Esődzsungel

Az esődzsungel egy igen érdekes és varázslatos hely, hiszen még ezen a szigeten is annak számít. Ha belépsz teljesen elveszted az időérzéked, napok akár hónapoknak tűnő idők is eltelhetnek idebenn. Az évszakok meggondolatlanul váltakozhatnak fölötted. Nem véletlenül tiltott ez a hely, ha felkészületlenül lépsz be, biztosan nem jutsz ki élve. A nevéből eredően mikor a dzsungel elejéhez érsz, csak barátságos esővel találkozol. Néha még kellemes is lehet, mint egy igazi dzsungel óriási levelek és minden zöldben pompázik. Ilyenkor még veszélytelen területen jársz, de amint meglátod a dzsungel belsejébe vezető függőhidat, kezdhetsz félni. Egy patak fölött megy keresztül. A patak eredete titok, senki nem tudja honnan folyik. A hídon túl minden megváltozik, amint átérsz a túloldalra, egy hideg suhallatot érzel és már semmi sem marad normális. Idebenn mind a 4 évszak megtalálható. Gyönyörű tavakra lelhetsz, hosszú stégekkel de csak óvatosan, addig fürödhetsz csak, míg meleg van. Soha nem látott lényeket láthatsz, de vajon ez csak a képzeleted? Senki nem tudja. Az is lehet hogy nem találsz ki a dzsungelból, régebben még nem tudták milyen veszélyeket rejteget e hely, de néhány diák eltűnése után, kénytelenek voltak betiltani ezt a helyet. Odabent nagyon sok híd található, és rengeteg hasonló, elsősorban ez segítette az eltévedéseket. Mégis rengeteget próbálkoztak még, hiszen tartozik egy legenda is a helyiséghez. A sok híd közül aki megtalálja a számára legtávolabbit, megtalálja az igaz szerelmet. "A hidak dzsungelének" is hívtak régebben, ám senki nem tudta melyik az a híd amit keresnie kell, és hogyan teljesül be az ígéret? A dzsungelben nem érzékelni semmit, ám az összes kereső minél messzebb akart menni. Olyan feltételezést találtak ki hogy mindenkinek más híd a megfelelő. Pontosan ezért indult egy fél évfolyamnyi diák a keresésre. Egyik sem tért vissza, és a szörnyű eset óta nem próbálkoztak.

//Szerkesztés alatt//

*Mira szokásától eltérően jó korán érkezik az órára. Igazából azért, mert amúgy is sétálhatnéka volt és hamarabb végzett a levegőzéssel, mint gondolta. Az óra viszonylag érdekli, bár sejti, hogy úgy sem fog túl sok olyat tanulni, amire neki szüksége lenne. Mérgezések, titkos gyilkolások, az érdekelné, tudna kit megölni, bár az is igaz, hogy ezt senki nem gondolná róla, ráadásul mivel még ő maga nem ölt, így lehet lelkiismerete el sem bírná. Minden esetre az szándék az meg van, persze ő sokkal nagyobb és látványosabb bosszúról álmodik. Ami most viszont lényeg, hogy megérkezik az Esődzsungelbe, ahol, mint feltűnik neki, már várakozik egy lány. Őt még ismeri is.* ~Jé, a kőkerti Csipkerózsika~*Jegyzi meg magában, majd csak egy biccentéssel köszön, s letelepszik egy fa árnyékában, rajztömböt ragad és rajzolni kezd. Egyenlőre egy fa sablonos kezdete látható a fehér papíron. Aganával egyenlőre többet nem foglalkozik, majd hogyha akar valamit, akkor válaszol, vagy ilyenek. Soha nem volt kezdeményező típus, most sem fog buzgólkodni.*


//Most csak ennyi, bocs, de lassan vége az órámnak.//

Hallaniiii? Rólam? Ezt, meg még azt is?
Nah arra én is kíváncsi lenék, hogy pontosan mik is lehetnek azok. No de ami késik, nem múlik, csak időt kell adni mindennek.
Most annak adok időt, hogy a kedves, és tisztelt diákság megtisztelje jelenlétével órámat. Na persze azt elhiszem, hogy nem túl érdekes a mindenféle lityi-lötyik kevergetése, ráadásul egy törp társaságában, de azért mégis? Jó, persze látom én, már messziről, hogy vannak már itt páran, akik szívesedtek megérkezni, de talán még leszünk páran. Közeledve rádöbbenek újra, hogy mekkora is a dzsungel az ilyen kis lénynek mint én, no de kit is érdekel ez.
Szedem én azokat az apró lábaimat szaporán, miközben közelebb jövök, csak győzzék kivárni, hogy megérkezzek én is. Mögöttem egy láda lebeg, akkora, hogy kényelmesen aludhatnék is benne egyet, ha nem lenne tele mindenféle eszközzel, amire szükségünk lesz bizonyos anyagok beszerzésénél. Fiolák, tégelyek, több méretben, csipeszek, ollók, háló, tasakok, megannyi tárolásra, begyűjtésre szolgáló eszköz. Meg ne feledkezzek az elsősegély felszerelésről sem. Ezüst tőrök, kisebb is, nagyobb is. Egy íj, s a hozzá tartozó tegez, melyben íjvesszők vannak, melyek most a láda mellett landolnak egy laza mozdulattal.
Megérkeztemet a láda finom földre ejtése jelzi, melynek hangját a fű tompítja.
- Nagyszerű, látom, látom....
Különös hangom van, rekedtes, mégis vékony, köszönhetően a rövid hangszálaknak, melyek torkomban ékeskednek, s ráadásul azt sem tudják mi is lehet nagyszerű.
- Tudom, bent vacak az idő,, de itt kint még nem. Maradunk úgy is kicsit, szóval ez nem fog egyenlőre gondot okozni.
Mint aki magában beszél, hisz közben a ládában kutakodok, s csak a lábaim látszanak ki,, azok is a levegőben lógnak, s kapálózok velük.
-A fene egye meg, hova a nyavalyába tettem már. ÁÁÁ na végre, megvagy!
Kitornázom magam a láda mélyéről, egy mozdulattal lecsapom annak tetejét, s a tetejére telepedek, ami megint érdekes mutatvány, ha azt nézzünk, hogy mellkasomig ér a felső, faragott része. De jó ez így, nem kell, hogy tudják amit én, arra még ráérek, hogy egyik pillanatról a másikra mögéjük kerülve koppintsak fejük tetejére.
Magam mellé teszek egy kis, kék gömböt. Első pillanatban azt hihetnék, hogy abból fogok jósolni, hisz az áttetsző üvegen keresztül látható, hogy benne kék füst gomolyog.
- Nahm...A nevem Gregory Hunter. Üdvözlök mindenkit, aki megtisztelte órámat. Remélhetőleg még lesz aki befut, amíg be nem lépünk a dzsungelbe. Addig is megkezdeném az órát egy kis elmélettel.
A kékes köd, mikor a gömb felé emelem kezemet gyorsabban kezd forogni, s mikor elveszem tenyeremet egy körülbelül egy négyzetméternyi kép jelenik meg, ami jelenleg egy táblát jelképez, s rajta megjelenik az első óra címe:

Méregkeverés alapjai és története

- Nos legjobb tudásom szerint már az ősemberek is alkalmaztak bizonyos növényeket. Apránként rájöttek, hogy melyik mérgező, s melyiknek van jó hatása a szervezetükre. Persze ez azzal járt, hogy bizony jó páran belehaltak, de a többiek később már tudták mi-mire jó. Aztán az idő előre haladtával sok mágus kísérletezett, hogy mit mivel keverve, annak milyen hatásuk van. Nem mondok neveket ezen a órán, mert szeretnék következő találkozás alkalmával olyan mágusokról hallani, akiket önök ismernek. Ajánlom mindenki figyelmébe a könyvtárat, ott is a Méregkeverők múltja című könyvet. Persze más forrásból is okulhatnak. A méregkeverésről tudniuk kell, hogy bár én nem igazán örülök neki, de az okosok, valahol ott fent, a minisztériumokban azt találták ki, hogy nekem kell maguknak tanítani a bájitalok, gyógyfőzetek, ellenmérgek sorát is. Szóval ezek, mint alap tananyagok képezik majd közös életünket órákon.
Olykor megdörzsölöm hosszú szakállamat, mint aki magának beszél, nem is a diákokhoz, vagy nagyon mélyen szántó gondolatokat oszt meg velük.
- Most ezzel kapcsolatban van-e valamilyen kérdés, vagy áttérhetek a méregkeverés csoportosítására.
Először vetem mélyen ülő szemeimet a nebulókra, hogy kérdésemnek pillantásommal is megerősítést adjak. Süvegemet kicsit megtolom felfelé, hogy ne csússzon az a képernyőbe, apró, vaskos ujjaimat végighúzom a kis antennákon.

//Én meg igyekszem rövidebbre fogni. Szóljatok rám, ha hosszú Az órára még lehet jönni ám:)//