Virágoskert

Tárgy: Re: Virágoskert Vas. Jún. 27, 2010 9:18 pm

*Továbbra is vidoran hintázik, nagyjából olyan mint egy 6 éves kisgyerek, de őt igazán nem zavarja. Még ha Mark látná, akkor se zavarná. A kérdésekre csak vállat von, remélve hogy ruhájának nesze eljut a férfi füléig*
-Persze hogy jól vagyok *Vágja rá hamar még mielőtt a férfi be is fejezhetné mondandóját, aztán magyarázatot próbál keresni hosszasan harapdálja ajkait és pillant fel a férfira*
-Nem tudom. oké? *Kissé ingerülten válaszol, nem szereti ha aggódnak érte, főleg ha Mark az. És tényleg nem tud válaszolni, fogalma sincs mitől feledékeny az első percről a másikra. Talán fáradt már, és igenis a fontos dolgokat megjegyzi. Nincs kedve tovább ücsörögni ezért feláll és körbe néz*
-Megkeresem a kabátokat *Szól oda Marknak megvárva a reakcióját aztán elindul visszafele, a sajátjára hamar rálel ám mire Mark kabátját felveszi a földről, valószínűleg a férfi is befejezi a munkát. Bal karjára teríti a két súlyos anyagot és lassan lépkedve indul vissza a másikhoz.

Tárgy: Re: Virágoskert Vas. Jún. 27, 2010 9:43 pm

*Hát bármennyire is jó a hallása, azért arra szintre még nem jutott el, hogy ruhasusogásból megállapítsa, hogy pontosan milyen mozgást is végeznek. De a válaszból kihallja, hogy Karesinda kissé ingerült, ami őszintén szólva kissé megijeszti, mert ő elég türelmesnek ismerte a másikat. Mert pl. vele is nagyon türelmes volt mindig, pedig, Mark nem mindig volt ez a csupaszív figura... Na jó ilyen volt, csak a vakságot viselte nehezen és akkor bizony kiállhatatlan volt a természete, legalábbis a családja szerint. Meg szerinte is. De Karesinda vele volt, és bár nem volt minden zökkenőmentes, a másik nélkül bizony nem tartana ott, ahol most van. Szóval a mostani türelmetelnség és ingerültség kicsit váratlanu éri, de bölcsen hallgat és nem teszi szóvá. Majd ha akarja elmondja a másik, hogy mi baja, ha meg tényleg semmi, akkor nyilván hamar megnyugszik majd. Így csak egy bólintást, egy aggódó arckifejezést amolyan "Tényleg biztos?" kérdéssel vet a másik irányába.*
- Oké, ha te mondod... *Kár hogy az arcára ne ez van írva, de mindegy. El is fordul, és reméli, hogy a másik nem látta a kétkedést rajta. Inkább egy gonosz gazt húz ki. Fura ha jobban belegondol, ezt az egész melót varázslattal 5 perc alatt megoldotta volna. Persze az nem lett volna olyan relaxáló... Most viszont már nem fog sietni, befejezi így.*
~Mára ez az utolsó sor, törli meg újra a homlokát, újabb sáros foltot húzva az arcára. A kabátokkal kapcsolatban is csak bólint, és tovább gazol. Kihúz egy utolsó gazt is, legalábbis sejti, hogy az az utolsó, mivel a mellette lévő növények mellett, már semmit sem érez, ami nyilván azért van, mert Karesinda már kigazolta azt a részt. Elégedett mosollyal az arcán indul el Karesinda felé, aki már a kezében tartja a kabátokat, persze ezt ő nem látja, de mégis tudja, érzi, hogy így van.
Amikor odaér a nőhöz, a kabátért nyúl és elsőre természetesen eltéveszti és mellényúl.*
- Hmm... azt hiszem elfáradtam, ha már nem megy ez a bűbáj olyan jól. Segítesz?
*Kezd bele, egy csalódott fintorral, de azért mosolyt erőltet az arcára. Ha a másik a kezébe teszi a kabátot, akkor belebújik, és elindul a kijárat felé. Erősen koncentrálva - a fáradtság ellenére is - hogy ne menjen neki semminek.*
- Szóval, mennyi idő, amíg elkészül az a lasange? *Kérdezi meg a kilincs felé tapogatózva... Hiába, mint mondani szokták, a férfihoz a gyomrán át vezet az út...*

Tárgy: Re: Virágoskert Vas. Jún. 27, 2010 10:03 pm

*Örül Marknak amiért ilyen megértő tud vele lenni, mások valószínűleg kiakadtak volna rajta, hogy miért lesz ingerült egy kis megjegyzéstől*
-Tényleg nem szeretem ha aggódsz értem *Mondja gyerekes morcossággal, alig hallhatóan. Tudat alatt talán azért mert mégis csak az ő szerepe volt eddig az aggódás, és a pátyolgatás. Tán anyai ösztöneit élte ki, erre most ő került a gyerek szerepébe. Egy kis kiengesztelés képp nézi ahogy a másik fáradtan dolgozik míg ő csak egy helyben ácsorog, aztán mikor végleg befejezte a munkát közelebb lép hozzá.
Halványan elmosolyodik mikor Mark a kabát mellényúl*
-Tessék! *Nyújtja át udvariasan, ha már igenis kikérte magának, hogy ő az. Ha kell segít neki felvenni a kabátot miután sajátját magára terítette. Egyedül indul el, lassan, de a férfi fáradságát látva mégiscsak mellette marad, belé karol és tempósabban indulnak a kastély fele. Az ajtó előtti kérdésre vidáman felkacag*
-Nem hosszú, max. fél óra *Válaszol vidáman. Tipikus*