Abigail Milena Gernot irodája és lakosztálya

Leírás később...

*A nyugati toronyba vezető lépcső csöndjét halk koppanások hangja töri meg, ahogy Madoc, a frissen érkezett tanár felfelé halad. Uticélja nem más, mint Andee Parks irodája, nem ártana bejelentkeznie, ha már megérkezett, na meg azért szeretne tudni pár dolgot, bár némelyik egész jelentéktelen, talán elég lesz, ha csak később fogja megérdeklődni a dolgot. Nem húzza az időt, tudja, hova kell mennie. Szereti ismerni a helyet, ahova be fog látogatni, ezért ideérkezete előtt már átvizsgálta az egész épület alaprajzát, a fontosabb helységekkel. Az ajtóhoz érve kihúzza magát, felkészül a találkozásra. Kezét előre emeli, koppant hármat az ajtón, majd csak várja, hogy felelet érkezzen. Természetesen, ha megkapja a várva várt választ, akkor benyit a szobába, ellenkező esetben pedig újra kopog, ismét háromszor. Ha még mindig nem érkezne válasz, akkor csak meggondolja a dolgot, majd az ajtó mellett helyet foglal, ott várja felettese érkezését.*

*Andee, lévén hogy ma még Chris nem jelentkezett nála, így estéje nagy részét olvasással szándékszik tölteni. Örül neki, hogy az iskolában rendben mennek a dolgok, minden úgy megy, ahogy tervezte, ráadásul egyre többen vannak, gyűlnek a diákok, jönnek a tanárok... Erről eszébe is jut, hogy ma várja új Méregkeverőjük érkezését. Személyesen még nem ismeri az urat, de levelezett vele.
Felcsendül egy halk, pár ütemes dallam, mely a közeledőt jelzi. Nem szereti a meglepetéseket és a váratlan betoppanókat, így ez a kis jel igazán hasznos a számára. Leteszi a könyvet a fotelre, ami az irodája jobb szélén, a fal mentén fekszik, majd körbenéz. Néhány papír hever az asztalán, azon dolgozott délután. Egy intéssel a helyére, egy dossziéba varázsolja őket, majd még egy intéssel ablakot nyit, hogy a friss levegő beáramoljon a szobába. Ezek után visszaül olvasni, nem kell mindenkinek tudnia, hogy ennyire felkészül.
A kopogásra még csak föl sem emeli a fejét, nagy rutinja révén, csak rágondol, s az ajtó már nyílik is, s a könyv kireppen a kezéből, könyvjelző csusszan belé, majd visszacsusszan a könyvespolcra. Ő lassan mozogva föláll, fekete szoknyája csak úgy lebeg utána, de nem megy közelebb.*
- Üdvözlöm Mr. Menderson. Andee Parks vagyok, kérem foglaljon helyet.*Mutat egy székre az asztala előtt, majd ő helyet foglal a saját foteljébe az asztal másik oldalánál.*

*Madoc az ajtó nyitódására beljebb lép, jómaga elég lazán öltözött, ahogy mindig is. Egy lenge kis ing szerűség és egy hasonló anyagból készült nadrág, szintén mintha csak bő lenne, pedig tökéletesen passzol rá. Egy nagy levegőt vesz még, mielőtt ő is köszönne Andee -nak, majd megemelve hangját köszön ő is.*
-Szép estét. *Biccent fejével a nőnek, majd az invitálásra csak felemeli kezét, jelezve, hogy ő köszöni, de nem szeretne most leülni, ült már eleget, egy kis állás pedig nem ártott meg még soha sem senkinek. Inkább csak odaáll az asztalhoz, a szék mellé, melyet az előbb felajánlottak neki lehetőségként.* -Szerintem tegeződjünk inkább. *Jelenti ki mosolyogva, s teljesen jogosnak is véli a dolgot, külsőre nem látja többnek a nőt magánál, honnan is tudhatná, hogy téved. Ha elfogadja az ajánlatot, akkor ezek után tegeződve beszél, amúgy folytatja magázódva.*
-Nos, akkor hol is kéne kezdenünk? *Indítja meg a témát, láthatóan nem szeret lacafacázni, az időt húzni. A lényegre tér, amilyen gyorsan csak lehet, jobb előbb letudni a dolgokat szerinte.*

*A férfi nem ül le, de ő egyelőre ülve marad. Ő nem "Kelj fel Jancsi" hogy föl-le pattogjon. Végigsimít egybe ruháján, hogy eligazítsa a gyűrődéseket. Akár azt is hihetnék, hogy valami ünnepélyre készül, pedig nem, csak híve az elegáns, de mégis kényelmes öltözeteknek. Ma egy tölcsérujjú, szögletes nyakkivágású, egybe ruha van rajta, ami egyszerű fekete, csak a derekánál van egy szabás, illetve a mellvágások. Díszítések nincsenek rajta. Lábán hosszú szárú, magas sarkú csizma. Kusza fürtjeit félig laza kontyba csatolta, de nagyobb részét egyszerűen hagyta, hogy a vállára omoljon. Smink se igazán van rajta, mindössze csak szemei íve van kiemelve egy kis fekete szemceruzával. Ő még mindig ez a fajta régimódiság híve, nem is csoda, hiszen jóval régebben élt már, mint amit a most élők el tudnak képzelni, egy kis túlzással. Mikor a férfi felajánlja, hogy tegeződjenek, azonnal megérti, hogy nem tudhatja, hogy rövid életűnek az ő kora felfoghatatlan is lehet. Csak egy halvány fél mosollyal biccent, megengedve a tegeződést. Közben elgondolkodik, hogy vajon mennyinek nézheti.*
~ Elvileg én tűnhetek itt a legfiatalabb tanárnak, azt hiszem 21 lehettem mikor megálltam az öregedésben.~*Neki ilyen téren bizony könnyű, egy vámpír felesége, ráadásul nagy küldetésben jár a földön. Persze azért nem érzi, hogy olyan irigylésre méltó élete lenne, de ez más kérdés.*
- Nem vagyok tisztában, a készleteiddel, így bátorkodtam egy kicsit előre dolgozni.*Mondja.* Egy nagylelkű felajánló igen gazdag adományával egy tekintélyes gyűjteményt biztosított számunkra. Az elmúlt 200 év jelentősebb növényeiből kaptunk szárított, illetve üvegházban nevelhető példányokat.*Hát ez nála csak természetes, hála a jó összeköttetéseknek.*
- Ha esetleg nem lenne rá szükséged, nyugodtan szólj.*Mondja halvány, de jellegzetes mosollyal az arcán, majd feláll, s elindul az ajtó felé.*
- Megmutatom az irodád és lakosztályod.*Mondja, majd elindul kifelé. Amint a férfi kilép, a szobában a fények elhalványulnak, s az ajtó bezáródik.*
- Mit érdemes tudni rólad?*Kérdezi, s bár jó pár dolgot hallott már, de a személyes ismerkedést mindig tisztábbnak tartotta.*

*Még az udvaron Abigail szeme Isabellára téved. Jól látja, hogy a nő gondolatai a múltba révednek. Titokban mindig irigyelte egy kicsit barátnőjét, illetve csak egy részét. Nem akart mindig ennyire sötét és barátságtalan lenni, de hamar megtanulta, hogy csak így van esélye magaslatokba törni, és megfelelni a Szervezet elvárásainak. Régen, mikor harcos volt, szíve burokba zárult, hogy elviselje a rengeteg halált maga körül, bár az is lehet, hogy azért zárta el magát, hogy ne játsszon annyira a tűzzel, hiszen volt egy nagy tragédia létezésében, miután többször megfontolta, hogy eldobja életét. Végül megkegyelmezett magának, de valójában azóta ilyen, mint most...*
- Menjünk!*Bólint, majd elindulnak felfelé. A tempó igen lassú számára, de megszokta, hogy Isabella mellett ez a normális. Csöppet sem fáradt el, míg felértek a Nyugati-toronyba, apró táv ez számára. Beléptek, s körbenézett. Szerencsére a saját bútorai várták a szobában, mely anyja utolsó intézkedéseként lett átrendezve. Minden sötét színű, faragott, díszített bútorok, még a falak is új külsőt kaptak. Fekete tapétán fehér növényi motívumok burjánznak. Minden aprólékosan, részletesen van kidolgozva, még a vázák és az ajtófélfa is precíz munka. Az ablakokat vörös selyemfüggönyök fedik, melyeket fekete sötétítőfüggönyök kontráznak, hogy éjjel elhúzva legyenek a függönyök, feltárva az ég gyönyörű, csillagos látványát, míg nappal el vannak húzva, hogy minél kevesebb fény zavarhassa vámpírunkat. Az asztalán már nagy halmokban állnak a papírok, melyek csak arra várnak, hogy az újdonsült igazgatónő belevágjon a munkába. A sötétben lépked körbe, mélyet lélegzik, nem mert oxigénre van szüksége, hanem mert érezni akarja az otthon illatát, melyet a bútorok keltenek.*
- Ha minden igaz, itt találunk kedvünkre valót!*Sétál oda az egyik ajtóhoz, mely egy beépített szekrénybe vezet, hol különböző máguseszközei, gyógynövényei és egyéb dolgai mellett, tekintélyes alkoholgyűjtemény is lapul. Nem alkoholista ő, de igényes, és egy-egy alkalommal, mikor épp nem vérre szomjazik, megkíván egy-egy pohár jóféle bort, pezsgőt, esetleg likőrt. Előhoz egy palack 2057-es Román bort, ami az Ördög Vére, névre hallgat. Ez az egyik kedvence, és tartogat belőle régebbieket is. Nem sajnálja barátnőjére a több mint 100 éves nedűt, van még ott, ahonnan ez jött, még akkor is, ha manapság ez kuriózumnak számít.*
- A régi idők emlékére?*Kérdezi, s a nő felé mutatja a palackot, majd kinyújtja kezeit, mire két boros kristálypohár repül kezébe. Még jó, hogy ismeri anyja szokásait, különben nem találná meg ilyen egyszerűen, hogy mi hol van. Nem foglalkozik vele, hogy sötét van, tudja, hogy Isabella nem fog szégyenlősködni, ha kell, fényt varázsol, szó szerint. Valószínűleg kelleni fog, de ő nem túráztatja magát ezen.*

*Isabella számára tökéletes a tempó, amivel Abigail lakosztálya felé haladnak. Ha jól sejti a szoba bútorzata közbe már átcserélődött és minden benne van, ami Abigailnak csak kellhet. És valóban, ahogyan belép a szobába a nő mögött, ő is látja a lakosztály átrendezését. A szoba Isabellának kissé túl sötét, ám tudja, hogy ez Abigail ízlésének tökéletesen megfelel. Végül belépnek a szobába és az ajtó is becsukódik mögöttük. Hirtelen éjsötét borul a két nőre, és ha várnának szemük sokkal nehezebben szokná meg, mint egy átlagos lakosztálynál, hiszen itt az ablakokat sötét függönyök takarják. Isabella azonban nem vár, hanem félhangosan megszólal.*
- Ha megbocsátasz... *Kezdi, majd egy karmozdulattal és egy számára egyszerű igével elintézi, hogy a szobát megvilágítsa a kellemes fény. Persze figyel a fényerőre is, hogy Abigailnek se legyen kényelmetlen. Persze a mesterséges fény más, mint a napfény, de mégis figyel barátnőjére. Közben, immár fényesebben is megszemléli a tapétát, a bútorokat, a szoba berendezését is. Fél szemmel azonban a nőn tartja a szemét, aki lágyabban mozog és lépked, mint azt az emberek többsége hinné. Isabella megszokta ezt, ám most már egy jó ideje nem találkoztak, ezért hagy magának elegendő időt, hogy újra megszokja a nő mozdulatait. Követi szemével Abigailt, figyeli, ahogyan a szekrényben kutakodik és elővesz egy szép palack bort, melyet Isabella is bármikor szívesen fogyaszt. Régi barátok beszélgetéséhez ez az, ami tökéletesen megfelel.*
- Persze. *Feleli egyszerűen a felkérésre. Bár Abigail ezt úgyis tudja és azt is. hogy milyen bort kell választania. Keze végigsimít a felé nyújtott palackon, majd szája mosolyra húzódik.*
- Ó, emlékszel arra az évre? Nem volt egy unalmas esztendő... *Mondja, megint csak múltba révedő tekintettel. Ez jellemző rá Abigail társaságában. Olyan sok közös emlékük van, hogy néha Isabella el is felejti a jövőbeli megbeszélni valókat és sokkal inkább a régi dolgokról elmélkedne.*
- Kösz. *Mondja egyszerűen, majd megfogja a kitöltött bort, majd egy könnyed koccintás után belekortyol az italba. Csukott szemhéjjal élvezi a bor első kortyát, majd körbenéz és helyet keres, majd kényelembe helyezve magát belehuppan egy kényelmes, faragott karosszékbe, melynek huzata tökéletesen illik a fekete tapétához. Mikor végre kényelembe helyezte magát, Abigailra pillant és megszólal.*
- Mesélj, mi történt veled az utóbbi pár évben. Nem is tudom mikor találkoztunk utoljára...

» Mark W. Solamonov irodája és lakosztálya
» Karesinda Miela irodája és lakosztálya
» Legon Gundied lakosztálya és irodája
» Christoph Gernot rezidenciája
» Madoc Menderson lakosztálya