Mitológiák és vallások szakkör terme

//Ma estig várok, aztán 7-8 felé jön Isabella hsz-e. Aki akarja addig még írja be magát. Ha valaki kimaradna, akkor majd a következőben visszatérhet, úgy hogy reagál a most kihagyott dolgokra is Smile

//

*A tanárnő nem szólja le késésüket, hát ez van, amúgy sem érdekelné, tehát legalább egy pampogással kevesebbet kell meghallgatnia. Elővesz egy papír és pennájával apró rajzokat kezd firkálgatni a szélére, majd változik a helyszín, s egy barlangba kerülnek. Körbenéz, ez érdekli, legalább lesz mit rajzolnia legközelebb, megböki tesója oldalát, majd megszólal.*
- Nem sokban különbözik a szobádtól, itt is nagy a kosz és állott szag van, krix-krax-ok is vannak a falon, csak a bútoraid hiányoznak.*Jegyzi meg gonoszkásan, ezt most nem hagyhatta ki. Természetesen tudja, hogy testvérének mekkora tehetsége van a festésben, de egy ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni, hogy kimutassa testvéri szeretetét. Nem is törődik többet a témával, újra rajzolgatni kezd, s ekkor az egyik szaktársának egy igen érdekes beszólása üti meg a fülét.*
~ Idióta, mázlid van, hogy ezt nem a mi szakvezetőnknek nyögted be, ahogy hallottam a hírekből, most halott lennél. Valaki ennyire nagyképű legyen, remélem kap érte, muhaha... ~ *Igazából nem az érdekli, hogy mit mondott Edward, inkább abban reménykedik, hogy megszívja, hát mit tegyen, köcsögnek lenni jó. A tanárnő válasza, erre a beszólásra, jobban izgatja, mint az egész óra, még a középen beszélő szobor sem köti le igazán, csak egyetlen morgást vált ki belőle.*
~ Höh, ez a termékenység szobra volt, még szép, hogy elnagyolták az arányokat... ~*Gondolja, a morgolódásokat és megjegyzéseket hallgatva. Egyszerűen nem képes elviselni, ha valaki értetlenkedik, de az is lehet, hogy egyszerűen el van szokva a társaságtól, mindegy ő most így érzi magát, s magában kritizálódik, hogy aztán újra elmerüljön papírja telefirkálásában.*

*Miles a tanárnő szavait figyeli, amikor ő felírja a táblára a mai szakkör lényegét. Amikor Miles éppen el akarja olvasni az utolsó mondatot, egy hatalmas szürke köd takarja el a táblát. Miles feláll, hogy jobban lássa, de a tábla már nincs ott. A helyén egy régi, valószínűleg sárral és kővel vésett barlangrajzot lát. Mikor körbenéz, mindenki ül, és nézelődik. Miles is körbenéz, és sikerül beazonosítania, hogy egy barlangban van.*
~Nah, ennyit vártam az órától.. És már is itt vagyok! Szuper...~ *A meglepődés közepette csak pár perc múlva tűnik fel neki, hogy egyedül ő áll. Amikor a tanárnő elmondja a fontos tudnivalókat, Miles inkább visszaül. Egy, talán két perc múlva egy gondosan kidolgozott, talán kicsit és is túlzott szobor fénylik az asztal körül. A szobor -Miles legnagyobb meglepetésére -beszél. És minden tudnivalót elmond, amire a diákoknak szükségük lehet.*
~Tehát az őslakók szerint az ősanya ilyen... Telt? Huhh, akkor a mai emberek közül csak néhányan alkalmasak a családalapításra...~ *Kuncog halkan, majd Chatyre pillant. Mivel az óra igencsak izgalmasnak bizonyul, Miles inkább a tanárnő felé fordul, hogy nehogy trécselésnek tűnjön.*

//Arrassal csak holnap tudok reagálni, de ott vagyok! Very Happy

//

*Mosolyogva figyeli a diákokat. Már teljesen megnyugodott és ki sem esik tanári szerepéből. Tudja mit akar, és hogyan akarja az elmondani és megmutatni a diákjai számára. Az az igazság, hogy jó pár évtizede volt, hogy megismerhesse az embereket, így egészen jól tudja kezelni a különféle helyzeteket. Látja a diákok arcán a meglepetést, a kíváncsiságot.
Körbejár a körasztal körül, hogy hallhassa a diákok kérdéseit. Így néhány orr alatt elmorgott véleményt is hall. Ezek többségén el is mosolyodik. Kivéve egyen.*
- Edward Born *Csattan fel, és a hangja most egészen más színezetű, mint az eddig megszokott kellemes beszédhangja, melyekhez mindig fűzött egy-egy kedves mosolyt.* - Óra után kérem maradjon itt, beszédem van magával.
*Majd a következő pillanatban újra magára ölti barátságos mosolyát, és visszasétál a helyére, ahol érdeklődve fürkészi a diákok arcát, várja azok kérdéseit. Végül nem is kell olyan sokáig várnia, megérkezik az első kérdés Edwardtól.*
- Nagyon jó kérdés, Mr. Lelouch! *Mosolyodik el barátságosan a fiú felé.* - Nos mint már említettem ezekből a korokból csakis a saját fantáziánkra támaszkodhatunk. Nincsenek leírt forrásaink, melyek elmesélnék az ilyen eseteket. Annyit azonban minden képen feltételezhetünk, hogy ha bekövetkezett ilyen eset, semmiképpen sem az Isteneket okolták. Hiszen bennük feltétlenül hittek, így vagy úgy gondolhatták, hogy megharagudtak a törzsükre, vagy pedig a sámánt hibáztathatták... De még egyszer említem, mindezek csak feltételezések. Talán majd egyszer megbizonyosodhatunk róla, ha végre feltalálják az időutazó gépet.* 'Ám ez az elmúlt 170 évben sem történt meg...~ *Mondandója befejeztével újra a többiekre mosolyodik, és keresi a tekintetüket van-e aki akar valamit kérdezni. Közben pedig már a szobor is megjelenik, és elmondja a róla tudni illő dolgokat. Isabella ekkor kapja meg a következő kérdését.*
- Villendorfi Vénusz. *Biccent Agana felé, amikor a szobor már befejezte a mondandóját. Feltételezi, hogy a többiek vagy tudták a választ, vagy csak hagyták, hogy Agana kérdezze meg. Több mondanivalót nem fűz válaszként a lánynak, inkább egy kicsit ő maga is beszél a szoborról.*
- Valóban jól látják, nem volt éppen egy a mai elvárásoknak megfelelő alkatú hölgy- Ám abba gondoljanak bele, hogy a termékenységet ábrázolták vele. Nem lehetett egy csontváz vékony nőt megalkotni a termékenység tiszteletének imádására. *Majd egy kis szünetet tart, újra végignéz csoporton és utána folytatja.*
- Nos ha megengedik akkor folytatnák a következő anyaggal, ez pedig a görög mitológia. Nem szeretném túl hosszúra húzni az anyagot, mivel feltételezésem szerint mindenki hallott már róla és ismeri is. Hogy felmérjem tudásukat, gyorsan feltennék már kérdést, amíg a köd tart, gondolkodhatnak rajta. Utána pedig jelentkezés nélkül lehet mondani nyugodtan. *Egy kis mosoly a diákoknak, majd pár pillanatnyi gondolkodás, hogy milyen kérdéseket is tegyen fel, aztán már meg is szólal.*
- Miss Morelta, kérem nevezze meg a görög mitológia főistenét és feleségét, valamint az ő feladatukat, esetleg ha tudja a szimbólumaikat, akkor tessék. Edward Born, ha tudna pár mondatot mesélni Déméterről és Dionüszoszról, nagyon megköszönném. Miss Flame, Aphrodité és Héphaisztosz, amit tud róluk, kapcsolatukról, jellemzőikről, születésükről. Miss Collins, kérem Pallasz Athénéről mondjon pár mondatot, kitérve a születésére és tulajdonságaira. Edward Lelouch, kérem jellemezze Árészt és Hádészt hasonló szempontok alapján. Mr. Blackwood, Hermész és Poszeidón jellemzése lenne az ön feladata. Arras Bolade, kérem beszéljen Prométheuszról, Miss Bolade pedig Pandoráról. *Miközben kiosztja a feladatokat, mindenkire kivétel nélkül rámosolyodik.* - Ami fontos, ha tudnak, nincsen rossz válasz! *És ez valóban így van. Neki a rossz válasz is hasznos, hiszen ebből látja majd, hogy melyek azok a területek, ahol a diákok nem eléggé tájékozottak ezen a téren. Miután elmondta mondanivalóját egy újabb kézmozdulat következik. *

//Még egy pillanat, jön a Mesélő, aztán lehet írni mindenkinek! Smile

//

*Matlal professzor kézmozdulatára újra ereszkedni kezd a diákokra az előzőleg is ismert köd, mely újra beborítja őket, remélve azt is, hogy helyes gondolatokkal tölti tele a fejüket. Ugyanazok az érzések hatnak rájuk, mint az első esetben, ám úgy akkor, most sem mozdulnak el a székükből. Mikor aztán a köd lassan tisztulni kezd, a körben elrendezett padok és székek minden diákkal és Matlallal együtt megjelennek egy egészen új helyen.
A barlang kellemes fáklyafényes sötétje után most szinte vakító ez a fény. Ragyogó napsütésben fürdik a táj. Körülöttük fehér oszlopok, kövek, a távolban pedig egy város képre rajzolódik ki. Aki szemfüles és ismeri ezt a helyet térképről, az hamar be tudja azonosítani. Feltehetőleg akinek nem jut eszébe, az is hamarosan fel fogja ismerni, amint a professzornő megemlíti a nevét.
Az oszlopokon kívül találhatók itt még szobrok, melyek mindegyike fehér márványból készült. Körben helyezkednek el a diákok körül, teljes testüket mutatva, arányaikban kétszer olyan magasak, mint az emberek. Természetesen mindegyikük egy egy híres görög istent, mitológiai személyt ábrázol. Ezek a szobrok majd csak akkor elevenedek meg, ha a diákok az éppen róluk szóló kérdésekre adják a választ. Ilyenkor körbe-körbe sétálnak majd, hogy jól megfigyelhessék őket.*

//Most már írhat mindenki Smile

//

*Sejtette,hogy lesz következménye az előbbi felszólalásának,de talán ez is volt a célja.Viszont ezek a kérdések felbosszantják amit persze nem mutat ki,de mit tehetne?Amint,megkapták a választ a tanárnőtől ismét leszáll a köd.*~Már kezdte megszokni a szemem a sötétséget,erre most kiégetik.Hát szép.~*Tanárnő mindenkitől kérdéseket tesz fel,de csak a sajátjára figyel.Nem húzza az időt.Össze szedi a gondolatait és megszólal.*-Démétér a földművelés és a termékenység istennője volt.Dionüszosz pedig a bor istene volt.-*Részéről ennyi elég,ha valamire valaki kíváncsi majd megkérdezik tőle.*

*A kérdésére megkapja a választ és bólint is hozzá egyet. Tudta ő, csak éppen nem jutott az eszébe. Néhány szót is lejegyzetel gyorsan a hallottakból az előtte álló jegyzetfüzetbe. Bár feltehetőleg ehhez az órához mindenképpen szüksége lesz a könyvekre, mivel a professzor a tapasztalatokra és a látványra fekteti a hangsúlyt, nem pedig a hossza magyarázásra. De ez Aganának megfelel, ő könnyebben meg tudja tanulni így a dolgokat.
Amikor Edwardot megkéri a tanárnő, hogy maradjon itt óra után, elmosolyodik. Szereti, ha más jár rosszul, és mint tudjuk ugye a legszebb öröm a káröröm. Egyetért azzal, hogy a srácra ráfér a nevelés. A kis műlázadó...
Gondolatai közben ráereszkedik a köd, ám ahelyett hogy a válaszán gondolkozna, inkább azt próbálja elképzelni, hogy milyen új helyszínre fognak kerülni. Amikor kitisztul a kép nem nagyon lepődik meg. Ő is valami ilyen helyzetre számított. Körbenéz párszor, megvárja míg a szeme is hozzászól a napsütéshez, majd ő is felel a hozzá intézett kérdésre.
- A görög főisten Zeusz, aki a villámlás istene, felesége Héra pedig a családi tűzhely védelmezője. Héra szimbóluma talán a galamb? Zeusz jelképe a villám. *Nem teljesen biztos abban amit mond, de hát ha rossz majd kijavítják. Miután gyorsan elhadarta válaszát hátradől a székén és figyeli a körülötte lévő szobrokat, melyek említésükre sorban megmozdulnak és megelevenedésükben egészen életszerűnek tűnnének, ha nem maradna meg a testük továbbra is hófehér márványszínű.
A többiek válaszára is figyel és az említett istenek nevét is felfirkálja jegyzetfüzete lapjaira. Feltehetőleg nem véletlenül kerültek ők említésre az órán...*

-Értem
*Edward csak ennyit fűz a tanárnő válaszához.Végtére is teljesen logikus,hogz nem hibáztathatják istenüket.Ő sem igazán erre gondolt mikor feltette a kérdést,de a választ ettől még megkapta.Egyelőre nem ír le semmit,majd ha valami újat hall,akkor ráér jegyzetelni.Közben kiderül következő "utazásuk" célpontja.A ködben végigpörgeti a fontosabb tudnivalókat a két istenségről,de ekkor elvakítja valami.Szemei lassan,de biztosan szoknak hozzá az új körülményekhez.Megtalálja a szobrok között a kérdéses személyeket,rögtön el is mondja mit illik róluk tudni.*
-Árész a háború istene volt,abben különbözött Athénétől,hogy ő az értelmetlen öldöklést testesítette meg.Zeusz fia...jelképe talán a kard és a pajzs.Hádész az alvilág istene,Poszeidón és Zeusz testvére,és az ő szimbóluma talán a sisak,utalva a láthatatlanná tevő sisakjára.
*A szimbólumokban nem olyan biztos,de valami hasonlóra emlékszik.Ha nem jó,hát nem jó,nem fog összedőlni a világ számára.*

A következő, egyben utolsó hozzászólás vagy ma este érkezik Isabellától (ha sokan írtok) , vagy holnap 4-5 körül. Addig légyszi írjatok és akkor vége is lesz az órának nem sokára Smile

Köszönöm! //

*Miles végig hallgatja a többieket, a kérdéseket. Amikor Isabella is hozzátesz pár szót, akkor tűnik csak fel neki, hogy Edward fel sem fogja a dolgokat. Miles mosolyogni kezd, mikor hallja a tanárnő reagálását. Amikor eszébe jut, hogy ki is volt Aphrodité, visszagondol régi önmagára, mikor még igencsak a stréberség csúcsán állt. Nehéz kinézni belőle, de az általános iskolában mindenből kitűnő volt, és az a bizonyos "d" betű is mindig ott volt a számjegyek mellett. Így könnyedén eszébe jut az Aphroditéről tanultak nagyobb része, meg is ered a szája.*
- Nos, Aphrodité szerelem, a szépség istennője a görög mitológiában. A római mitológiában Venus, az etruszk mitológiában Turan néven emlegették. Az etruszkok általában fiatal nőnek ábrázolták, szárnyakkal. Gyakran állatokat is ábrázoltak mellé, ezek pedig a fekete hattyú és a galamb volt. A mítoszok szerint a tenger habjai közül kelt ki, *Itt kisebb mosoly jelenik meg a lány arcán, mivel ez úgy hangzik, mintha tojásból született volna, de mielőtt bárki félre értené, hozzáteszi.* kagylóhéjon látták meg először. Az istennő neve is hasonlít születésére, hiszen „aphrosz” szó görögül habot jelent. A legenda szerint, mikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán növények és fák keltek ki a földből. * A lány mindent megpróbált elmondani, ami eszébe jutott, ha meg nem, akkor azt majd a tanárnő elmondja... Miles átgondolja, hogy mi is lehetne az, amit Héphaisztoszról mondani lehet.*
- Khm... *Megköszörüli a torkát, aztán belekezd.* Héphaisztosz a kovácsmesterség és a tűz istene a görög mitológiában. Védelmezője minden mesterembernek, főként a fémműveseknek. A vulkánok istenének is tartották. Egyedül anyja, Héra gondoskodott róla. Mint tudjuk, sánta volt, és ennek is van egy története. Héra várakozásaival ellentétben a kovácsisten rémesen csúnya és elesett volt. Héra dühében lehajította a gyermeket az Olümposzról, aki egy napig csak zuhant és Lémnosz szigete mellett a tengerbe esett. Nimfák mentették meg az életét. Miután felépült és a szigeten megtanulta a kovácsmesterséget, újra felment az Olümposzra, ahol azonban csúnyán összeveszett anyjával. Zeusz nem tűrhette az arcátlanságot, és lehajította Héphaisztoszt a Szent hegyről. Ezúttal kilenc nap és kilenc éjjel zuhant az isten, és ezúttal Lémnosz szigetére esett. Héphaisztosz attól kezdve sánta volt. Első palotáját Lémnoszon építette meg, aminek csodájára jártak az olümposziak is. *Lehajtja a fejét, és végiggondolja, mit lehetne még elmondani.* A bor és mámor istene, Dionüszosz megkörnyékezte a szakállas és sánta istent palotájában, és annyi bort itatott vele, hogy az teljesen elkábult. Ezt kihasználva egy öszvér hátán átvetve a boristen felvitte Héphaisztoszt az Olümposzra. A kovácsisten még ott sem állt azonnal kötélnek, és segítségéért cserébe Aphroditét kérte feleségül. Miután megkapta, kiszabadította anyját, aki fogságba esett. *Többet már nem tud mondani, hiszen ezt körülbelül 5. osztályban tanulta. Leül, és hallgatja, hátha valaki még beszél, de úgy érzi, ő volt az utolsó. Még mielőtt belekezdene valaki, ismét feláll, mert beugrott neki az Aphrodité és Héphaisztosz közötti történtek egyike.* Feleségül vette Aphroditét, aki végül megcsalta, ezért Héphaisztosz már soha többet nem foglalkozott a szerelemmel. Műhelyében a küklopszok segítségével készítette el remekeit az isteneknek. Az ő műhelyében készültek Zeusz villámai, Athéné rettegett Aigisz pajzsa, Héliosz aranyló szekere, amelyen az égboltot átszelte, és az aranycsésze, amelyen éjjel keletre hajózott. Héphaisztosz készítette Erósz nyilait is, Pandóra diadémját és Prométheusz eltéphetetlen bilincsei is az ő munkája. Akhilleusz áthatolhatatlan páncélzatát és fegyverei is az ő keze alól kerültek ki. Ott volt, amikor az első nőt megalkották. Agyagból készítette az első halandó nőt, Pandórát, aki később az emberiséget szabadította meg a bajoktól. *Most már teljesen biztos benne, hogy befejezte, így hát leül, és nagyot sóhajt. Nem is hitte volna, hogy ennyi mindent tud az istenekről.*

*Békésen üldögél a teremben mikor leszáll közéjük a köd, na erre nem számított. Ő aztán már sok mindent látott, na de hogy egy iskolában ilyen eszközökkel tanítsanak? Felháborítónak is tarthatná, ám megjelenik az a tipikus nedves levegő, az esőre emlékeztető idő és egyből meglágyul a szíve. A barlangot látva ajkait harapdálva nézelődik mikor megzavarja hugicája. Egy fejrázás a válasz*
-Inkább itt élek Vénusszal mint veled..szerintem elbűűvölőő*Mondja nagy beleéléssel egy szenvedélyes pillantást vetve Vénuszra, ám legbelül kuncog. Mindent meghallgat de valóban, inkább csak a rajzok kötik le. Egészen addig nézi őket míg újra a kellemes ködöt érzi maga körül, aztán már a görög helyen vannak*
-Nohát...*Motyogja maga elé, kissé unottan, csak akkor figyel fel mikor a nevét hallja ~Ojojj...Prométheusz? Ki is az? Valami tűzhez kapcsolódik, nem? Ja igen..~ Agyában lévő fogaskerekek hangosan zakatolnak, ám felvilágosodik a drága és egy hosszabb csönd után mikor senki nem hajlandó megszólalni hát kénytelen lesz ő beszélni*
-Hát öö Prométheusz az egyik isten volt az Olümposzon, Zeusz arra kérte őt és testvérét hogy teremtsenek élőlényeket, testvére csinálta az állatokat ő meg az embereket. Aztán az állatok olyan jók voltak az emberekhez képest, hogy Prométheusz megsajnálta őket és elakarta lopni a tüzet az istenektől. El is lopta aztán csinált valami vacsorát, ahol becsapta Zeuszt aki megharagudott rá és egy sziklához láncolták, hogy egy sas mindennap kiegye a máját ami vissza nő *Hát persze hogy az undorító részekre emlékszik. Megvakargatja a tarkóját, aztán öblös hangján folytatja*
-Aztán pár évtized után egy isten lelőtte a sast, ő meg sziklástúl visszament az Olümposzra...öhm *Hosszas gondolkodással bólint hogy befejezte, ám továbbra is hátra dőlve nézelődik*

*Az újabb tájhoz neki is gyorsan hozzászokik a szeme, hiszem a saját képzeletében már eddig is élénken élt az Akropolisz képe. Aminkor végre megérkeznek rámosolyog a diákokra és várja a válaszaikat. Néhányan nagyon jól válaszolnak, van aki még annál is jobban. De mindenki válasza viszonylag helyes, ebből máris tudja, hogy nem lesz nehéz dolga a szakkörös diáksággal ebben a tekintetben. Amikor az éppen adott istenről van szó ő is a szobrokhoz sétál és mindenki válaszát még néhány dologgal kiegészíti, ha az rászorul erre. Majd miután mindenki elmondta a válaszát visszaáll a saját széke mögé, megfogja annak háttámláját és megszólal.*
- Gondolom kitalálták, hogy hol is vagyunk, ez az Akropolisz. A görögök amolyan templomként, szent helyként tisztelték. Sok szentély és templom épült ide az isteneik tiszteletére. Mára már csak a romjaik maradtak meg, de ezek is kivételesen szépek. Annyit még fontos tudni róla, hogy nem a görögök használták először, feltehetőleg már az előttük itt élő népek is imádkozási és áldozási helyként tartották számon.
*Mikor végzett a mondandójával hagy még egy kis időt, hogy a diákság megfigyelhesse a szobrokat, az oszlopokat, a sok szép fehér kőből épült épületet, mindent ami szem szájnak ingere. Majd amikor úgy érzi kigyönyörködték magukat, akkor újra megszólal.*
- Nos mivel a római mitológia nagyban hasonlít a görögökére, ezért úgy gondolom bőven elegendő lesz, ha elolvassák a könyvben található fejezetet. Valamint természetesen a mai anyagrészeket is ajánlom átolvasásra. Kötelezővé nem teszem, hiszen ez csak egy szakkör és szeretném ha jól éreznék magukat itt.
*Majd egy barátságos mosollyal befejezi a mondatát és egy újabb intés következtében szertefoszlik az illúzió. Mintha milliónyi füstpamaccsá repült volna szét a körülöttük lévő világ, úgy érezhetik a gyerekek. De aztán egy pillanat múlva újra feltűnik a tanterem képe. Mikor Isabella szerint mindegyikük felülkerekedett a varázslat okozta hirtelen változáson, újra megszólal.*
- Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt! Remélem a következő szakkörön is találkozni fogunk! Addig is vigyázzanak magukra. *A jegyzeteihez nyúl és elkezdi rendezgetni őket, jelezve, hogy a diákság elmehet. A hatás kedvéért vár pár pillanatot, hogy a két diák had higgye azt, hogy elfelejtette őket. Majd ezután szólal meg újra.*
- Ó, kérem Mr. Born és Mr. Balckwood, maradjanak egy pillanatra. *Majd mosolyogva álldogál, feltehetőleg a két másik fiúval együtt és megvárják amíg hármasban maradnak. Addig csak emelgeti egyikükről a másikukra a tekintetét. Néha szereti érezni azt, hogy ő van nyerő pozícióban. Ezt persze Edwardnak szánja inkább, de George-dzsal sem kivételezhet. Mikor mindenki más a felszólítottakon kívül kiment, megszólal.*
- Mr. Born elhiszem, hogy nem gondolta volna, hogy egy tanár képes egy ilyen varázslatra. *Mondja fölöttébb gúnyos és cinikus hangon, utalva a fiú órai felszólalására.* - Ám egyelőre még én vagyok a tanára, és a tanteremben fegyelmet és tiszteletet várok el... Tehát mivel a tanév csak most kezdődött, pontlevonással még nem szeretném hátrányba hozni a szakját. Így kérem írjon nekem egy 450 szavas házi dolgozatot az ókor és a középkor legjelentősebb varázslóíróiról és költőiről. A határidő pedig február 5-ödike. *Bájosan elmosolyodik.* - Köszönöm, elmehet.
*És innentől kezdve Edward bármit csinál is, nem hajlandó rá odafigyelni. Mikor végre már kint van a teremből, a bent maradt fiú felé fordul szintén mosolyogva.*
- Kérem ne ijedjen meg Mr. Blackwood, csak annyit szeretnék mondani, hogy ha bármiben segítségére lehetek a beilleszkedésben, a tanulásban, kérem nyugodtan keressen meg. Vagy ha valamilyen hétköznapi tárgy nem megfelelő... méretű az ön számára, kérem ne habozzon szólni, szívesen segítek.
*Majd mosolyogva megvárja a fiú válaszát és maga előtt terelgetve vonulnak ki a tanteremből.*

//Aki szeretne, még írhat befejező hozzászólást. Köszönöm mindenkinek a részvételt! Remélem tetszett és nem nyúlt túl hosszúra. Amint kész lesz a főoldal, láthatjátok majd ott is a pontokat, ám eddig ide is beírom őket, hogy láthassátok ki mennyit kap. Szép hétvégét! Smile

//

Pontok:
- Mira: 7
- Arras: 7
- George: 7
- Edward Lelouch: 6
- Edward Born: 6
- Miles: 10
- Cathy: 8
- Jade: 2

A pontokat a hozzászólások minősége és mennyisége után kaptátok, nem a válaszok helyessége és az órai munka minősége után. Tehát ha valaki semmit nem tudott volna válaszolni a kérdésre, de azt nagyon szépen és hosszan leírva teszi akkor is kaphatott volna sok pontot, remélem világos Smile

*Cathy meg sem lepődik a szürke ködön és azon ahol találják maukat. Rögtön belefog a mondókájába ami Pallasz Athénéröl szól.*
-Öhm...Hát Pallasz Athéné a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek, a kézművesség és a képzés istennője a görög mitológiában. Athéné Zeusz és Métisz gyermeke. Athénét mindig karddal és lándzsával ábrázolták, sisakban, és az anyja által készített gorgófős mellvértben. Ehhez készíttette apja Héphaisztosszal az Aigisz pajzsot, amelyet ha megrázott, a hadak földre estek. Szent állata a bagoly volt. Athéné oltalma és hatalma alatt álltak a városok, amelyek közül az első volt Athén, amiért Poszeidónnal kellett megküzdenie. Öhm izé ... sajnos többet nem tudok róla.
*Mondja Cathy majd egy kicsit szomoruan de abbahagyja a beszédet. Hogyan nem jutott eszébe?! Pedig a görög isteneket mindig jól tudta. Amikor a tanárnő elköszönt és mindenki felállt ő is feltápászkodik a helyéröl és elindul a folyóson. Valójában nem tudja hova megy de megy.*

// Bocsi csak szarozott a net és nem tudtam írni :S amúgy tetszett az óra! Very Happy

//

//De ne már.Ilyen jó szívű nem lehetsz.Semmi verés vagy valami?Komolyan írnom?Ezt nem hiszem el.Nem csinálom meg.*megsértődött*

» Illúziómágia szakkör színtere