokul. Szeretetét elég ritkán fejezi ki, inkább morcosnak mondható, s ez alól bátyja sem kivétel. Végül odaérnek az ajtóhoz, s ő csak megforgatja szemét, majd unottan lép be a terembe. Egy biccentéssel elintézi a köszönést, s leül az ajtóval szemben lévő helyre, táskáját maga mellé dobja, s mikor testvére mellé ül, csak sóhajt egyet.*
~Bemutatkozás... Mi ez? Óvoda?~*Gondolja, s lekönyököl a padra, fejét pedig kezeivel letámasztja. Hallgatja a többieket, de egy csöppet sem érdekli, ugyanis fél percen belül, már egyikőjük nevére sem fog emlékezni. Mikor rá kerül a sor, hát kissé feljebb emeli fejét, s megszólal.*
- Mirabelle Bolade. A többi már elhangzott.*Bök a fejével tesója felé, jelezve, hogy nem kíván annál többet hozzátenni, mint amennyit tesója már elmondott. Visszatámasztja fejét kezeire, s várja, hogy hátha valami érdekeset is hoz ez az óra.

A szókeresó mesejátékhoz íme egy kép, ami a következő szóhoz nyomra vezethet.

*Mindenki bemutatkozását figyelmesen hallgatja végig és mindig mosolyogva néz az éppen megszólaló személy szemébe. Ezen kívül mindenkihez szól pár szót, vagy legalább egy kedves mosolyt, bólintás is mellékel a szavaihoz: Cathyhez a a következő szavakat intézi:*
- Remélem teljesíteni tudom az elvárásait, és értékelem az érdeklődését. *Kedves mosoly, majd a következőnek felszólaló Milest hallgatja végig és szólal meg a szavai után.*
- Örülök, hogy a többi foglalkozáson s találkozni fogunk. *Fűzi hozzá a lány lelkes szavaihoz. Majd a harmadiknak megszólaló Edwardhoz fordul.*
- Remélem érdekfeszítőek lesznek az óráim, hogy mindig láthassalak. *Majd a többiekre tekint és hozzájuk is intézi szavait.* - Tudom, hogy ez egy picit unalmas így az elején, de ígérem nemsokára feldobjuk a hangulatot. *Majd egy rejtelmes mosollyal megfűszerezi elhangzott szavait és tovább hallgatja a diákokat. Agana csak egy biccentést kap.
Ekkor érkezik meg a késők serege. Először Edward, akit éppen tegnap osztott be a szobájába. Elmosolyodva köszönti, és megjegyzi, hogy a fiú teljesítette ígéretét.*
- Mr. Lelouch. Üdvözlöm... Kérem foglaljon helyet, semmi baj. *Fűzi tovább a szót, és valóban nem mérges a késések miatt. Ez csak egy szabad foglalkozás, nem pedig egy komoly tanóra. Akkor sokkal komolyabban fogná fel a dolgot, ha most például Mágikus Literatúra órán ülnének.
George következik a sorban, neki is válaszol, kedvesen csillogó szemekkel fürkészi az alakját, majd szóra nyitja a száját.* - Különösen örvendek a szerencsének. És ha kérhetném Mr. Blackwood, óra után maradjon itt pár percre. *Mosolyog a fiúra. Nem szeretné megijeszteni, csak pár gondolatot szeretne elmondani neki, ami talán segít a beilleszkedésében.* - Ó, és elnézést a figyelmetlenségemért. *Egy gyors kézmozdulat és George érezheti, hogy az alatta lévő szék feljebb emelkedik, éppen megfelelő magasságba, majd kényelmes lelépő is képződik az alján, hogy a fiú könnyedén leszállhasson, ha szeretne.* -Remélem így már kényelmesebb.
*Mutatványa közben befut a két testvér is, Arras és Mirabelle. Kissé furcsán nézegeti a párost, majd egy barátságos bólintással meghallgatja bemutatkozásukat és nekik csak egy mosolyt tartogat.
Mindezek után végre úgy érzi, hogy belemehetnek a tananyagba. Egy újabb kézmozdulattal a tábla felé int, melyen megjelennek a krétával felírt tudnivalók az első anyagrésszel kapcsolatban, ami az őskori mitológiákra vonatkozik. Miután ez felkerült a táblára, kedvesen megszólal a diákok felé fordulva.*
- Kérem ne kezdjenek el körmölni, inkább figyeljenek rám. Mindaz, ami a táblán található szerepel a tankönyvükben is. Mindezeket jobban szeretném önöknek megmutatni egy kis kirándulás segítségével. Kérem mindenki maradjon nyugton és máris folytatjuk az órát.

//Még ne írjon senki, egy pillanat és folytatása következik! Smile

//

*A tanárnő kézmozdulatára lassan érzékelő változás következik be. A diákok úgy érzik, hogy ők nem mozdulnak el a helyükről, ám a körülöttük lévő környezet lassú, ám jelentős változáson megy keresztül. Szürke köd ereszkedik először mindenkire, melynek tapintása olyan, mint az igazi ködé, sőt mintha még hullana is az égből, szürke, borús és nedves. Ám egy pillanattal később már láthatják is a diákok a változást, a köd felszívódik és egy teljesen más helyszínen találják magukat. Ugyanúgy székeken ülnek, ugyanúgy körben, ám a fényviszonyok teljesen mások körülöttük. Ahogyan feltekintenek fölöttük meg az eget látják, hanem sziklát, valamint körös-körül is ez található. Igen, egy barlangban találják magukat, amit két fáklya fénye világít meg. A falakon különös, furcsa, mozgó rajzok találhatóak. Feltehetően minden egyes diák felfogja, hogy miket látnak. A tanárnő is ott áll előző helyén és mosolyogva néz a többiek felé.*
- Szeretném, ha megfigyelnék a falakon található rajzokat. nagyon fontosak, mivel sokat megtudhatunk belőlük az őskor vallásairól és mitológiáiról is. A barlangrajzokat a vadászmágia alkalmazása miatt használták. Állatbőrökbe bújtak, a biztonságos barlangjukban eljátszották a vadászatot, majd azt a falon festmény képében is megörökítették, hogy a vadászat mindenképpen jól sikerüljön majd. Olykor szobrokat is faragtak, melyek tetejére az állat koponyáját rögzítették, és ezeket a szobrokat is használták, dárdákat döftek beléjük, ezzel elhitetve, hogy a vadászat sikeres is lesz.
*Mondja el a rövid ismertetőjét, majd pár percnyi szünetet tart, hogy a fiatalok kicsodálkozhassák magukat a barlangrajzok furcsán groteszk, ám mégis bizsergető látványában. Hiszen ha belegondolnak a diákok, átérezhetik, hogy milyen régi rajzokat látnak, réges-régi időkből.
Az eltelt pár perc után a tanárnő újabb kézmozdulatára ismét változás következik be, most nem a helyszín változik, hanem egy új alak kezd materializálódni az asztalok közötti bezárt körben, szemmagasságban. Egy nem túl vékony, szobor szerű alak jelenik meg, aki szégyenlős, még akár el is pirulhat a látványára. A tanárnő feltételezi, hogy tudják mi az amit látnak. A szobor szája pedig lassan megmozdul és furcsa hangzású nőies hangon megszólal, hogy meséljen önmagáról.*
- Sokat vitatkoznak még ma is velem kapcsolatban, sokan ellene vannak a Vénusz elnevezésemnek, és sokan kitartanak amellett is, hogy a Föld- Anyát jelképezem. Hiszen az akkori gyűjtögető életmód miatt a föld biztosítja az életben maradáshoz a feltételeket. Rajtam kívül más női alakot ábrázoló szobrot is találtak a kutatók.
*Majd csendesen elhallgat és körbe-körbe pörögve mutogatja magát a diákok előtt. Matlal professzor pedig megszólal.*
- Van valakinek kérdése a hallottakkal kapcsolatban?

//Most már lehet írni, következő hozzászólás holnap este érkezik a professzortól Smile

//

*Edward amikor meglátja a későn érkezőket csak csóválja a fejét.A bemutatkozásukra nem figyel,inkább a gondolataiban fürkészik.Amikor visszatér az "életbe" alig lát valamit a ködtől.Amint a köd eloszlik,észre veszi,hogy egy barlangban van és csak mosolyog.Pár perc múlva egy női alak rajzolodik ki a terem közepén és beszélni kezd.És megszólal* -Szép kis illusztráció.Nem gondoltam volna,hogy maga ilyenekre is képes.-*Kisebb-nagyobb sikerrel sikerül elfojtania egy hangos kacajt.Elő veszi a tollát és fura jeleket rajzol a kezére.Ezek után csendben várja a továbbiakat.*

*Az órának erre a fordulatára nem számított.A köd nem zavarta meg lelki nyugalmát,amúgy sincs ellenére.Érdeklődve néz körül a barlangban.A megelevenedő ábrák eléggé felkeltik a figyelmét.Olvasott már az ősemberek efféle babonáiról.*
~Úgy gondolták,hogy ezzel rabul ejthetik az állat lelkét...ennek ellenére még mindig fennál a kérdés..
*Felteszi a kezét,a tanárnő jelzésére belekezd mondókájába.*
-A vadászattal kapcsolatban...arról sose beszélnek,hogy mit csináltak,ha nem sikerült elejteni az adott állatot.Ráfogták a vadászatot megelőző szertartás sikertelenségére?
*Végignéz újra a szobron,hátha van kérdése vele kapcsolatban is,de végül semmit sem talált,amit ne értene.

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Kedd Jan. 12, 2010 2:58 am

*Még késve is érkeznek az órára többen. Még a végén azt fogják hinni, hogy stréber, hogy ő nem késett. Ennek ellensúlyozására ki kellene valamit találnia legközelebbre. Vagy még akár most is. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják, amíg a tanárnő a többiek bemutatkozását kommentálja, így a legtöbbjüket sajnos nem figyeli meg. Végül a táblán megjelenő szövegre eszmél fel. Elkezdi magában olvasgatni, de Matlal prof. továbbra is beszél.* ~Hogy olvassam el, ha nem hagyja, mert folyton beszél? *Hőbörög magában, és így nem is igazán figyel arra, mit is mond a nő.
Kárára, mert így váratlanul éri a lassan fejére ereszkedő köd, s így még meglepetések is érik. Magányos zúgolódásából ez lendíti ki, és így még egy szó is kicsúszik a száján, mely az érzelmeire utal.*
- Hé! *Nyögi zavarodottan, majd gyorsan befogja a száját és inkább várja, hogy mi történik. Lassú ködtisztulás után megjelenik körülötte az új helyszín, mégpedig egy barlang, tele futkozó rajzokkal körülötte.*
~Fasza.~ *Nyögi nem túl nőiesen, és egy picit még a szája is tátva marad. Igazából azért, mert nincsen hozzászokva az ilyen mutatványokhoz.* ~Még a végén kiderül, hogy mégse fogunk unalmunkban megdögleni az óráján.~ *És szinte elismerően pillant a távolban álló nő felé, aki éppen valamit a barlang falán található rajzokról mesél. Próbál odafigyelni, de a gondolatai túl gyorsan járnak, így nem igazán tud koncentrálni. Ráadásul egy másik jelenség is megjelenik, egy női szobor. Látta már képen, de úgy még sosem, hogy előtte forgott volna körbe-körbe és mutogatta volna hájas testét.*
- Nem egy mai szépségideál. *Morogja, remélve, hogy csak a közelében ülők hallják.* - Mekkora melle van már? *Teszi hozzá ezt is félig hangosan, közben pedig félig zavarodott-viccesen lepillant a saját melleire. Agana nem éppen egy nőies lány, még a korosztálybeli lányokénál is fejletlenebb e téren.*
~Pfff. Szép.~ *Persze, hogy miről beszél a szobor, megint nem hallgatja, folyton mással van elfoglalva. Mikor a tanárnő megkérdezi, van-e valakinek kérdése, ő is felnyújtja a kezét. Bátor lány. Edward után megszólal.*
- Öööö, mi is a szobor neve? Vagy ez elhangzott? *Tudja ugyanis, csak nem ugrik be neki. Remélhetőleg nem mondta még eddig senki.*

Tárgy: Re: Mitológiák és vallások szakkör terme Kedd Jan. 12, 2010 9:23 pm

*Cathy csodálkozik egy kicsit hogy a tanárnő válaszol neki mert megszökta hogy soha senki nem figyel rá viselkedése miatt. Attol még hogy sosem mosolyog lehet kedves de persze ezt régi tanáraik nem hitték el és inkább lenézték őt vagy sajnálták. Amikor a táblára kirajzolódott egy szöveg meg sem lepődött és a tanárnő utasítására le sem írta. Egyszer csak ellepi a lányt a szürke köd, majd teljesen más környezetben találja magát. Elösször nem tudta beazonosítani mert nem látott valami jól ebben a kis fényben ám 2 perc kiesés után leesett neki hogy hol is vannak. Egy barlangban ahol barlangrajzok tarkítják a falat. Cathy jól megnézi őket mert ezek a dolgok mindig is lekötötték a figyelmét. Egy percig tudott csak nézelődni mert megjelenik egy elképesztően dagadt szoborszerü nőszemély. Amikor elkezdi dicsérni magát Cathy nem állja meg és mególal.*
-Öhm maga szörnyen ronda.* Mondja olyan halkan hogy szerinte meg sem hallotta a Venus. De hát ez van. Cathy nem fél kimondani amit gondol. Még akkor sem ha nagyon kínos a helyzet mert egy Venusnak megmondani hogy ronda hát... A lány nem bírja ki és elfordul a nőszemélyröl mert nem bírja nézni azt az ocsmány alakot. ~ Lehet hogy régen szép volt de az már elég régen volt. Ez a hájtömeg RONDA .~ Mondja a magáét magában.*

» Illúziómágia szakkör színtere