ÉTÉ hét- Vízibomba csata mező.

Az udvaron frissen és idéglenessen felállított pálya, ahol diákok, tanárok és minden egyéb élő illetve élettelen személy is vígan és szórakozhat.
A területen, több féle fedezék is található, homok falak, műanyag állások, fa bódék ,levegővel felfújt védő oszlopok és nem utolsó sorban szikla rakások. Varázslás nélkül ezen a helyen nehéz célba találni.
A vízibombák már mind előre elhelyezve megtalálhatóak a csatára kijelölt mezőn.

Hanga megáll a kertben, a csatamező mellett. A hely kicsit emlékezteti egy múzeumra, ahol a régi típusú, mágiamentes hadviselés mementójaként egy gyakorlóteret állítottak ki. Mindenütt régimódi fedezékek, búvóhelyek, homokból és fából, utánzatok műanyagból. És hatalmas felfújt valamik, amik talán szintén az elbújást szolgálják. Nem is nagyon érti, hogyan lehet itt valakit eltalálni, mígnem rájön, s kis híján kineveti magát.
*Hát persze, hogy varázslattal!* gondolja.
Végignéz magán, s reménykedik, hogy az öltözéke az alkalomhoz illő, nem csak kényelmes. Sötétkék rövidnadrágot visel, és kényelmes, fekete tornacipőt, utóbbi vízálló. Az ingje rövid ujjú, és a nyaka magasan záródik, keleti stílusban, ferdén, színei kékeszöldben játszanak. Praktikus a jelen helyzetben, mert akkor sem válik kényelmetlenné vagy átlátszóvá, ha vizes lesz. Hátránya, hogy szűk, ezáltal, kirajzolódik nőies alakja, de igyekszik hátrahagyni zavarát. Otthon, a farmon sokat kirándult ebben az öltözékben, többnyire akkor, ha a tóhoz indult, mert úszni is kényelmes. Ez az öltözék már épp elég vizet, sarat látott.
A gyűrűitől, pentagram-medáljától most se vált meg. Minden ujjára jut egy gyűrű, különleges kövekkel vagy szimbólumokkal. A medált az ingje alá rejtette, nehogy valamibe beleakadva leszakadjon a nyakából.
Várakozva álldogál, úgy tűnik, ő az első az érkezők közt.

Hanga látja, hogy egy lány érkezik, feketébe öltözve. Elgondolkodtatja, hogy lehet kibírni ilyen sötét színben ezt a hőséget. *Vagy kiváló a tűrőképessége, vagy mágiát használ. Épeszű ember másként fel nem venne ilyen sötét ruhát!* - gondolja. A lány biccentését hasonlóval viszonozza. Ha a másik - aki meglehetősen otthonosan mozog a kertben - nem kezdeményez beszélgetést, ő sem fog. Látja, hogy a másik lány elindul felmérni a terepet. Kissé irigykedve nézi annak sportos alkatát, s felidézi, hogy egy éve még ő is ilyen alakkal rohanta végig az erdőt-mezőt otthon. Persze attól még, hogy az alakja nőiesedni kezdett, nem lett tunyább, puhányabb. Egy kis fára-, vagy éppen falra mászástól továbbra sem riad vissza, és a mindennapi erdőbeli rohangászásról sem mondott le. De meg kellett szoknia változó testét. Felsóhajt, megrázza a fejét, hogy elűzze az önmarcangoló gondolatokat. Vöröses fürjei csak úgy repkednek az arca körül. Felfigyel rá, hogy a másik lány milyen hideg profizmussal méregeti a csatateret. *Hajtja a versenyszellem.* gondolja. *Ez a lány győzni jött ide.*
Hanga tétován nézi a kastélyt, de senki nem érkezik. Majd figyelme az erdő megnyugató zöldje felé fordul.

Üdvözlöm önöket a csaták csatáján!
*Köszön a tanár széles mosollyal. Ruházatát egy sport cipő, sötét kék rövidnadrág és egy kék színű fehér virágmintás ing tesz ki.*
Hol vannak a többiek? *gyanakodva és kicsit félve tekint körül* Azt hittem hogy tömött sorok várnak majd reám, de ezek szerint....
Várjunk még egy kicsit? *Teszi fel a kérdést az ifjúság részére*

Hanga összerezzen kissé, amikor megszólal mögötte a tanár. Egészen belefeledkezett az erdő harsány, életteli zöld színeibe.
- Üdv! - köszön vissza a tanárnak. - Kicsit nagyobb lelkesedésre számítottam. Azt hittem, a rekkenő hőségben mindenkinek jól esik majd a vizes program. - jegyzi meg halkan. Eközben végignéz a tanáron.
*Micsoda ing!* gondolja. *Nevetséges! Nagyon lazának próbál tűnni, de képtelen valóban az lenni.*
Elnéz a tanár mellett. A pálya szélén a fekete ruhás lány mászkál. Úgy tűnik, a csatatér felmérésével végzett, elgondolkodva bámul maga elé.
- Hát akkor várjunk – válaszol a tanár kérdésére.