Évnyitó bál - Ceremónia terem

*Kitárul a rendezvény terem ajtajai és egy magas, jó képű varázsló lépbe rajta, ruházatát tekintve egy sima fekete nadrág, világos zöld színű ing és egy hozzá illő nyakkendő és a ruhához és a bálhoz illő elegáns fekete mellény. A lábán pedig egy kígyóbőrből készült csizmát hord*
No lám, sehol senki, pedig az évnyitó ma van hattól....
De ez a díszlet fergeteges. *Csak ámul és bámul*
Kitettek azért, szép munka! *elismerően bólogat*
*Csalódottan sóhajt* Várható volt hogy ismét nem jelenik meg senki a vezetésből csak én.
*Elindul a tanári asztal felé és leül a középső széktől balra elhelyezett széken*
~Mostantól ez az én helyem, közvetlenül az igazgató mellet, akit képtelenség elérni, vajon egyáltalán még él??~
*Gondolatai közepette furcsa grimaszokat vág, majd elővesz egy díszdobozt a zsebéből, kinyitja kivesz belőle egy szál cigarettát majd, rágyújt és pöfékelve várja a vendégeket*

*Lassacskán elszívja az össze dohány termékét és az addigra ott termet alkohol tartalmú italát is lassan megissza és közben az evőeszközökkel szórakozik*
Nah jó, ez tényleg gáz, hogy sehol senki...
*Idegesen elnyomja a cigarettáját majd szúró tekintettel fürkészi az ajtót és méltó jutalomban gondolkodik a késő embereknek legyen az tanár diák, de nem hagyja szó nélkül*
Legalább több cigit hoztam volna, de mindegy kibírom...

*Már a sokadik alkohol tartalmú italát fogyasztja, majd mikor észre veszi Mielat, feláll a helyéről és oda cammog a hölgy mellé*
Szép jó estét kegyed! *Köszön udvariasan miközben szemével 2 diákot követ akik rosszban sántikálhatnak..*
Látom, igen csak kicsípte magát az estére, vagy is egyszerű de mí nagyszerű öltözék.
*Leteszi a kiürült poharát a pultra és kéz felemeléssel jelzi, hogy töltsék újra neki*
Mit fogyaszt kegyed ha kérdezhetem?
*Talán az alkohol hatása hogy ilyen mézes mázos vagy lehet csak a vidám és rendes arcát mutatja ma este.*

Isabella! *Széles vigyorral üdvözli a tanárt*
Mi járatban erre fele? Csak nem kedvet kapott a bálozáshoz? *A zsebébe nyúl és egy fém dobozkát elővesz, kinyitja és kiveszi az utolsó szál dohánytermékét*
Remélem nem zavarja önöket ha rágyújtok!? *Majd reménykedve nemleges válaszban megy gyújtja a cigarettát.*
Hát, igen nem rohangálnak a diákok, és ez egy kicsit gyászos, de legalább több ital marad nekünk!
*Vigyorog és egy újabb kört kér a pultos jégembertől*
Viccesek ezek a fazonok, jó társaság, meghallgatják az ember minden nyűgét és nem vágnak közbe!

*Edward slattyog be a terembe,gyorsan elvegyül a tömegben,remélve,hogy még semmi fontosról nem maradt le.Szemeivel először egy viszonylag szabad teret keres.Nemrég lett kész jelmezével és az utolsó simításokat sietve kellett megcsinálnia.Kiszúrta a hőn áhított teret és rá is startol.Mikor odaér nem is néz körül,rögtön a jelmezt kezdi vizsgálgatni,apróbb hibák után kutatva.Hamarosan rájött,hogy miért ilyen üres körülötte minden,miközben pár méterrel arrébb még lépni is alig lehet: Sikeresen odakeveredett a tanárokhoz...*
-Ömm...Jó estét!...Nagyon szépek lettek a jelmezeik...
*Meg se próbál elandalogni,most már beszédbe elegyedett a védőgyűrűn belüliekkel.*
//vége az órának...//

*Agana is megérkezik, persze - mint sejteni lehetett - jelmez nélkül. Vagyis ő úgy mondja magának: Aganának öltözve. Ruhája egyszerű, de azért a szokásos hétköznapi szakadt és lógó feketeséget egy picit nőiesebbre cserélte. Kissé furcsán fest a szoknyában, főleg mert teljesen szokatlan neki ez az egész. Ő nem sűrűn vesz fel szoknyát, mondhatnánk úgy: soha. De hát mégsem jöhetett ide tökéletesen Aganaként. A vészterve igazából az, hogy ha valaki megkérdezi, hogy minek öltözött, majd kitalál, azaz rögtönöz egy szereplőt. Mesélni egészen jól ért, legalábbis ezt mondták neki még régebben, ha meg valaki nem ismeri a mesét, hát az lehet azért, mert ez a mese csak az ő kis városában terjedt el. Kész. Erről ennyit.
Tehát kissé zavarodottan lépeget be a beöltözött jelenlévők közé. Gyorsan felméri menet közben a terepet és áldja az eszét, amiért nem magassarkút, hanem a szép fényesre kipucolt bakancsát vette fel erre az alkalomra. Ebben legalább tud menni, még ha kissé otrombának tűnik, akkor is.
Ismerősök után utat, ám ebből nem sok van. Leginkább csak Edward, így felé indul, közben a tanári karnak is odaköszön egy féli hallható "Jó estét"-et. Mire eléri a fiút, éppen egy egyelőre ismeretlen lány hangját hallja Edwardhoz szólni. így inkább megáll és megvárja a választ. Közben pedig felméri a terepet: a sok jeget, a jégszobrokat, a bárt, az asztalokat, mindent, amit karvezetője készített. Egészen tetszik neki a látvány, bár azért a nőt nem akarja megdicsérni semmiképpen sem.*

//Agana nem számít bele a 4 főbe, szóval 2 ember még mindig kéretik. De muszáj volt elhoznom, a nyavalyás nem bír megülni a fenekén //

*Egy szőke hajú, baba arcú fiú lépbe a terembe*
Jhúj, de szép! *Csodálkozva nézzelődik, még az álla is leesett.
Ruházatát illetően egy homok színű bakancs, vastag fekete nadrág és egy fehér inget és azon egy irha mellényt visel. Ez az össze állítás meg egyezik a hírhedt mágus kalózéra Jhon de Murfuculus.*
Sziasztok! *köszön Edwardnak és Saray-nak*
Fox Hunter vagyok, szólítsatok Foxnak kérlek. Ugye nem gond hogy ha csatlakozok hozzátok, csak a házamból senki nincs itt...*Észre veszi tanárát* Kivéve a szakvezetőmet, de látom ő jól elszórakozik.
Amúgy hogy vagytok?*Látszik hogy sokat szokott beszélni...*

Hölgyeim, bocsássanak meg egy pillanatra! *Szól a két tanár társának, majd elindul egy kisebb diák sereg felé, pontosan Saray, Agana, Edward és Fox gyűrűbe.*
Szép jó estét kívánok!
*Szólítja meg a diákokat, hangjában fegyelem és szigor hallatszik.*
Örülök hogy megtiszteltek minket a jelenlétükkel. Látom maga is kibújt a róka lyukból Fox és illően fel is öltözött.
*Végig méri a másik három diák ruházatát*
Valahogy az önök ruhái nem tűnnek annyira jelmez szerűnek. Vagy tévednék, de szerintem a koktél ruha és a nőies idomokat kiemelő ruházat nem számít annak.
De, ha tévedek akkor kérem javítsanak ki.
Példát vehetnének Edward Born diáktársukról. Ő például szellemnek öltözöttbe, vagy hóembernek, nem tudom de egyik sem nyerte meg a tetszésemet.
Habár lehet valaki megtréfálta és a fekete ruháit, fehérré varázsolta, ami nem egyszerű mutatvány, de akkor már a hajával is kezdhettek volna valamit, úgy lett volna teljes!

*Saray Fern kérdéseire kicsit késve de reagál*
Én hogy fogok berugni? *Elvigyorodik* Nyugi ameddig tudok érthetően beszélni addig nincs túl nagy probléma, de ha annyira lefogok részegedni hogy problémák lesznek velem akkor megígérem önnek, hogy 2 hónapig nem kell házit csinálnia!
A dohányzásról annyit, hogy ha olyan régóta élne eme káros szokással mint én, akkor maga is rágyújtana. Amúgy nem szabad dohányozni az iskola területén a diákoknak, lehet nekem sem de eddig nem értek leszúrások ezzel kapcsolatosan *sanda pislogásokkal méri fel a tanár társait*
A hócsata eredménye viszont tartogat meglepetéseket! *Kacsint a lányra, érződik a hangján hogy az eddigi alkohol mennyiség kezdi éreztetni magát*

*Lassan gyűlnek az ismerős arcok.Először Saray fut be a jól ismert csapatból,csakhogy a szükséges ruházatot mellőzve.Edward végigtekint a teremben lévőkön,eddig észre se vette milyen kevesen vannak jelmezben.Saray kérdésáradata mosolyt csal arcára.*
~Hiperaktív,mint mindig...
*Gondolja magában,de a kis kobold jó kis helyzetbe hozta.El kéne mennie megkeresni Aganat,de nem akarja megbántani Sarayt azzal,hogy visszautasítja.A probléma hamar megoldódik,mikor Agana felbukkan az egyre gyarapodó társaság körieben.Edward Sarayhoz fordul és bemutatja egymásnak a két lányt,hátha még nem ismerik egymást.*
-Saray,Agana.Agana,Saray. *Aganahoz fordul* Nem jössz velünk inni valamit?
*Egy új diáktárs bukkan fel.Láthatólag se nem springes,se nem linvernos.Edward a kezét nyújtja neki,ahogy azt illik.*
-Edward Lelouch vagyok,örvendek!És ömm...engem nem zavar,ha velünk tartasz.És önöket,hölgyeim?
*Nem gondolja komolyan a megszólítást és ez hangján is érződik,csak úgy,mint az időközben odatévedt Thomas profon az alkohol.Edward is jelmezt húzott,így eléggé meglepődik a tanár úr megjegyzésén.*
-Nem is tudom,tanár úr...nekem ez jelmeznek tűnik *széttárt karokkal végigtekint magán* vagy ön még nem olvasta a Sötétség krónikái: Oroszlánherceg -et?

*Elszívja a cigarettáját, a frissen kikért italát megissza, majd mély levegőt vesz és előbb Edward Lelouch-hoz fordul, és felméri a ruházatát*
Azt hittem ez a hétköznapi viseleted, akkor tőled elnézést is kérek, de a kérdésedre válaszolva olvastam a könyvet csak még sem emlékezhetek minden egyes szereplőre, hiszen rettentő sok könyvet olvastam már életemben.
*Elvigyorodik Saray Fern pimaszságán*
Bátor vagy te lány! Nem sokan mernek vissza szólalni. Szeretem a kihívásokat ezért elfogadom az ajánlatodat. *Nagyon kíváncsi mit kérne tőle a lány, ezért lehet szánt szándékkal elveszíti a fogadást*
Nem dohányoznak? Van egy marha jó ötletem, szokjál rá és nem fog zavarni többet. De igazad van nem gyújtok rá csak a kijelölt helyen. *Körül nézz vajon hol is lehetne ezt megoldani, de kezd elszomorodni mert szinte biztos hogy ez egy dohány füst mentes helyiség.*
Koktél ruhás koboldok? Jó vicc, sajnálatos módon történelmet tanítok és ismerem a népek, fajok szokásait, történetüket, múltukat sőt bizonyos esetben a jövőjüket is. De tetszik a kifogása ezért leszállok rólad, ami az én jelmezemet illeti, egyszerűen saját magamnak öltöztem be. Hiszen én is az elmúlt száz év meséjét, történelmét alkotom. Hiszen a nevemet a tudásomat diákok ezrének a fejébe írtam bele.
No persze könyveket is írtam, már csak valami nagy tettet kéne véghez vinnem és halhatatlanná válnék a történelem könyvek segítségével!

Agana, Agana... *Érzi hogy valami úgy mond bűzlik*
Érdekes mese lehet, örömmel végig hallgatnám! Akár most! *Szól haláli komolysággal majd a jégszobrok irányába fordul*
Kérek egy pohár vizet illetve egy pohár jó minőségű bort is kérek!
*miután megkapta az italokat a bort átadja Agana-nak*
Egy pohárral ebből nem fog megártani, de jó társ egy történet mesélésénél. Nekem meg marad a víz, sajnos a fogadás köt, de lehet el kéne veszítenem, nem azért mert nem bírom ki alkohol nélkül, csak í fogadás tétje izgat!
Nah de szóval hogy is szól az a mese? *Vigyorodik rá a lányra, érzi hogy csőbe húzta.*

*Edward csak elfordítja a fejét és sokat sejtetően mosolyog Agana jelmezének története hallatán.Nem is várta,hogy majd pont Agana fog jelmezt húzni,viszont ha nem beszéltek volna erről korábban,akkor simán elhinné,amit a lány mond.Kis megerősítésként azért hozzáteszi:*
-Dehát a tanár úr biztos tudja,hogy milyen sok városnak vannak saját meséi,illetve rémtörténetei.És ezekről többnyire csak az adott településen szerezhet tudomást.
*Saray eltávozik,a viselkedéséből Edward valami hirtelen jött kíváncsiságra gyanakszik,de nem töri rajta túl sokat a fejét.*
-Persze,menjünk.
*Válaszol Agananak.Indulnának is,de Thomas tanár úr feltartóztatja őket.Úgy tűnik őt nem lehet ilyen könnyen átverni,pedig a színészi teljesítmény jó volt.Aganaval visszatérnek a tanár úrhoz.Edward is ugyanúgy csupa fül,akárcsak Thomas,őt is érdekli a lány improvizált története.A nehéz ajtó kinyílását követően síri csend telepedik a teremre.Csak az apróbb neszeket,suttogásokat,valamint a cipők kopogását lehet hallani.Abigail a megszokott ridegséggel mondja el,amit kell.A tanárok bemutatását taps követi.Edward egy ilyen tapsözont kihasználva suttog Agananak.*
-Ezt szépen megúsztad,de ha tehetnék egy javaslatot,szerintem addig oldalogjunk el innen,amíg még lehet.
//edwardon nem hétköznapi öltözék van,csak telóról nem tudok képet feltenni.amúgy egy szakadt,leopárdmintás nadrág van rajta,póló az nincs,karjai fáslival vannak bekötve és tőrök vannak hozzárögzítve, és még a nyaka körül van valamilyen fehér szőrme,ami befedi a fél felsőtestét.//

*Elnéz a kollégáit és kedvesen mosolyog hozzájuk. Thomast nem tudja egyelőre hová tenni és eldönti magában, hogy beszélni fog Abigaillal a dohányzás ügyében. Nem éppen egészséges, ő különben is múltszázadinak tartja ezt az egészségromboló viselkedést. Ő soha nem dohányzott, na jó, tinédzserkorában utoljára, de azóta már az egészségi állapota sem engedné meg, emlékszik még arra a sok paragrafusra, amit be kellene tartania és amit hosszan olvasott el, mielőtt aláírta azt a bizonyos papírt. No de ez már jó régen történt.
Közben szerencsére a diákok is kezdenek beszállingózni a terembe, Isabella nagy örömére. Neki is lesz egy kis mondani valója hozzájuk, bár persze előbb a kedves igazgatónőnek kellene megérkeznie. Közben egy fiatal koboldlány érkezik a körükbe, és megjelenése kisebb szóáradattal látja el az ott lévőket, így Isabellát is. Nem is tudja melyik kérdésre válaszoljon először, így csak egyet választ találomra.*
- Ó, a csata eredménye nemsokára kihirdetésre kerül, egy kis türelem. *Mosolyodik rá a lányra.*
- A jelmezem? Nem tudom ismeri-e azt a mesét, melynek főszereplője Amadea de Stromville. Ha szeretné pár mondatban elmesélhetem: nos Amadea egy átlagos, fiatal lány volt a réges-régi időkben, amikor még nem igazán szívleleték a mágiahasználó embereket. Természetesen Amadea boszorkány volt, ám ezt a szülei elől is eltitkolta és egy távoli városba utazott egy varázslómesterhez tanulni. Pár év szorgalmas tanulás után azonban szomorú hírt kapott, hogy anyja haldoklik, el is indult rögtön, ám mire hazaért, anyját már eltemette az apja. A faluban azonban gonosz pletykák jártak, hogy a nőt megölték, méghozzá Amadea apja. Végül is egy késői estén, amikor a lány már nem bírta tovább és kérdőre vonta az apját, kiderült minden: az apja varázsló, ám az anyja ezt nem tudta. Azonban mikor rájött, a férfi lassan ölő méreggel ölte meg, hogy ne tűnjön fel senkinek. Így aszalódott lassan, hónapok alatt csont sovánnyá a szegény asszony. Amadea, aki mindig nyugodt és csendes volt, mindenféle szörnyű szavakat vágott a fejéhez és azt is mondta, ő sem lenne képe ilyesmire. Ám ez elhamarkodott döntés volt... apja ügyei szépen sorban derültek ki, és Amadeánál kezdett betelni a pohár. Egyik este, amikor az apja csak egy kis megjegyzést fűzött munkájához, a lány elvesztette fejét. Mesterétől tanult egy gyilkos, elemi varázslatot. Ennek segítségével ölte meg az apját, pillanatok alatt. A férfinek csak egy csúfondáros kis mosolyra futotta az erejéből, melyben a lány látta, hogy az apja tudta, hogy képes gyilkolni. A látványt a falubeliek is végignézték, elfogták a lányt és még az éjszaka folyamán máglyán megégették a főtéren. A legenda úgy meséli, hogy amikor fúj a szél, Amadea sírását is lehet hallani a sötét éjszakákon.
*Meséli el röviden a történetet. Pár éve hallotta ezt a történetet, nem tudja ki mennyire ismeri, de neki a személyes kedvence lett. Talán valami párhuzamot érez a főszereplőjével. Azt mindenesetre tudja, hogy az ember bármire képes lehet, és ő sosem tesz elhamarkodott kijelentéseket, hogy nem... mindenkiben benne lakik a gonosz.
Mire befejezi a mesélést, már Abigail is megérkezik. Csendesen hallgatja végig a rövid megnyitót. Ez tökéletesen a nőhöz illik, rövid, tömör és információ dús. Nem is bízott benne, hogy 5 percél hosszabb szöveget fog hallani. Amikor rávetül a fény, elmosolyodik és biccent egyet, hogy azért mégis biztosak legyenek a dákok, hogy ő az, akiről szó van.
Mikor aztán az igazgatónő végez az elmondani valóval, ő kerül sorra. mosolyogva szólal meg.*
- Én is sok szeretettel köszöntök minden diákot az évnyitón, mely egyben a téli rendezvényhét záró estje. Remélem a héten megrendezett programokon jól érezték magukat az azokon résztvevő diákok. A Linverno kar csakis egy kis szórakozás kedvéért rendezte meg ezt a hetet és ezek után feltehetőleg már úgyis jönnek a melegebb időszakok, így nagyobb színteret engedhetünk a tavasznak. *Itt egy pillanatra megáll, Abigail felé fordul és egy aprót biccent.*
- Nos, már gondolom sokan vannak, akik izgatottan várják a hócsata eredményét, és az azzal járó jutalmak kiosztását. Erre azonnal sor kerül, de elébb még szeretnék köszönetet mondani a házam egy tanulójának, aki nagyon lelkesen segített nekem a szervezésben... Mr. Lelouch, segítségéért a Linverno ház 10 ponttal gazdagodott, köszönöm a segítségét. *A fiú nevének említésekor a fény rá vetül , ám amikor Isabella újra megszólal megint ő van a fényár középpontjában.*
- Akkor most jöjjenek az eredmények... A pártatlan bíránk, a mágia segítségével számoltuk össze a találatokat. A pontozás menete úgy zajlott, hogy akinek a hógolyója talált, az kapott egy plusz pontot, ám akit megdobtak, az kapott egy mínuszt... Lássuk akkor a nyerteseket. *Ennél a mondatnál a zene tökéletesen elhalkul, helyette csönd ereszkedik a teremre, feltehetőleg mindenki a nőre függeszti tekintetét.* - A harmadik helyen két tanuló végzett: Sissi Conor és Evangeline Campfree. Gratulálunk nekik. *Párszor összeüti a tenyerét, és feltehetőleg elindul a taps. Miután újra meg tud szólalni, folytatja.* - Mindketten 10-10 pontot kapnak házuk javára, ezen kívül egy-egy személyes ajándékkal is kedveskedünk nekik. Mindegyikük kap egy-egy fiolányi Télűző bájitalt, melyeknek hatása, hogy megvédenek a téli megbetegedésektől, náthától, köhögéstől és a téli hideg érzetétől. *Vár pár pillanatot, majd folytatja.*
- Második helyezettünk szintén kettő akad, mégpedig Saray Fern és Veronique Clement személyében. *Szintén tapsol, majd folytatja.* - Mindegyikük 20-20 pontot szerez remek teljesítményével a házának. Ezen kívül ők is kapnak egy-egy fiolányi Télűző bájitalt, valamint egy egy mágikus erejű
medált, melynek hatásairól külön informáljuk őket.
*Megvárja, amíg újra csend lesz a teremben, és akkor kezd csak bele a további mondandójába.* - Az első helyezett pedig... nem más, mint Thomas Taylor professzor. *Tapsoljuk meg őt is. Thomas, mivel a tanári kar része, így nem kap ajándékot, de Isabella szerint ez is dicsőség, főleg, hogy ő tudja a pontokat és tudja, hogy ő lett az utolsó.*
- Nos, tehát gratulálok minden egyes nyertesnek, remélem jól szórakoztak. Remélem azt is, hogy a bál további részében is kellemesen fogják érezni magukat... Oh igen, a nyertesek a nyereményeiket tőlem kaphatják meg, kérem fáradjanak ide. Köszönöm.
*Majd újra egyenletes lesz a világítás, a zene is megszólal és Isabella is távolabb lép, közben pedig fürkészi a tömeget, hogy megérkeznek-e a nyereményükért az említett diákok.*


// Az a diák, aki nincs itt és nyert valamit, úgy vesszük, mintha megjelent volna. Tehát mindegyikük megkapja a nyert tárgyakat. Velük úgy vesszük, hogy kijátszásra került, hogy átvették a tárgyakat. Aki itt van, az jöjjön Isához és odaadom amit nyert //