HomeGy.I.K.KeresésCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Virágoskert

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Virágoskert   Szomb. Aug. 22, 2009 3:36 pm

Leírás hamarosan.

Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Jan. 25, 2010 12:07 am

Karesinda

*Szakadt farmer, koszos ing, munka kesztyű. Ezek jellemzik a virágos kertben a virágok közt gyomláló férfit. Igaz jelenleg tél van, de köszönhetően a mágiának //user elhatározásának, mivel még nincs leírás xD//, itt most is nyílnak a virágok, és a levegőt is valmivel kellesebbenk érezheti az ember. Pláne ha Markhoz hasonlóan keményen dolgozik. Igaz a varázslatoknak köszönhetően nem sok gyom van itt, de vannak olyan rakoncátlan példányok, amelyek már a mágia ellenére is megtalálák a módját, hogyan szívják el a virágok elől az éltető nedvességet. Arról nem is beszélve, hogy néhány gomba is megjelent, s próbál élősködni a növényeken. Ez pedig olyasmi, amit a férfi nem engedhet meg. A növények iránti szeretete még egészen kicsi korában kezdődött, s azóta csak erősödött. Annak ellenére is, hogy megvakult, s már nem gyönyörködhet a természet ezen csodáiban. Az illatok, melyeket azóta sokkal erőteljesebben érez, azonban kárpótolják a veszteségért. Egyébként is látott eleget - ahogy ő szokta mondani - ahhoz hogy el tudja képzelni, mit kéne néznie. S bár nem feladata, amit most csinál, egy percig sem bánja, hogy a földben turkáljon, kapirgáljon. Sőt kifejezetten évlezi.
Most épp letörli izzadtságtól nedves homlokát, és közben egy sárcsíkot húz a homlokára. Aztán folytatja tovább a gyomlálást, mintha ez lenne a világon a legjobb dolog.*


//Éljenek a rövid kezdések Very Happy //

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Jan. 25, 2010 9:11 pm

*Igaz, még sosem volt problémája a hideggel, sőt mi több. De most még is tavaszi időre vágyott. Érdekes ez, hiszen a múlthéten még rettegett a tavasz megjelenésétől. No de hát most nem csak a virágok látványa miatt érkezett.
Kereste Markot a szobájában ám mivel ott nem találta gondolta meg nézi itt is. Ahogy közeledik a virágoskert fele -tekintetével Markot kutatva- lassan gombolja ki fekete köpenyét ami alatt réteges szoknya díszeleg. Mint mindig most is nehézkesen lépdel, legalábbis nehezebben mint nadrágban. Frissen mosott haját lágyan fújja a szél, és egyre kellemesebb levegő veszi körül.
Kezét zsebébe csúsztatja és lelassítva nézelődik. Mark igen csak elbújt a legszínesebb virágok között, elmosolyogja ezt a jelenséget és már távolról odakiált neki*
-Szia Maaaark! *Különösképpen lelkes hanglejtését biztosan felismeri a férfi. Nyílegyenesen a másik fele veszi az irányt miközben megcsodál egy-két virágot, és fejét csóválja a tavaszi-őszi hangulatú udvar részen gondolkodva. Hisz az előbb még a hóban hagyta lábnyomait, nem is olyan messze*
-Sosem fogom megérteni hogy találod meg a legszínesebb virágokat *Köszönti másképp mikor mellé ér. A férfi valószínűleg már áll, így észreveszi a homlokán lévő csíkot. Halkan felkuncog aztán mielőtt figyelmeztetés nélkül hozzáérne, megszólal*
-Sáros a homlokod. Várj csak *Mondja vidáman, és közelebb lép, hogy benedvesített ujjával letörölje az igencsak szembetűnő foltot*
-Na így már...jó *Méri végig az általánosságban erősebbnek hit nem jelenlegi megtestesítőjének arcát. Aztán újra zsebébe süllyeszti ujjait*
-Szóval gyomlálgatunk? *Akár mennyire is ismeri a férfit, és igenis tisztában van annak tevékenységével, mégis rákérdez. Túl jó hangulata van, és ez a látvány mindig elmosolyogtatja*


//...és folytatások.Smile Nem baj idővel majd hosszabbulunk, illetve növünk xD//

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Jan. 25, 2010 10:13 pm

*Ő már nem is tudja hol dobta le magáról a kabátot. Idefele még volt rajta az egész biztos, és visszafele is fog kelleni, de valahogy, amikor ideérkzett nem foglalkozott semmivel sem. Rögtön neki állt a munkának, aztán amikor rájött, hogy melege van, levette. Valószínűleg 2-3 sorral odébb felejtette. De nincs egyenlőre szüksége rá, eszébe sem jut, majd ha menni kell és fázni fog.
A munka azonban inkább csak még jobban feltüzeli. Egyáltalán nem fázik.
Nem sokkal Karesinda köszönése előtt, de észreveszi, hogy valaki közeledik, s amikor a jól ismert hang felcsendül, akkor már mosolyogva áll fel és fordul a hang irányába.*
- Szia! *Köszön vissza ő is lelkesen, őszintén szólva nem számított rá, hogy itt futnak össze. Míg Karesinda odaér hozzá lehajol, és ki ás egy szál tulipánt, egész véletlenül vöröset, ugyanis a színét azt nem tudja megállapítani.*
- A virágok általában mind színesek. De ha már itt tartunk, tessék.*Jegyzi meg kissé szarkasztikusan majd átnyújtja a még bimbós tulipánt. Hagymástúl szedte ki, hogyha Karesinda szeretné elültethesse majd. Persze lehet, hogy csak ő ilyen növény mániás... A virágot a virágnak sablont azt inkább nem teszi hozzá.*
- Oh. Köszönöm. *Mondja kicsit zavarodottan, miközben kicsit berogyasztya a térdeit, hogy Karesinda letörölhesse a homlokát. S jelen pillanatban az "erősebbnek hit nem megtestesítője" maga sem érzi magát annyira erősnek. No nem azért mert fáradt lenne vagy ilyesmi, egyszerűen csak azért mert, ilyenkor jön rá, mennyire hiányzik az életéből a gyengédség, a gondoskodás, amit évek óta nélkülöz. Zavarát, ami egyébként nem feltűnő, azzal leplezi, hogy ahogy tisztának nyílvánítják az arcát, visszaguggol és folytatja a munkát.*
- Igen. Olyan megnyugtató. *Válaszol, miközben egy kisebb ám ugyanakkor galádul ragaszkodó gazt távolít el egy friss hajtás mellől.*
- És téged mi hozott ide?*Fordul a másik felé érdeklődve, de a kezei továbbra is a növények közt kalandoznak. *


//növünk mint az égi érő paszuly Very Happy csak lassabb ütemben Very Happy//

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Jan. 25, 2010 10:56 pm

*A kabátot majd megkeresik együtt, feltéve ha Mark észrevehetően hiányolja, mikor szüksége lesz rá. Egyelőre nem is néz körbe, így ha az pár sorral odébb fekszik, nem is csoda hogy nem veszi észre*
-Igeeen, de itt a leg..változatosabbak, vagy te csináltad őket ilyenné, vagy Ehhez is van tehetséged *A virágszíneiről tényleg nem tud veszekedni, pedig egy általános helyzetben, egy vak és egy látó között, neki kéne hogy igaza legyen*
-Óóóh...köszönöm *Mondja a tulipánt megkapva, igencsak meglepődve. Mindig is tudta hogy Mark az udvariasság határait súrolja, természetesen a felsőt, ám ez most tényleg meglepte. Felnevet a virágra pillantva*
-Vörös *Közli a másikkal is vidámságának okát, miközben halványan elpirul a ténytől, vagy inkább csak illeni akar a tulipánhoz.
Az meg hogy hagymástul kapta a növényt különösen boldoggá teszi. Akármennyire is szeret vágott virágot kapni, az előbb-utóbb elhervad. Másrészről meg a cserepes virágoknál, és az ültetésnél mit szeret jobban? Na jó, van egy pár dolog, de őszintén szólva ezt is szereti. A virág hagymáját óvatosan elcsomagolja egy kis anyagba majd a zsebébe süllyeszti, ami a méretével ellentétben kényelmesen eltűnik odabenn. Mikor a férfi újra dolgozni kezd, nem akar csak álldogálni, így mellé guggol és segítőkészen fordul felé*
-Akarod hogy segítsek? Nem mintha nem menne egyedül *Kezd megint mentegetőzni mosolyogva*
-Csak ugye...szívesen csinálom, ámbár nem értek hozzá annyira mintha Te *Most magát akarja elbizonytalanítani? Nagyon kiszámíthatatlan ma a viselkedése, de egy hangulatembernél ez így megy. Boci szemeit megpislogtatva várja a választ, közben vállát megvonva reagál a neki feltett kérdésre*
-Öhm..hát igazából téged kerestelek, de már nem tudom miért...tudom újabb bizonyíték hogy feledékeny vagyok de Nem! *Mondja határozottan, saját magán vigyorogva és egyáltalán nem meggyőzően*
-Biztosan nem volt fontos...*Fejezi be, csöndesebben, de hát olyan nagy dolog nem elmondani hogy a társasága hiányzott?*

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Kedd Jan. 26, 2010 12:03 pm

*Egy darabig még biztos nem fogja hiányolni a vastag ruhaneműt, elvégre ő már így is izzad. Igaz nem nagyon de látszik rajta, hogy régóta itt van, és dolgozik.*
- Biztos abban reménykednek, hogyha színesebbek, majd látom őket. *Válaszolja vigyorogva a dicséretre. Szerinte neki semmi köze a virágok szépségéhez, valószínűleg a varázslatnak köszönhető, hogy olyanok amilyenek, de azért jól esnek neki a kedves szavak. A viccelődést, meg úgysem bírja megállni.*
- Szívesen. *Feleli kedvesen, s látszik rajta, hogy komolyan is gondolja. Pedig valójában Karesinda akár melyiket kiválaszthatta volna, és akkor biztos olyat kap, ami tetszik is neki. Igaz a hangból ítélve, nem választott rosszul, de azért mégsem az igazi így, hogy nem látja a teljes reakciót. A szín hallatára felhúzza a szemöldökét, kicsit kétkedően, elég nehéz elhinni, hogy pont egy olyan színt talált meg, ami a nő kedvencei közé tartozik.*
- Most ugratsz ugye? *Kérdezi még mindig hitetlenkedve, már csak azért is, mert a másik hangja mosolyról árulkodik, és kivételesen nem tudja eldönteni, hogy az öröm vagy a tréfa miatt. Azon is elgondolkodik, hogy vajon elmondja-e a nőnek, hogy a tulipán igaziból liliomféle, de végül elveti az ötletet, elvégre ezt mindenki tudja... Meg aztán az már lehet, hogy túl erős célzás lenne. És hát miért akarna ő a másik kedvében járni? Persze a barátságuk miatt, de talán félreérthető lenne a dolog, azt meg nem szeretné. Arról nem is beszélve, hogy a francia virágnyelvben a vörös tulipán egyenlő egy szerelmi vallomással, máshol a halhatatlan szerelmet, a nőiességet, a szenvedélyt vagy épp az érzéki örömöket fejezi ki. S ha ehhez még hozzá veszi, hogy hagymástúl adta... (ami egyébként azt jeletni, hogy "Te vagy a tökéletes szerető, szerelem"). Akkor az egész kész katasztrófa. Hát nem is csoda, ha minnél gyorsabban visszafordul a virágokhoz, és abban reménykedik, hogy Karesinda nincs tisztában a virágnyelvvel. Nah meg persze abban, hogy nem akad bele egy feketébe is, mert az már igen csak a véget jelentené...
Ki tudja, talán ez valami tudat alatti dolog, vagy csak teljesen véletlen.*
- Ha szeretnél. *Kezd bele, aztán jönnek a lelkes szavak, így csak mosolyogva bólogat.*
- Akkor csak rajta. Úgyse biztos, hogy mindent észrevettem. *Mondja mosolyogva kissé rossz felé nézve, de tőle ez a megszokott.*
- Oh értem én. Ha elfelejtesz valamit az nem fontos, mert elfelejtetted. Remélem tényleg nem az. *Kezdi nevetve, de aztán komolyra vált, elvégre Karesindánál sosem lehet tudni. Miközben tovább dolgozik, kérdezgetni kezd, hátha eszébe jut valami a nőnek.*
- Azt tudod mivel volt kapcsolatban? Iskolai ügy? Vagy valamelyik diákról van szó? Esetleg valami teljesen más dolog?
*Faggatódzik teljesen nyugodtan, miközben még mindig a tulipán dolgon próbálja túl tenni magát.*
~Kellett nekem pont tulipánt szedni... Hagytam volna inkább, hogy azt vegyen amit ő szeretne... Akkor legalább nem tőlem kapja. ~ *Dühöng egy kicsit magában, ami azért fura hiszen, teljesen véletlenül adta azt a tulipánt, és egyébként is nem a jelntése miatt adta, hanem mert illendő akart lenni. De akkor miért zavarja ennyire a tény, hogy egy olyan virágot adott, ami a legjobban jelképezi a szerelmet?*


//éljen a növekedés, meg a kíváncsi természet, hogy unalmamban a virágnyelvet tanulmányozom... és a fene vigye el, hogy nekem is pont a tulipánt kellett választanom... Ez már abszolúte nem lehet véletlen xD - vagy de?//

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Kedd Jan. 26, 2010 11:53 pm

*Megigazítja szoknyája végit, nem mintha zavarná hogy leér a földre, hisz járás közben is súrolja, ám most nem siet sehova, így ilyesmikre is marad ideje. Halkan felnevet miközben Mark fele fordítja fejét*
-Egész biztos *Mondja kijelentésével ellentétes hangsúlyban a virágok színével kapcsolatban. És közben újra feléjük pillant, épp egy tulipános kertben, vagy mellett álldogálnak*
-Direkt jöttél a tulipánokhoz? *Kérdezi elgondolkodva, majd a férfi hitetlenségén ledöbben. Valamiért ezt a részét még nem tudta megszokni. Amúgy is ritkán fordul elő hogy a férfi benne kételkedik, ám most nagyon bizalmatlannak tűnik*
-Nem dehogy ugratlak *Válaszolja szinte rögtön* -Tényleg piros *És most nem mosolyog, de csak a hatás teljesítése érdekében. Nem nagyon érti a döbbenetet és a francia virágnyelvhez sem, ám Mark nagyon jól tudja, hogy ha valami érdekli annak utánajár.
Kérdésére pozitív választ kap, úgyhogy lelkesen fog neki a segítésnek. Nem kételkedik a másik képességeiben még vakon sem, de azért végig pillantja a sorokat ahol Mark már dolgozott*
-Te jó ég, mikor jöttél ki? Vagy ilyen gyors volnál? *Csodálkozva kérdezi ismét csak fejét csóválva aztán úgy dönt megkeresi a legközelebbi gyomot. Hamar rá is talál és miután jól megnézi -nehogy már az elején rontson- egy határozott mozdulattal kihúzza*
-Öö...igen! *Lelkesen vágja rá a kérdésre. Nem gondolta volna hogy ilyen gyorsan meg lesz értve. A további kérdésekre csak fejét rázza*
-Nem-nem. Tényleg valami hülyeség volt, semmi fontos. Aztán már úgyis ráhangoltam magam hogy megkereslek és nem akartam róla letenni, aztán közben véletlenül elfelejtettem. *Hát igen értelmetlen magyarázat, értelmetlen tényekkel. Remélve hogy Mark érti. De közben hasznos munkát végez, és egyre csak szépíti a tulipánok összlátványát.
Gondolataival most nem nagyon foglalkozik csupán csöndben halad és vidáman nézi Mark miképpen gyomlál. Mikor kimelegszik köpenyét lehúzza ami alatt négyzet kivágású fölső rejtőzik*
-Mi a baj? *Kérdezi Mark gondterhelt arcára pillantva, ám azt nem tudhatja hogy épp magában őrlődik egy tulipán miatt. Leginkább a mindig vidám pofi űr-ét látja. És szerelem, ide-vagy-oda, Markon az a tipikus tekintet jelenik meg amit Karesinda már oly jól ismer, a bűntudat-é.

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szer. Jan. 27, 2010 3:11 pm

*Karesinda válaszán mosolyogni kezd. Nem mintha a virágok fel tudnák mérni, hogy ő nem látja őket. De ha még lenne is ilyen képességük akkor sem hiszi, hogy az ő kedvéért sokkal színesebbek lennének.*
- Szerintem inkább a mágiának köszönhető, ami körülveszi őket... *Mondja végül, bár Karesinda magabiztossága azért képes lenne elbizonytalanítani őt is.*
- Nem is tudom. Olyan kellemes illatuk volt, hogy eszembe se jutott máshova menni. *Ez tulajdonképpen igaz. Amikor belépett ide, az első illat, amit érzett a tulipánoké volt, pedig annyira nem intenzívek, de mégis. Gondolkozás nélkül követte a finom fuvallatot, és itt kötött ki. Vagyis pár sorral odébb, de azokkal már végzett.
Tudomásul veszi a tényt, hogy nem tréfáról van szó, és belenyúlt a sűrűjébe, épp ezért csak bólint. Nem akarta megbántani a nőt, nem arról van szó, hogy nem bízik benne, de a szín egy kicsit rosszul érintette, meg aztán a remény hal meg utoljára...*
- A többi is piros itt? *Kérdezi meg, hogy valahogy megnyugodhasson, hogy nem azért vett pirosat, mert ennyire tehetségesen tud választani, hanem mert épp egy piros sor közepén ácsorognak. És bizony a remény újraéled, és most talán nem is fog meghalni. Akkor talán megnyugszik egy kicsit. Közben persze folytatja a munkát, viszonylag gyorsan és könnyedén - igaz ha látna menne ez sokkal jobban is.*
- Mikor jöttem...? Miért? ez igazán semmiség... Amúgy reggeli után. Mennyi az idő?
*Meglepi a kérdés, de ez nem is csoda, a növények közt mindig elveszíti a legtöbb érzékét. Csak az illatok vannak, meg a tapintás, na meg persze a hallás. Az időérzékelése a távolságok és mennyiségek felmérése azonban mindig magukra hagyják ilyenkor. Valószínűleg akár egy napot is eltöltene így, anélkül, hogy észrevenné. Épp ezért egy kicsit megijed, hogy már megint nagyon belefeldkezett a munkába, s le is áll egy pillanatra, amíg meg nem kapja a választ.*
- Oh így már érthető és világos. *Mondja kicsit viccelődve, a feledékenység magyarázatára.* - Azért legközelebb próbáld magad arrahangolni, hogy ne felejsd el, amit mondani akarsz és úgy találj meg.
*Teszi még hozzá, de közben mosolyog, szóval sejthető, hogy nem haragszik. Igaz azért nem nyugodott meg teljesen, hogy nem volt fontos dolog, és még mindig aggasztja a tulipán is, de igyekszik a gyomlálásra koncetrálni, az ugyanis a legtöbbször megnyugtatja. Egészen belemerül már a gyomok írtásába nah meg persze a gondolatiba is, és így váratlanul éri, hogy ismét megszólítják. Össze is rezzen egy pillanatra, ami egyébként nem jellmező rá, főleg amikor tudja, hogy nincs egyedül és egyébként is hallotta, hogy Karesinda mozgott körülötte, de mégis most megijesztette az az apró kérdést.*
- Baj? Nem nincs baj. Csak elgondokoztam. *Mondja végül, majd egy újabb nem odaillő növény eltüntetése után hozzá fűz még egy kérdést.* - Mit tudsz a virágok szimbólikus jelentéséről?
*Kérdezi meg, és visszafojtott lélegzettel várja a másik váalaszát. Ha szerencséje van, akkor semmit... vagy legalábbis nagyon kevest tud a másik.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Csüt. Jan. 28, 2010 11:06 pm

*Vidáman tépkedi a rakoncátlan fűszálakat, bár abból azért igazán kevesebb van mint gyomból és némelyik még olyan szép is. Hangosan bólogat, már ha lehet olyat, Mark válaszaira, és egyéb mondandóira, mikre nem tud bővebben válaszolni. A kérdés csöppecskét meglepi, körbe néz hogy fel mérje a terepet úgy nagyjából aztán megvonja a vállát*
-Öhm igen..pirosból van itt a legtöbb *Bólogat aprókat, hogy testileg is megerősítse válaszát. Tényleg egy piros rész előtt állnak, de nem messze ültették innen a sárgákat.
Ő kezd lelassulni a munkában, hát ezt tényleg nem neki találták ki, egyedül nem is csinálná. De kellemes társaságban mindenre képes az ember.
Megint csak bólogat elmélyedve a gondolataiban ezért a kérdésre is csak később kapja fel a fejét*
-Ja mi? Mennyi az idő? *Néz körbe zavarodottan aztán tudatosulnak benne a szavak*
-Hogy MI?! Reggeli után? Maark, elfelejtettél ebédelni?! *Teljesen felháborodva fordul a másik fele abba hagyva a munkát, ám közben a sajnálat vagy inkább az aggodalom is hallatszik a hangjában*
-Nemsokára vacsora idő... *Közli vele neheztelve, hogy válaszoljon is. Aztán gömbölyű hátsóját a földre helyezi a guggolásból és átkarolja térdét. Így nézi tovább a tulipánokat zavart tekintettel. Közben különböző mozdulatokkal fejezi ki gondolatait, szája harapdálásával*
-Ühüm jó *Dünnyögi a figyelmeztetésre, még egy ok az elkeseredésre, pedig ő tényleg nem feledékeny. Maximum a személyes dolgaiban. Igen, ez egy megnyugtató opció számára*
-Hát jó ha nincs hát nincs *Vonja meg a vállát túlerőltetett hangsúllyal kísérve, ha nem beszél a férfi, nem muszáj*
-A szimbolikus jelentésről? *Kérdezi csodálkozva, aztán hosszasan elgondolkodik. Nagyon hosszan mintha evvel húzni akarná a férfi idegeit. Pedig általában a csönd mindig megnyugtató kettőjük között. Közben meg azon morfondírozik, miért is kérdezhette ezt*
-Hát nem sokat, de majd utána járok *Nyugtatja meg végre elmosolyodva a nő. Vállvonogatással kíséri azt a néhány szót, hogy mindenképp kielégítse a várt választ.

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szomb. Jan. 30, 2010 3:01 pm

- Akkor jó. Szeretem a pirosat.
*A remény nem halt meg, és Mark is megnyugszik. A színek iránt igazából már nem érez különsebb vonzalmat, de valamivel mégis magyaráznia kell a furcsa kérdést. Ha pedig már itt tartanak, miért ne kérdehetne rá a többire is?*
- Mesélj még, a többi milyen színű? Pédául ott az a rész! - mutat a már kigyomlált területre, aztán a még hátralévőre - És az ott?
*Most már tényleg érdekli, nem azért mert fontos neki, hogy melyik virág milyen színű, hanem azért mert szereti Karesindát hallgatni, ahogy beszél. Főleg olyan dolgokról, amiket ő nem láthat. A nő leírása alapján mindig könnyedén el tudja képzelni a dolgokat, talán ezért is jó a kapcsolatuk.*
- He? Vacsora? Máris? De én ma végezni akartam a tulipánokkal...
*Lepődik meg azon, hogy mennyire rohan az idő. Pedig még biztos, hogy van legalább 2 sor, ha nem 3. Kicsit gyorsít hát a tempón, mert akkor is befogja fejezni. Még szerencse, hogy Karesinda itt van, így gyorsabban végeznek. Az evés valamiért eszébe sem jut, pedig egyébként sokat eszik, és nagyon is szereti a hasát. Egészen vicces, hogy ő papol a feledékenységről és pont ő feledkezik meg az evésről. Persze van különbség.
Hallja a kedves hangon az elkeseredettséget, s leáll a keze a munkában, hogy Karesinda felé forduljon.*
- Nem azért mondtam, ne haragudj. Biztos nem felejtetted volna el, ha tényleg fontos lenne....
*Próbálkozik megnyugtatással, és egy mosolyt is küld abba az irányba, amerre a másikat sejti, aztán visszafordul a virágokhoz és folytatja a gyomlálást. S az eddigi rossz gondolatokhoz egy újabb is társul.*
~ Még egy-két ilyen és elűzöd az egyetlen nőt is magad mellől Mark! Igazán fantasztikus vagy!~
*A gonosz kis hang a fejében - ami kísértetiesen hasonlít a sajátjára - csöpög a gúnytól, ahogy ezeket a szavak mondja, s a következő gyom bánja meg a dologot a legjobban. Az egyébként nyugodt férfi ugyanis, az eddiginél is gyorsabban és erőteljesebben kezdi írtani a virágokat körbeölelő kártékony növényeket. És ezek után még képes azt mondani, hogy semmi baj. Tényleg nem normális... Nagy levegőt vesz, újra megtörli a homlokát, kicsit megdörzsöli a szemeit, aztán minden eddigi elhatározásával ellentétben beszélni kezd.*
- Tudod a tulipán a liliomfélek családjába tartozik. Épp ezért a fehér tulipánt, mint a liliomot is a tisztaság jelképének tartják. A sárga, az kettős jelentéssel bír. Egyrészt kifejezi a reménytelen szerelmet, ha pedig valaki egy kapcsolaton belül ajándékozza ezt a virágot az a féltékenységet jelzi. - beszéd közben ismét nyugodtan kezd gyomlálni, nem is érti miért, de jól esik elmondani ezeket, és így Karesinda sem fogja elfelejteni, hogy utána nézzen a virágnyelvnek Wink - A tarka tulipánok, csak azt közlik a másikkal, hogy szép szemei vannak. A piros - kezd bele, de egy pillanatra az ajkába harap - A piros tulipán a halhatatlan szerelem, a nőiesség és a szenvedély kifejező eszköze. Egyfajta szerelmi vallomásnak szokták tekinteni. A hagymástúl adott virág pedig a "tökélesetes szerelmet, a tökéletes szeretőt" jeleníti meg. Szép gondolatok nem igaz?
*Fejezi be mosolyogva. Hiszen a gondolatok tényleg szépségesek, főleg ha valaki olyan romantikus alkat, mint Mark. Annak idején ő adott egy piros tulipánt a kedvesének, persze a lány úgy fogta fel a dolgot, hogy Mark még azt sem volt képes megjegyezni, hogy neki a dália a kedvence. Elegnecia és magasztosság? Ugyan hogy adhatott volna ilyesmit? Akkor nem magyarázta el mit miért tett, s kétszer nem követi el ugyanazt a hibát. Még akkor sem, ha most nem éppen a szerelmi vallomást akart tenni. Hiszen nem szerelmes. Csak nagyon fontos neki a nő, és egyszerűen nem akarja elveszíteni...*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szomb. Jan. 30, 2010 6:34 pm

-Én is *Nyugtázva bólogat a hallottakra, tényleg szereti a vöröset, nem csak úgy mondja, de ezt Mark is tudja. Lassan dülöngél együltében miközben figyeli a másik érdeklődését*
-Az rózsaszín a másik meg tarka..sárga és piros *Válaszol sorban miután körbe pillantott*
-Előttünk a sor másik oldalán meg sárgák vannak, tudod mit? Azokat megcsinálom én *Jelenti ki határozottan, aztán könnyedén feláll és óvatosan átlépi a tulipánokat. Így, most a férfivel szemben, újra munkához lát*
-Talán végezhetünk vele estig, de aztán tényleg egyél *Szól ismét szigorkásan, ha kell el is kíséri, addigra az is lehet hogy ő is megéhezik. Csöndesen és ráérősen dolgozik, ezen az oldalon mintha kevesebb munka lenne*
-Mi? jaj dehogyis, nem haragszom. Én? Soha..! ~Rád?~ *Kérdi huncutul magában aztán tovább haladva hallgatja a másikat*
-És én így választottam a sárgákat? *Kérdezi szánalmas nevetgéléssel. Majd feje megcsóválása után felnéz és egy pillanatra abba hagyva a munkát Markhoz fordul*
-Akkor köszönöm a piros tulipánt *Mondja nyugodtan, és semmi furcsa hangsúly nem vehető ki belőle ami aggasztó lehetne a férfi számára. Csupán annyi, hogy mosolyog és a már távolabb lévő kabátja fele fordul amiben a virág pihen. Most nem is zavartatja magát az ilyesmi miatt, nem hisz az ilyenekben, de egy álmatlan éjszakán biztos meg fog ijedni majd*
-És...hogy hogy úgy döntöttél hogy ezt most elmeséled nekem? *Kíváncsian és mosolyogva néz a másikra ismét szüneteltetve a munkát, aztán bólint*
-Ühüm...nagyon szépek *Annyira nem őszinte, ám egyetért benne, de mégis számára az ilyen dolgok néha kicsit csöpögősek. Maga sem érti miért, hisz régen imádta az ilyesmiket*
-Szeretem a liliomot...*Jelenti ki váratlanul vissza gondolva, Mark mesélésére. Pedig nagyon jó tudja hogy a férfi tisztában van evvel*
-Ühm..bocsi, csak eszembe jutott *Ártalmatlan s használhatatlan érvecske, de egy bájos mosolyt elenged ami talán enyhít a másik szívén.
Gyorsan halad a gyomlálással, és amint befejezi a sárga virágokat leül és újra csak Markot figyeli, ő nem veszi észre de halkan elkezd énekelgetni*

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szomb. Jan. 30, 2010 11:57 pm

*Bólint. Hiszen tudja, nagyon régóta, ahogy sok minden mást is. Azt is hogy a liliom a kedvence, és azt is hogy feledékeny... Szinte mindent tudnak egymásról. Nincs is ebben semmi meglepő, barátok közt ez a természetes. A virágok színeire is csak bólogat, és megpróbálja megjegyezni, hogy legközelebb csak körülelül tudja, hogy merre jár. Legközelebb is el kéne hoznia Karesindát, hogy elmondja a többi virágot is. Bár most sem ő hozta. Jött a nő magától.*
- Mit csinálsz nekem vacsorára? *Kérdezi meg pajkosan, mert ehetne az iskolai étkezőben is, és össze is üthetne magának valamit. Bár ő nem igazán szeret főzőcskézni, és nem is olyan egyszerű, ha az ember nem látja a mennyiségeket, meg hogy pontosan hova önti a dolgokat. De azért mindig örül, ha főznek rá. Meg aztán Karesinda varázsháztartástant tanít... A pajkosságban azonban benne van az is, hogy nem gondolja komolyan a dolgot, inkább csak reménykedik, hogy ehet valami finomat.
Ő biztos benne, hogy befejezik, ha nem is most rögtön, akkor éjfélre biztosan, persze nem akar ő sem itt lenni sokáig.*
- Akkor jó. ~Ha nem haragszol~ *Legalább egy gonddal kevesebb. És hogy miért mondja el a virágokról a dolgokat? Csak azért, mert könnyíteni akar a lelkén. Felesleges ezen görcsölnie, hiszen ő nem látta a virágokat, tehát nem szánt szándékkal adta azt. De akkor is úgy érzi el kell mondani, csakhogy megkönnyebüljön.*
- A sárga szép szín, a napfényt is szimbolizálja. Szerintem illik a személyiségedhez, Te úgyis mindig ragyogsz. *Mondja mostmár teljesen könnyedén, és arrébb megy a soron. A szemeit becsukva, mélyet szippant a levegőbe.* ~Csodálatos illata van!~ *A virágok közt ez persze természetes, de persze ezt az illatot is megzavarja egy-egy másik növény, azokat kezdi most eltüntetni. Miközben tovább beszélgetnek.*
- Szívesen, bár ha egy sorral odébb állok sárgát kapsz... Ha meg előlrébb akkor... mit is modtál? Tarkák voltak arra? *Kérdezi és a háta mögé mutat. Milyen furcsa, hogy először mennyit idegeskedett emiatt, most meg ilyen könnyedén kijön belőle. Igazán felesleges volt az a pár percnyi aggódás. Hiába a gyomlálásnál nincs megnyugtatóbb tevékenység.*
- Miért? Mert ezt is elfelejtetted volna. *Válaszol egy nagyon gonosz vigyorral. Biztos benne, Karesinda elfelejtette volna a dolgot, mire felérnek a kastélyba, és ez mindig jó kifogás. Gonosz dolog így visszaélni azzal, hogy ismeri a másikat, de néha szükség van ilyen lépésekre.*
- Régen sokkal többen ismerték ezeket a jelentéseket, nem tudtak írni és olvasni, és ezért így fejezték ki az érzelmeiket. Szerintem igazán lelményes. De az évszázadok során sok minden változott, ma inkább túl érzelgősnek tekintik az ilyemsit. *Ő sosem tekintette annak, hiszen túlságosan is szereti a növényeket ahhoz, hogy esetleg lenézze őket, vagy bármi hasonló. Ugyanakkor amióta megvakult sokszor gondolkozott azon, hogyha nem lennének diktapennák, vagy felolvasóbűbájok, akkor vajon mit csinálna? Hogyan levelezne a szüleivel? Vagy bárki mással? Egész biztos hogy nehezen. De virágot akkor is tudna küldeni. Az illata alapján felismerné a növényt, és ha nem is tudná milyen színű, azt egy egyszerű bűbájjal megváltoztathatná, az üzenetének megfelelőre.*
- Tudom. *Szólal meg halkan, inkább csak magának mondja, hiszen évek óta tudja, mi Karesinda kedvence, szinte mindenből. A mentegetőzésre csak elmosolyodik és a fejét rázza, miközben a kezével tapogatózva ellenőrzi, hogy van-e még gyomláni való.*
- Mit dúdolsz? *Kérdezi meg, a következő virághoz csúszva. A farmerja már tiszta kosz, a térde ki is szakadt, nem mintha őt érdekelné ez. Neki most a virágok fontosak. Persze közben figyel a nőre.*
- Jó kedved van? *Áll fel és törli meg a homlokát. Úgy érzi végzett a pirosakkal.*
- Na ez a sor is kész. Vagy látsz még valahol gyomokat?*Fordul a nő felé, és várja a választ, ha igen akkor azt még kiszedik, ha nem, akkor ha az érzékei nem csalnak, még van egy vagy két sor, és akkor végeztek is.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Feb. 01, 2010 11:45 pm

*A mozdulatlan üldögélést néha megszakítja hogy utolérje Markot. Ilyenkor előrébb helyezi testsúlyát, majd onnan várja hogy a férfi ismét utolérje*
-Miért? Mit szeretnél mit csináljak? *Lehet hogy néha feledékeny. Nagyon néha, ám gyorsan kapcsol. Hasonló pajkossággal kérdez vissza ám a kisfiús lelkesedés azért távol áll tőle*
-Tudom mik a kedvenc ételeid, de most válassz te.. *Biztosítja a másikat meggyőzően bólogatva, nehogy úgy érezze el van felejtve*
-És nehogy azt mond hogy lepjelek meg! *Fenyegeti meg mutatóujját rászegezve, ám közben vigyorogva. Az egyetlen dolog amit utál ha megkérik lepjen meg valakit, kivéve ha már előre van valamin ötlete:P. A másikat hallgatva és tekintetével elmélyülve a föld és levelek közti világban, meglát egy apróbb gyomot és vidáman tépi ki. Ha nem bambul el ennyire észre sem veszi, ez a csekély kis apróság igen nagy löketet ad, hogy hasra csússzon és mintha egy törékeny kis hangya lenne, bepillantson minden egyes levél alá*
-Ne kérdezd hogy mit csinálok *Mondja nevetve, miután felpillantott drága Markjára, ki csak a csöndes mozdulatokat hallotta, ám azoknak elég furcsa hangzása volt. Nos hogy mi ütött belé? A mai napon, meg úgy általában, az apró dolgok irányítják a hangulatát, és a legrosszabb pillanatban is képes vidám lenni, ha van rá legalább egy oka. Vidáman pillog mintha tényleg valami fontosat csinálna, de közben figyel a másikra, hátha az közölni próbál vele valamit. El is mosolyodik, mikor az bejelenti hogy örül amiért nem haragszik rá. De hát miért is haragudna ilyen apróság miatt? Na jó..valószínűleg Mark túlságosan ismeri, mert a körülményektől függően képes ilyesmire. Ám alaphelyzetben tolerál minden veszekedést, és félre értést. Észre veszi hogy kezd sárosabb felületre csusszanni, így eddig makulátlan dekoltázsa és ruhájának szép szegélye ékes foltokkal szépíti a külalakot. A nőt nem zavarja, újra gyermeknek érezheti magát, ám nem szükséges. Inkább csak mint egy dolgozó asszony. Éppen ezért vigyorogtatja el, sőt el is nevetteti Karesindát a ragyogásról és napfényről szedett gondolatok amiket most épp hozzá akarnak hasonlítani. Igaz a személyiségéről van szó, az aztán tényleg ragyoghat*
-Szóval ragyogok *Jelenti ki elégedett vidámsággal, és hirtelen jött ötlettől vezérelve a sárgák fölé hajol hogy újra szippantson belőlük*
-A sárga is jó lett volna *Vonja meg a vállát* -Akkor még jobban ragyognék *Akaratlanul is kinyújtja nyelvét és úgy nevet, ami másmilyen hangzást kölcsönöz a boldogság kifejezőeszközének*
-Ja igen tarka...sárga meg piros. Tudod az alja még sötét, aztán feljebb egyre világosabb lesz és ezáltal sárga *Magyaráz lelkesen* -Juuuujj akkor én tarka vagyok *Természetesen a virágnyelvre gondol, illetve részben. Maga sem tudja, mert még nem gondolta végig csak megint abba a hibába esett, hogy előbb beszél mint gondolkodik*
-Mert ugye sárga vagyok, ragyogó, szép meg minden. Viszont pirosam van, szóval a kettő keveréke...tarka! *Lelkesen elemzi a dolgot, mintha értene hozzá. Pedig a vöröshöz most nincs sok köze*
-Áá..már értem *A gonoszkás vigyort elviseli egy bájosabbal kompenzálva. Ámbár ki is borulhatna amiért a férfi még mindig feledékenynek tartja...de most nincs ehhez hangulata*
-Nem, nem. Én nem tartom túl érzelgősnek, aranyos dolog ez *Bólogat őszintén, ámbár belevágva Mark magyarázatába ami számára annyira megragadó volt, hogy fel is kászálódott a földről és már csak ül*
-Jó dolog ez, szeretem a logikus dolgokat *Biztatja a másikat még jobban, bár ő még a növényekről annak idején nem a szépségük miatt kezdett tanulni, hanem a hatásuk miatt. Bár ha azt vesszük a legelején még egy férfi állt a dolog mögött. Apró mosollyal reagál Mark válaszára, hát miért is ne tudná pont a kedvenc növényét?
Mikor nem beszél továbbra is dúdol ezért meglepi a kérdés. Csak most kap észbe hogy részletekben, de dúdolgat*
-Öö..csak egy régi dal, nem ismerem a szövegét. De otthon még sokat hallottam *A fejében egész végig ez a dallam járt, ám nem tudta hogy ezt hangokban is kifejezte, így pontosan tudja miről van szó. De amúgy is sokat énekel, és Mark társaságát már annyira megszokta, hogy úgy viselkedik mellette mintha egyedül lenne. Igaz volt egy-két év kiesés de úgy tűnik ezt gyorsan behozták*
-Persze *Válaszol lelkesen. Hisz gyakran jó kedve van. Ám úgy tűnik a mélyebb dolgokra behatol a férfi értelme, de az egyszerű érzelmes dolgok fölött elcsusszan*
-Nem, ebben a sorban nincs több *Válaszol vidáman, hisz még alulról is megleste a szépségeket*
-De van még egy sor *Nem tudja eldönteni hogy ezt tettetett szomorúsággal vagy boldogsággal kell-e közölnie. Minden esetre ő vigyorog, és átlépve a következő sor túloldalára, ismételten neki lát az észrevehető munka elvégzéséhez*


//Épp lobbizni akartam a hosszú hsz-ek ellen de úgy tűnik szájon(?) csókolt a múzsa, és hsz író szakmám csúcspontjára értem. És látod Mark, te vittél fel a csúcsraxD//

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Kedd Feb. 02, 2010 12:38 pm

*Még szerencse, hogy ilyen jól fogadják az ötleteit, Karesinda főztje úgyis sokkal jobb mint bármi, amit eddig evett - kivéve talán a saját édesanyja és nagyanyja főztjeit. Tekintve, hogy egész nap nem evett, legalábbis a nő állítása szerint, egész biztos, hogy egy kiadós vacsorára lenne szüksége. Már épp rávágná, hogy mindegy, hisz amit barátnője főz az úgyis tökéletes, amikor közlik vele, hogy ezt nem mondhatja.*
- Ajjajj... Most tényleg kezdjek el gondolkodni? *Kérdezi meg viccelődve, hiszen ha ételekről van szó, akkor mindig gondban van, de most azért megerőlteti magát.*
- Na jó, de csak mert ilyen kedvesen felajánlottad, hogy választhatok... *Kezd bele, és úgy csinál mint, aki nagyon gondolkodik. Pedig neki tényleg bármi jó lett volna, és tényleg örül a lehetőségnek, hogy "házi főztöt" ehet és nem tömegkonyhás valamit. A nagy gondolkodásban megvakarja a feje búbját is, pont mint Micimackó csinálta még kétévszázaddal ezelőtt. Végül nagy nehezen megszületik a döntés, és folytatódhat a munka is.*
- Akkor lasange-t kérek. Ha lehet. *Attól függ persze, milyen alapanyagokkal rendelkeznek. Bár legjobb emlékei szerint neki volt darálthús, paradicsomszósz és tészta is a konyhájában. Hagyma és fűszernövények meg mindig vannak, hiszen meg is őrülne, ha nem lenne minden helyiségben valami zöld. Egy pillanatra várakozóan fordul a nőhöz, és ha nem kell többet a vacsorán törnie a fejét, akkor folytatja a gyomlálást. Közben Karesinda valami igen érdekeset kezd el művelni, legalábbis a hangok arra engednek következtetni, hogy a sárban hason kúszik, de ez elég abszurd...*
- Nem kérdezek rá, de azért elmondod?*Ez tulajdonképpen úgyanaz, mintha rákérdezett volna, de ami igazán érdekessé teszi, az az a szemtelen vigyor és a hozzátársuló hangsúly. Hihetlen, hogy mennyi mindent megtanult kifejezni a hangjával meg egy-egy mosollyal, amióta a szemei nem úgy működnek, ahogyan azt elvárná mindenki. Mert bár mozognak a barna szemek, hányzik belőlük a fény. Igaz ezt a gazdájuk nem tudja, csak azt vette észre az évek folyamán, hogy se a morcos se a ragyogó tekintet nem ér el olyan hatást, mint korábban. Nem mintha meg tudná határozni a változást, ahogy azt sem, hogy az arcának többi része, hogyan vette át lassan a kifejezés művészetének nagyját //van ennek értelme??? xD//, de megtörtént, és ez a lényeg.
Tényleg félt, hogy Karesinda haragudni fog rá, így nagyon is megnyugszik, amikor közlik vele, hogy ilyemsiről szó sincs. Még szerencse, hogy ma jó kedve van a nőnek. Ilyenkor tényleg ragyog. Bár a cuppogó hangok nem túl kecsegtetőek, azért beindítják a férfi fantáziáját is.*
- Karesinda, ez nagyon úgy hangzik mintha iszapbírkózáson vennél részt, csak azt nem tudom, hogy mivel küzdesz... *Persze iszapbírkózásra nem kéne gondolnia, mert az azonkívül hogy nagyon koszos, ugyanakkor izgató is, még akkor is ha az embernek a legjobb barátnője teszi ezt. De hát ha egyszer olyan hangokat hall? Vagy csak beképzeli? Erre hamar meg fogja kapni a választ, de addig sem áll le a gyomlálással, helyette inkább a virágokról beszélgetnek, az mégiscsak kellemesebb, mint a sárban fürdés.*
- Szeretnéd, hogy megbűvöljem a pirosat? *Kérdezi meg, ha már sárgát akar a másik ezen igazán nem fog múlni, egy mozdulat az egész és sárga lesz a virág. Feltéve, hogy jól emlékszik még, hogy milyen a sárga. Bár az ilyesmit szerinte lehetetlen elfelejteni. Ha megkérdeznék egész biztosan vagy tíz-tizenöt árnyalatot felsorolna, és még csak gondolkoznia sem kéne rajta.
Érdeklődve hallgatja a másik okfejtését a virágokról. Természetesen pontosan tudja, hogy milyen a tarka tulpián, de azért jól esik neki, hogy elmesélik neki és így jobban fel tudja idézni magában a régi emlékeket a növényről. Aztán jóízűen nevetni kezd arra az okfejtésre, hogy Karesinda tarka.*
- Én azt hittem azért vagy tarka, mert tiszta sár a ruhád. *Jegyzi meg még mindig nevetgélve, aztán még hozzáfűzi.* - A szerényt kihagytad...*Igaz semmi szerény nem volt a nő felsorolásában, de valahogy ezt muszáj volt megemlítenie. A ragyogással egyet kell értenie, a szépségről meg nem tud úgy nyilatkozni, mint a legtöbb férfi. A nő személyisége az tényleg olyan, amit tudna a szép jelzővel illetni, ugyanakkor a külsejéről nem sokat tud. Bár az is igaz, hogy mindig szépnek képzelte el a nőt, de ezt inkább csak a hangja, a vileskedése, az apró kezei és a kellemes illat miatt tette. Lehetne Karesinda nagyon is ronda, neki már igazán nem számítnak a külsőségek.
A továbbiakban csak bólogat, már nincs mit hozzáfűznie a virágnyelvhez, még akkor sem ha egyébként órákig tudna beszélni róla. A dúdolt dal, tetszik neki, de ő maga sajnos nem ismeri, vagyis nem emlékszik, hogy hallotta volna korábban, de ez egyáltalán nem zavarja. Szeret új dolgokat felfedezni magának. Igaz, így hogy a nő nem tudja, a szöveget és valószínűleg az előadót sem, így ezt már csak ebben a nyers Karesinda általi verzióban hallhatja.*
- Akkor jó.*Válaszolja, közben persze kíváncsi lenne, mégis mitől lett a másiknak ennyire jó kedve, de nem kérdez rá. Már szeretne ő is végezni, mert bár eddig nem vette észre, most hogy ennyit beszéltek a vacsoráról, már érzi, hogy éhes.*
- Nincs? Na egész jó vagyok. *Állapítja meg elégedetten, hogy ha máshoz nem is a gazoláshoz még vakon is tökéletesen ért.*
- Akkor segítesz befejezni azt az egy sort? *Kérdezi s mivel Karesinda már megy is, ő is követi, majd egy hirtelen ötlettel a sor túlsó végéhez sétál.*
- Középen találkozunk. *Fordul vissza a nőhöz és a sor végén leguggol, hogy neki lásson a kártékony növények írátsához.*


//Azt hittem ez a mi kettőnk titka marad, de ha már így kifecsegted mindenki előtt, akkor mit tehetnék? Hiába nem csak a gazoláshoz értek, de a nőket is a csúcsra juttatom... Razz//

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szer. Feb. 03, 2010 12:00 pm

-Jajj szegény bogaram, hát megkérlek rá *Válaszolja Marknak, miközben végig simít az arca egyik felén. Gondolkodni mindig kell, és most még csak egy könnyű feladatot adott ennek érdekében. Miközben a másik gondolkodik, ő hevesen tépkedi a gyomokat. Az egyetlen gond evvel, hogy nem egy helyen irt, hanem arra törekszik hogy látszólag szép legyen a virágoskert, ezen része. Mosolyogva hallgatja aztán a válaszra felkapja a fejét*
-Hmm...lasagne? *Titokban ő maga is megkívánja és tudat alatt terveket készít a mennyiséggel kapcsolatban, de igazából csak egy huncut vigyort ereszt meg és azt mondja...*
-Jó *Ruháját kezdi tisztogatni hisz a sár már kezd rászáradni, és a kérdés ideillő*
-Ha akarod elmondom *Válaszol kacéran, miközben nyelve megint csak kicsusszan ajkai mögül, aztán magyarázkodni kezd. Már megint*
-Hát tudod ahhoz hogy bepillantsak a tulipánok alá, le kell hasalnom, úgyhogy...*Na így. Magától hallva kicsit már értelmetlennek és hülyeségnek hangzik*
-Úgyhogy...lehasaltam *Szemöldökét ráncolva kissé kérdő hangsúlyban kérdi magától majd felnevet. Ekkora hülyeséget*
-Hát szóval...gondoltam biztosra megyek *Vonja meg a vállát vigyorogva*
-Ha-ha...a gazokkal mindig meg kell küzdeni *Válaszolja fennhangon az iszapbirkózásra //És user épp olyan filmet néz amiben 2 csaj eperzselében birkózikxD//*
-Ne-ne-ne-ne-neee *Vágja rá rögtön, mintha csak egy szót mondott volna kissé akadozva. Tényleg képes nagyon gyorsan beszélni. Mikor lelassul elmosolyodik és megint csak magyarázkodásba fog. Kezd már kissé elege lenni belőle*
-Szóval...én szeretem a pirosat. És jó az nekem *Válaszol a tulipán színével kapcsolatban, és nem elsősorban a vörös a kedvenc színe, úgyhogy szívesebben nézi azt mint a sárgát. Sőt, akkor már legyen tarka*
-Nem tehetek róla hogy sáros idő van *Mondja nyugodtan ám közben vigyorog. Az már nem lényeg hogy a sáros ruhájáról ő tehet. Aztán egyetértően bólogat, a magát dicsérő felsoroláshoz mindig oda kell tenni a szerényt, csak úgy éri el a kívánt hatást. Figyeli Markot ám semmi reakciót nem mutat, csak nézi ahogy a sor végéhez sétál*
-Szóval ennyire nem vágysz a közelségemre? *Kiált át a túloldalra, igen mókás lesz így beszélgetni. Elvigyorodik, ám a lelke mélyén kissé sértődötten furcsállja a másik viselkedését. Vagy ez csak egy módszer arra hogy gyorsabbak legyenek? Tény hogy elbeszélgetnék az időt...de azért mégis*
-Na és milyen azon az oldalon a föld? *Kérdi vigyorogva, szerencsére ez a távolság nem kezdi ki a hangját, dúdolásának néhány hangfoszlánya még el is hallatszik a férfihoz. De hát meg kell jegyezni hogy a sorok sem olyan hosszúak*

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szer. Feb. 03, 2010 1:21 pm

*Hát ha muszáj, akkor meg tudja erőltetni az agyának azt a részét, amit gondolkodásra használ, és végül nehézség nélkül találja ki, hogy mit is egyenek. Örül, hogy jóváhagyják a választását, mert ugye az nagy csalódás lenne, ha most, hogy beleélte magát a lasagne-ba, valami mást kéne ennie. Arról nem is beszélve, hogy akkor megint gondolkodhatna. És bárki bármit mond, ez igenis megerőltető és nehéz feladat. Egyrészt, mert sok mindent szeret, és ebből nehéz kiválasztani egy dolgot. Másrészt, mert ő is elég magkacs, és ha egyszer eldönt valamit, akkor utána nehezen változtatja meg az elképzeléseit...*
- Nálad vagy nálam eszünk?*Veti fel a másik fogas kérdést, ami igazából egy teljesen lényegtelen dolog, de ő szeret ilyesmiket is tudni. Bár igazából mindegy, mindkét lakosztályban remekül érzi magát, ha nincs egyedül...
A lehasalásos okfejtés igen érdekes, és meg is magyarázza a különös hangokat...*
- Nem ezt nem tudtam. Ritkán szoktam benézni a tulipánok alá. *Jegyzi meg mosolyogva, nincs rosszallás a hangjában, egyáltalán nem azért mond ilyeneket, mert bántja, hogy mások látnak. Ez amolyan, hogyan csináljunk viccet abból, hogy "vannak dolgok, amiket én nem tudok," elgondolás. De negatívum tényleg nincs benne. Ő a maga részéről az aprónak nem mondható kezeit használja és kitapogatja az esetleges gazokat. De persze Karesindának biztos egyszerűbb összekoszolnia magát.*
- Értem végül is logikus. És nagyon áldozatkész. Biztos vagyok benne, hogy a tulipánok értékelni fogják, hogy összekoszolod magad az egészségük érdekében. Hogy a veszélyes és fárasztó harcot már ne is említsem...*No igen, azért egy kicsit muszáj csipkelődnie, mert különben nem ő lenne, de tőle ez a megszokott.*
- Jó-jó, akkor nem nyúlok hozzá. *Emeli fel védekezően a kezeit, mert a nő tiltakozása elég ijesztően hangzik, és nem szeretné, ha most helyben letámadnák, mert valami eretnekséget mondott. Természetesen tudja, hogy Karesinda szereti a pirosat. Az igazság az, hogy előbb végeznének ha azt kezdenék összeszámolni, mit nem tudnak egymásról, mintha az ismereteiket gyűjtenék össze. Hiszen évek óta boldogítják egymást, kisebb nagyobb kihagyásokkal.*
- De arról tehetsz, hogy lehasalsz benne. Egyébként nem kell emiatt aggódnod, részemről egyáltalán nem zavarja az összképet az, hogy sáros vagy-e vagy sem. *Tulajdonképpen, ha nem hallotta volna, és nem beszéltek volna róla, akkor nem is tudná, hogy sáros a másik. Esetleg érezné rajta a föld illatát, de azért az nem ugyanaz. És tényleg nem zavarja, hiszen nem is látja mennyi sár van a nőn. Akár meztelenül is állhatna előtte bárki, ha nem tud róla, akkor nem feltétlenül izgatja a dolog. A legtöbb esetben azonban az embereket ilyen szempontból nem érdekli, hogy lát-e a velük szemben lévő vagy sem, úgyis túl szégyellősek...*
- Ugyan drágám, csak nem akarom, hogy azt mond, túl rámenős vagyok és folyton a nyakadba lihegek... Inkább lassan közelítek. *Válaszolja kihívóan, miközben távolodik a másiktól, de aztán visszafordul és megmondja a valódi okot.*
- Egyébként szerintem így hamarabb fogunk végezni. *Mondja mosolyogva és a sor végére érve munkához lát. Karesinda kérdésére belenyúl egy kisebb pocsolyába, amibe az előbb sikeresen bele lépett, és egy sáros golyót gyúr.*
- Itt nagyon jó. Nézd csak! *Kiáltja, majd a nő felé hajítja a golyót. Fogalma sincs hova érkezik, csak abban biztos, hogy abból az irányból jött a nő hangja, és hogy ha nem Karesindát találja el, akkor is valahol az ösvényen landol és nem a virágokon. Az ugyanis megbocsájthatatlan lenne. Igaz mágiával i irányíthatná, de mi abban az érdekes?
Amint elhajítja a golyót szemtelenül vigyorogni kezd, és várja a reakciót, aztán ha nem ölik meg, akkor folytatja a gyomlálást, hallgatva a nő dúdolását.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szer. Feb. 03, 2010 2:25 pm

*A távolból figyeli a férfit, miközben ő a virágokkal foglalkozik aztán a kérdésen kénytelen elgondolkodni. Szeret Marknál lenni, olyan hangulatos a lakosztálya, meg aztán a legtöbb időt a szobájában tölti úgyhogy néha jólesik a változatosság*
-Nálad..ha nem baj *Amint kimondja eszébe jut hogy talán nincs minden a másiknál amire szükségük lesz*
-Kell valamit vinnem? *Kérdezi érdeklődve, hisz nem probléma ha egy kis kitérőt tesznek az ő konyhája fele. A gúnyolódásra megint megcsóválja a fejét*
-Bocs, nekem nem olyan profi a kezem hogy észreveszem vele a gyomokat...nekünk földi halandóknak mást is kell használni *Fejezi be fennhangon, vigyorogva*
-A tulipánok biztosan meghálálják majd, ha mással nem hát nem növesztenek több gazt *Kacagni kezd. Aztán bólint a válaszra, ne piszkálja az ő piros tulipánját senki*
-Mindegy, úgy sincs ki megvessen, sáros ruhám miatt. *Közli vigyorogva, egy részt mert tudja hogy Markot akkor sem érdekelné ha látná, de így, hogy nem látja, még inkább mindegy. Legfőképp ezért érzi magát feszélyezetlenül köreiben; nem kell foglalkoznia külsejével. A távolsági problémát kiküszöbölő válaszra huncutul felkacag*
-Ugyan husikám, mikor mondanék én ilyet? *Kérdi ravaszul, közben magában hangosan kuncog. Bólogat közben a megjegyzésre, ami valószínűleg ilyen távolságból és a másik számára láthatatlan. De ő is valahogy így gondolta. Váratlanul éri a sárgolyó, illetve amint felpillant már érkezik is a mocsok. Fejét lekapja és a sár elrepül mellette, mégis felsikkant*
-Teeeee! *Mondja villámló szemekkel, ám ez valahogy nem illik össze hamisíthatatlan vigyorával*
-Tudod itt sem olyan rossz a föld...*Kezd bele nyugodt hangon, elterelés képp. Közben lázasan gyúrja a golyót, bár ezen az oldalon jóval kevesebb pocsolyát talál. Pontosabban egyet se*
-Illatosnak mondanám, de ugye a földnek nincs rossz szaga. Igaz? *Nagyobb méretű vigyort megeresztve oda dobja a sarat, eltalálni semmit nem akar, és nem is olyan jó célzó. Már túlságosan rátámaszkodott a mágiára. Az a szemtelen vigyor amit a másik arcán lát felül múlhatatlan, és ahogy dolgoznak tényleg egyre közelebb kerülnek. A dúdolás meg kezd alább hagyni, inkább a mocskos földi élvezeteknek szenteli figyelmét. Már ha a sárban turkálás és gaz szedés élvezetnek számít. Bár kinek hogy?*

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Szomb. Feb. 06, 2010 9:17 pm

- Nem baj. Miért lenne baj? *Kérdezi meg értetlenkedve, hiszen sosem zavarta, ha vendégek jöttek hozzá, Karesinda meg szinte családtag. Hogy kell-e valami, azon elgondolkozik egy pillanatra.*
- Szerintem nem, de majd felkutatjuk a konyhámat, és ha valami hiányzik leteleportáljuk tőled. Vagy fel is szaladhatunk majd érte. *Nincs ellenére a testmozgás sem, bár azért ma egyáltalán nem panaszkodhat. Az igazság az, hogy le is kell majd zuhanyoznia, mielőtt nekiállnak főzőcskézni, mert szó mi szó, nem megizzadt.*
- Hát tudom, hogy nem nyugtat meg, de én is halandó vagyok... *Közli teljesen nyugodtan, tudomást sem véve arról, hogy most tulajdonképpen arra hívták fel a figyelmét, hogy milyen előnyei vannak annak, hogy ő vak. A kezdetekben erre az lett volna a reakció, hogy ordítozni kezd, hogy nem vágyott ilyesmire, és sokkal szívesebben kúszna a sárban csakhogy láthasson újra egy apró kis gyomot, de mostanra megtanult élni a "hiányosságaival". Persze ez nem jelenti azt, hogy nem hiányzik neki a látás, nagyon is rossz, de rájött, hogy a folytonos kiakadástól sem lesz jobb, inkább csak elűzi maga mellől az embereket. Így az ilyesmivel már egyáltalán nem foglalkozik.*
- Egyébként szerintem ezt mások is meg tudnák tanulni... Persze biztos tovább tartana, de hát én ugye kivételes tehetség vagyok. *Jegyzi meg még "szerényen", aztán nem firtatja tovább a dolgot, ha csak Karesinda nem akar erről beszélni. A ruhákra sem mondd már semmi, igaza van a nőnek, senki sincs itt, akit zavarna a dolog, és ha zavarja majd őt, akkor egy mozdulattal eltüntetik a sarat. Nem egy bonyolult dolog, évezredek óta ismert varázsige, talán 8-10 éves lehetett amikor megtanították neki. Most már ki se kell mondania az igét, nonverbálisan is tökéletesen végre tudja hajtani.*
- Fogalmam sincs, de így még ha mondanád sem mondhatod. De ha nagyon hiányzom, belehúzol és hamarabb találkozunk... *Kiáltja vissza még mindig a korábbi stílusban. Mert végül is igaz. Karesindának meg van az az előnye, hogy látja, mit csinál, neki azért eltart egy darabig, amíg kitapogatja a gazokat, ezért nem halad olyan gyorsan, mint szeretne. Persze a többséget azért így is lekörözi. Mindenesetre biztos benne, hogy elég frappáns választ adott és ha már sárt dobálnak, hát nem biztos, hogy kibírja, hogy egy golyó után abbahagyja. Razz*
- Nem? Az jó... Hééé!! Ez nem fair, hogy visszadobsz! *Közli megjátszott felháborodással, s gondolkozás nélkül hajít vissza egy golyót - az utolsót, mert éhes és haladni akar a munkával.*
- Az illata? Hmm... szerintem eső után a legkellemesebb... de akkor sem rossz, amikor hó borítja a tájat. Ősszel, nem a legjobb, mert rothadni kezdenek a falevelek, de az is elég jellegzetes... *Na igen, az illatok neki sokkal többet jelentenek, mint másoknak, és az igazság az, hogy a föld illatát nagyon szereti... Még a trágyázott földét is, ami miatt sokan hülyén nézik, de ez őt a legkevésbé sem zavarja. A gyomlálást is azért szereti, mert közben a gazok kitépésével, megmozgatják a földet, így intenzívebbé válik az illat, meg persze a növényeknek is az a jó, ha nem károsítja őket valami más. Lassan tényleg közelednek egymáshoz, de azért még jó pár méter hátra van.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Sophie Alice Moon
Été
Été
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás dátuma : 2010. Mar. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Pént. Ápr. 02, 2010 7:42 pm

*Lassan, halkan dúdolgatva sétálgat a virágoskert felé. Egy egyszerű farmer, póló, s egy cipzáros világos lila, majdnem rózsaszínű pulcsi van rajta. Jobb kezében egy agyongyűrött papirost szorongat, ami pár napja még térkép volt. Igazából nem is ide akart jönni, de már megint eltévedt, térkép ide vagy oda.*
~Csak tudnám, hogy fogok visszajutni… Dia is pont ilyenkor nincs kéznél.~ *Morgolódik magában, miközben próbálja kiélvezni a kinti időt, ha már ide tévedt. Szerencséjére elég szép az idő, még a nap se ment le, s mivel volt elég esze, hogy hozzon pulcsit, nem is fázik. Az egyetlen gondja, hogy most már tényleg nem tudja merre jár.*
Vissza az elejére Go down
Diana Mary Moon
Spring
Spring
avatar

Hozzászólások száma : 104
Csatlakozás dátuma : 2009. Dec. 03.
Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Pént. Ápr. 02, 2010 8:13 pm

*Mikor kilépett a csak Springes diákok számára elérhető helyiségből először céltalanul bóklászott. Később az egyik folyosón meglátta drága ikertestvérét, először az futott át az agyán, hogy hátulról a nyakába ugrik, de ahogy meglátta, hogy Sophie éppen eltévedősdit játszik úgy döntött csöndben követi őt. Mindig is szerette látni, hogy testvérének igenis szüksége van rá. Most is ez játszódott le, ugyanis Diana már több ideje itt van és ő már úgy-ahogy ismeri azért a járást, nem úgy mint a nem régóta itt tartózkodó Sophie. S végül megérkeznek a virágoskerthez. Dia úgy dönt itt már előbukkan, mintha csak a véletlen folyamán történt volna meg.
Egy pár szó öltözködéséről: ma egy szürke csőfarmert, egy rózsaszínes pulcsit, és egy szintén szürkés tornacipőt vett fel. A pulcsija különben nagyon, nagyon hasonlít Sophiéhoz. Sőt körülbelül ugyan olyan. Talán egy picit rózsaszínesebb.
Egy ideig még áll a háta mögött a testvérének, majd szépen lassan elkezd közeledni felé, s közben hangosan köszön neki.*
-Halihó! *Köszön neki jó hangosan. Mikor odaér jól meg is ölelgeti majd egy kissé gúnyos mosollyal az arcán feltesz egy kérdést.*
-Csak nem eltévedtél drága? *Kérdezi majd közben elengedi Sophie-t és mosolyogva várja a választ.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Alice Moon
Été
Été
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás dátuma : 2010. Mar. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Pént. Ápr. 02, 2010 8:34 pm

*Egy kisebb kavicsot rugdosva maga előtt sétálgat tovább, magában a béka ülepe alá kívánva ikertestvérét. Nem veszi észre, hogy követi a lány már jó ideje, teljesen abban a hitben van, hogy egyedül jár-kel fel-alá. Halkan dúdolgatva nézegeti az épp kinyílóban lévő, vagy még nem lévő virágokat.* ~Vajon lelehet szedni belőlük vagy sem?~ *Teszi fel magában a kérdést, felírva a „kérdezzük-meg-a-lökött-ikertesónktól-„ listára. Gondolataiból Dia hangja rázza ki, amire a válasza egy kisebb sikkantás. Ijedten pördül meg tengelye körül, miközben jobb kezét a szíve fölé-vagyis ahol sejti hogy a szíve van- kapja.*
Óóóó, tee, tee! A szívbajt hozod rám Dia! Muszáj volt így megijesztened? *Pillant rá szemöldökét ráncolva.*
Én? Úgy ismersz te engem aki eltéved? *Nevet fel kissé erőltetetten. Sajnos úgy, tekintve, hogy ő mindenhol eltéved. Néha még otthon is. Közben azért szorosan visszaöleli a lányt. Be nem vallaná, de nagyon megkönnyebbült tesója felbukkanásától.*
Amúgy hogy vagy Dia? Anyuék nem írtak véletlenül? Megírtam nekik, hogy az Étébe kerültem, de még nem válaszoltak. *Harapdálja az ajkát idegesen. Nem kicsit fél attól, hogy mit fognak hozzá a szüleik szólni.*
Vissza az elejére Go down
Diana Mary Moon
Spring
Spring
avatar

Hozzászólások száma : 104
Csatlakozás dátuma : 2009. Dec. 03.
Kor : 21

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Pént. Ápr. 02, 2010 9:24 pm

*Úgy tűnik a mai nap Diana napja. Hiszen mikor a folyosón megpillantotta ikerhúgát először meg akarta ijeszteni, később úgy döntött inkább követi. Viszont most mindkettő sikerült. Igen ennek nagyon, de nagyon örül a lány.*
~Így kell ezt csinálni~ *Gondolja magában vigyorogva. Közben egy kis együttérzést színlelve, ami nem igazán megy neki (mármint a színlelés) bocsánatot kér.*
-Ó... igazán sajnálom... Én "nem" akartalak megijeszteni. *Meséli neki vigyorogva. Valójában nagyon örül a lánynak, mindig fel tudja Diana-t vidítani még ha nagyon rossz hangulatban is van. Persze most szó sincsen arról, hogy rossz hangulatban lenne, de azért most mindjárt jobban érzi magát.*
-Eltévedni? Bocsáss meg, hogy ilyet feltételeztem rólad... *Válaszol gúnyosan közben rosszallóan megrázza a fejét, majd megborzolja "hasonmása" haját.*
-Te... egyszer igazán megtanulhatnád legalább egy helyre az útvonalat. *Jegyzi meg vigyorogva. Na jó... valószínűleg ez azért már túlzás.*
-Nem nem kaptam levelet. De ne aggódj ennyit. Tudod, hogy örülni fognak... úgy ismered te őket, hogy haragudnának rád bármikor is? Ők szeretnek minket tee... *Mondja mosolyogva.*
Vissza az elejére Go down
Sophie Alice Moon
Été
Été
avatar

Hozzászólások száma : 6
Csatlakozás dátuma : 2010. Mar. 29.

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Pént. Ápr. 02, 2010 9:46 pm

*Hát ez tényleg Dia napja lehet, mert Sophie-é tuti nem. Nem elég, hogy napok óta össze-vissza bolyong a kastélyban, még ikertesója szépen meg is ijeszti. Bár legalább ma tuti az ágyában fog aludni, mert van aki visszakísérje.*
Aha, persze, képzelem. *Húzogatja el a száját. Ismeri már annyira Diát, hogy tudja, mennyire sajnálhatja igaziból a lány.*
Hát nem is tudom… Talán, tesó, de csak talán, megbocsáthatok. *Hangsúlyozza ki a „talán” szót immáron nagyban mosolyogva. Nem bír Diára még egy kicsit se haragudni, ahogy soha nem is bírt. Túlságosan szereti őt.*
Héé! *Próbál elhajolni Dia kezétől - sikertelenül.* Muszáj neked mindig ezt csinálni? Olyan kisebbségi érzésem van ilyenkor. *Rázza meg közben haját, majd ujjaival megpróbálja megigazítani haját.*
Én igenis eltudok találni egy csomó helyre! Az más, hogy még csak nemrég érkeztem, s nem ismerem még a sulit. Az meg végképp nem az én hibám, hogy ez a buta térkép meg hibás! *Lengeti meg Dia előtt a ronggyá szorongatott térképet.*
Hüm, hüm, biztos igazad van. *Biggyeszti le bizonytalanul az ajkait.* Tudom, hogy szeretnek, csak…mindegy. *Rázza meg fejét.* Te is szeretsz attól, hogy nem egy házba kerültünk, ugye? *Pillog Diára.*
Vissza az elejére Go down
Karesinda Miela
otoño
otoño
avatar

Hozzászólások száma : 263
Csatlakozás dátuma : 2009. Sep. 01.
Kor : 24

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Ápr. 19, 2010 8:59 pm

*A keze szorgosan dolgozik miközben Markot figyeli egy esetleges sárgolyó érkezése érdekében. A kérdésre ajkait befordítja és úgy gondolkodik*
-Nem tudom... tudod milyen udvarias vagyok, muszáj hozzá tenni valamit *Ebben az esetben azt, hogy ha nem baj. Mi van ha Mark telerakta szobáját meztelen nők szobraival? Így legalább lenne ideje kitalálni valami kifogást. Hát udvariasság ide vagy oda, ő csöndben marad ezek után, csak hallgatja Markot, amint megint csak beszél és beszél. A gyomlálás egyre gyorsabban megy, talán a sötét és az éhség hajtja. erről jut eszébe*
-Ne haragudj ha megint feledékeny vagyok, de megbeszéltük már hogy mit akarsz enni? *Ajkaira harapva részben mosolyogva várja a választ, azért ez már túlzás. Megint csak hálát ad amiért Mark nem látja mennyire kipirult az arca, bár hangjából talán megérzi. Apró ujjai már majdnem teljesen feketét a földtől és Mark sárgolyója el is találja vállát nagy nyomot hagyva ott. Az utolsó gyomot kiszedi aztán hátsóját leteszi a földre és vár. Bizony van még előtte egy kicsi amivel elérne a sor feléig. De Mark úgy szereti csinálni és amúgy is gyorsabb mint ő, tehát itt megvárja a férfit. Miközben térdeit átkulcsolja karjával és vidoran figyeli a másikat*

_________________
"A kettő hogy is érthetné meg egymást?
Hisz mind a kettő mást akar...
a nő a férfit, a férfi a nőt!"
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   Hétf. Ápr. 19, 2010 9:30 pm

*Több sárgolyótól már igazán nem kéne tartania. Na jó esetleg még egy-kettőtől, de alapvetően Markot jobban leköti a gyomlálás mint a dobálózás. A gyomlálás ugyanis, sokkal megnyugtatóbb. A dobálás, az olyan harc-szerű, ami az ő békés természetétől igencsak távol áll. A mostani az kivételes és gyerekes megnyilvánulás volt. Nyilván azért történt, mert érzi a tanítás közeledtét.
A gyomlálásban az a legjobb, hogy többnyire automatizált, mechanikus mozdulatok sorozata, így még egy férfi is tud másra is, jelenleg természetesen Karesindára, koncentrálni.*
- Oh, értem. Ez mindent megmagyaráz. Azt hiszem lassan alul maradok udvariasságban, veled szemben. *Az arcán egy kedves nyugodt mosoly ül, és bizony fel sem merülne benne, hogy meztelen szobrokkal pakolja teli a szobáját. Egyrészt mert a szobrok is akkor jók, ha az ember gyönyörködhet bennük. Nem véletlen, hogy a múzeumokban sem engedik össze-vissza taperolni őket. Meg aztán úgyis csak felborítaná őket és utána takaríthatna egész nap. Azonban a fő érv a meztelen női szobrok ellen, az az, hogy ha már meztelen és nő, akkor legyen valódi, nem pedig egy szobor... De nem kell félreérteni, mint említettem, neki ilyesmi eszébe sem jut.
Mark fejében inkább a lasange szó kering. Ugyanis most már tényleg éhes, és bizony az olasz tészta-csoda igencsak ígéretesnek hangzik. A megnyugtató gondolatból Karesinda téríti magához, egy kérdéssel, amin kissé meglepődik, de aztán enyhe fejcsóválással, mosolyogva válaszol.*
- Nem haragszom, hogy megint feledékeny vagy, csak nem tudom, mi okozza nálad most ezt a nagy feledékenységet... És igen megbeszéltük, hogy mit szeretnék enni. Lasange-t. Sőt azt is megbeszéltük, hogy nálam eszünk, és ha kell valami hozzávaló, akkor felmegyünk hozzád. *Ahhoz, hogy a hangjából következtetéseket vonjon le, most kicsit messze van még a nő, de persze nem sokára középre ér, és akkor valószínűleg már esélyesem lesz Karesindának. Addig azonban Mark csak azt reméli, hogy nem felejti el újra, hogy mit esznek. Nem mintha nem enne mást is szívesen, de ha már megkérdezték, akkor legyen az, amit ő kért. Már annyira beleélte magát... Közben feltűnik neki, hogy a nő nem mozog, és nem is gazol már, így arra fordul, fel is áll, hogyha kell oda tudjon menni, de egyenlőre csak megkérdezi...*
- Jól vagy? Csak mert ennyire azért még te sem szoktál feledékeny lenni... *A hangjában némi aggodalom van, de azért próbál nyugodt maradni. *

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Virágoskert   

Vissza az elejére Go down
 
Virágoskert
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Yamanaka birtok
» Szabad Játék (1)
» [Küldetés] A virágmező
» Medúza nővérek és a fénylő virágok

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Venustas Mágusképző Akadémia :: A kastély birtoka :: Udvar :: Hátsókert-
Ugrás: