Keleti szárnyi folyosók

Tárgy: Re: Keleti szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 2:30 pm

Sétálok le a lépcsőkön, aztán kanyargok egyet, végül megint lépcső, fel, és egy bal irány... Valahova kilyukadtam, csak azt nem tudom, hogy hova. Valami folyosó, vagy terem, de nem tudom, hogy ebben a nagy forgásban, hogy kerültem ide. Egy kicsit megemelkednek a vállaim, és elhúzom a szám. Oldalra döntöm egy picit a fejem, és végig mérem a helyet.
~Valahol rossz helyen kanyarodtam.~
Vakarom meg zavartan a tarkómat, mert nem ide akartam kilyukadni, vagy legalábbis elgondolkozok azon, hogy mit tudok egy üres folyosón csinálni. Esetleg beszappanozni, hogy valaki elcsússzon, aztán jót tudjak rajta nevetni. Ha így elgondolkozom magamon, néha elég kárörvendő tudok lenni, de végre kezd visszajönni a saját személyisége, aminek nagyon örülök. Végül arra jutok, hogy tovább megyek, és a termeket nézem végig hátha találok valami olyat, ami egy kicsit tetszeni fog.
~Nem, nem, nem.~
Egyik se az igazi, szinte mindegyik tanterem, és még a gyengélkedő is itt van, hogyha valakinek baja esik csak bekúszik, és ez egyáltalán nem tetszik. Kicsit bosszankodok magamban, hogy miért pont erre a folyosóra tévedtem, és inkább úgy döntök, hogy ülve folytatom az elmélkedésemet. Közelebb megyek az egyik padhoz, és a támlára felhelyezem a karjaimat. Lenézek a padra, és az jut egyből eszembe, hogy bekenhetném pillanatragasztóval, hogy aki ide leül az itt ragadjon szó szerint. Van egy másik ötletem is, hogy lefestem aztán nem írom ki, hogy "frissen festve". Ezekre az ötletekre egy mosoly keletkezik az arcomon, majd kifelé nézek, hogy lássam milyen terület látványa kerül elém.

Tárgy: Re: Keleti szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 2:49 pm

Miért pont én, miért pont én?! Na ezt magyarázza meg nekem valaki! Miért pont nekem kellett eltévednem ez a helyen?! Nem tehetek róla, hogy a tájékozódási képességem egyenlő a nullával, miért nem tesznek ki ide valamilyen táblát, hogy tudjam is hogy merre vagyok?! Igaz az túl nagy kérés lenne... De ez akkor sem lehet igaz! Miért pont én?!?!?! Esküszöm, ezek után csak oda megyek, ahonnan vissza is találok. Lehet, hogy nekem vannak túlzott elvárásaim, hogy például a könyvtár beugorjon, elém vagy mit tudom én... Egy éles jobb kanyarral befordulok eg újabb folyosóra, itt se jártam még, de ahogy elnézem, legalább nem vagyok egyedül. Öröm az ürömben vagy hogy a szöszbe szokták mondani. Na jó, nyugi Lys, elvégre nem fog neked menni egy baltával. És ahogy elnézem nincs is nála balta. Fenomenális!

Oszloptól oszlopig haladtam az ismeretlen diák felé, s közben magam is elcsodálkoztam a viselkedésemen. nem igazán szoktam én ilyen félős lenni. Na ettől a gondolattól felbátorodva céltudatos léptekkel, az ablakoz mentem, ami a paddal szemben van és egy lendülettel fel is ültem a párkányra. Remélhetőleg nem fogok egy toronyugrást bemutatni, mert attól félek, hogy kiskanállal kéne összekaparni, ami utána megmaradt belőlem. Egyet biztosan tudok, én nem fogok kezdeményezni, többek közt azért, mert irtó ciki kérdés volna benyögni, hogy"szia, te is eltévedtél?" Nem ennyire még nekem sincs bátorságom, és nem is ment el túlzott mértékben az eszem.

Tárgy: Re: Keleti szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:04 pm

Már jó ideje itt ülhetek, de valahogy nem akarok tovább menni, és csak az agyam kattog. Talán nem túl hangosan mivel meghallom, hogy valaki lépked. Mikor oda pillantok egy lány, aki nagyon furán viselkedik. Mindkét szemöldököm felszalad a homlokomra, és meglepődötten nézek rá, hogy mit csinál, de nem mozdulok. Kivárom, amíg megáll, vagy lehetőleg mellém ül, vagy elkövet egy olyat, amiből tudom, hogy leáll velem beszélgetni... És igen. Beül elém a párkányra, nem mondom elég bátor tett tőle, de nem fogok mellé menni, csak figyelmesen végig nézek rajta.
- Szia.
Ez az egy köszönési forma csúszik ki az ajkaimon, ha már a másik ezzel nem tisztelt meg. Oldalra döntöm a fejem, és úgy nézek bele a szemébe. Elég ellenállhatatlanul tudok nézni, kíváncsi vagyok, hogy ez bejön a lánynál. Ha nem akkor kijelenthetem, hogy teljesen más ember vagyok, mint amilyen eddig voltam. Ha sikerül, akkor még van remény, hogy itt is folytassam az előző életemet. Ez két esélyes, de mindenesetre figyelek minden mozdulatára, hogy leszűrjek valamit belőle. Teljesen eltűnik a fejemből az előbbi csínytevések sorozata, és a lányra koncentrálok. Kicsit lefagytam, mivel elfelejtettem bemutatkozni, na meg a másik nevét se tudom.
- Zyid Leykwor.
Mielőtt magamban tarkón vágtam magam, hogy ideje lenne, kicsit férfiasabban viselkedni, a nevemet is elmondom. Nem kérdezem meg, hogy őt hogy hívják csak ha nem mutatkozik be. Szívesen kipróbálnék rajta bármilyen őrült ötletet, de sajnos most egy se jut az eszembe, és ki tudja lehet, hogy ugyan olyan bajkeverő, mint én aminek ha őszintén bevallom magamnak nagyon is örülnék. Mivel muszáj elsőnek megismernek, hogy tudjam mégis miket szeret csinálni, ezért egy kérdéssel indítok.
- Mi újság? Keresel valamit, vagy csak sétálgatsz?
Persze én sem vallanám be semmi pénzért, hogy nem pont ide akartam kilyukadni, de most nem rólam van szó, és elég nagy pókerarcom van, így semmi esetre sem lehet kitalálni, hogy igazat mondok, vagy sem. Ezt az egyet jól megtanultam az élet folyamán, aminek rettentően tudok örülni. Most persze nem erre megy ki a játék, így talán még rendesen is fogok válaszolni, ha olyan kérdést kapok.

Tárgy: Re: Keleti szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:25 pm

Igen, igen és igen! Megyek, az első dili dokihoz amint rájövök, hol vagyok és hogy lehet innen kijutni, az ablakon való kiugrást leszámítva persze... Igaz, lehet hogy az célszerűbb lenne, egyelőre még a jó modorom is elment nyaralni, pedig illene köszönni a srácnak, vagy valami olyasmi. Nem kéne köszönni, bunkó még se vagyok, legalább is szerintem, hogy mások mit gondolnak az meg hidegen hagy. Elfojtottam egy sóhajtást, ami mondjuk enyhe célzás lett volna a srácnak, hogy ne bámuljon már ennyire feltűnően, nem leszek olyan aranyos, hogy viasza tegyem a kocsányon lógó szemeit a helyére, ha véletlenül kiesnek. Igen véletlenül és nem egy jól irányzott átoknak köszönhetően - pech még nem is tudok ilyet. Semmi gond fantáziálni még nyugodtan lehet róla...
- Hali!
És igen! Köszöntem, miközben felé fordultam a párkányon és érdeklődve figyeltem. Ha ő bámulhat én miért nem? Na természetesen valamiért inkább a mögötte lévő falat szuggeráltam jó erősen, hogy megjelenjen rajta valami felirt, hogy merre is vagyok, azon kívül, hogy egy párkányon és egy folyosón. ennyit még magamtól is tudok, igaz ki hitte volna... A pillantását keményen álltam, ha más nem akkor csupán dacból. Rendes körülmények között már régen elfordítottam volna a tekintetemet, de az eltévedés miatt nagyon is morcos voltam, így most a srác szívott emiatt egy szép nagyot. pech, és kellemetlen, meg minden más egyéb, de most ez van, és ezt kell szeretni, ha tetszik neki, ha nem.
- Lys Night.
Ja hogy bemutatkozni, olyat is kellene? hát tadám megcsináltam, igaz Zyid előttem, biztos olyan alapon, ha én eddig nem akkor majd ő kezdeményez. A nevemet nem igazán szeretem, főként mert túl hosszú, én meg egyszerű ember vagyok, legalábbis ha nem egyszerű, akkor túl lusta. Éljenek a rövid nevek. Minek bonyolítsuk túl az életet, hát nem. Kérdésén meglepődtem, de éljen a póker arc, nem látott rajtam semmit. Hogy mit csinálok itt? Éppen ülök... elfojtottam a késztetést, hogy nevetni kezdjek, inkább valami válaszon erőltettem az agyamat.
- Élek és virulok, kéne GPS, pár tábla a kastélyba...
Soroltam nemtörődöm hangnemben. Csak szépen lazán, nem kell beismerni, hogy azt se tudom, merre vagyok. Természetesen tudom, hogy hol vagyok, na ennek hangot persze nem fogok adni, rögtön rám is szakadna a mennyezet...
- Csak sétáltam.
Bizony, közben meg zseniálisan eltévedtem. Édes istenem, add, hogy ő tudja, merre vagyok és lehetőleg vissza is tudjon terelni majd a klubhelyiségbe. Na akkor boldog leszek.
- És te?
Nehogy már csak ő kérdezzen, bár tény és való azt jobban szerettem. Úgy is az elsz amit mond egyik fülemen be, a másikon ki, és akkor ez nem lesz nagyon értelmes, vagy tartalmas beszélgetés, bár kitudja...

Tárgy: Re: Keleti szárnyi folyosók Vas. Okt. 17, 2010 3:39 pm

Egész érdekes társaságom akad, és még a személyisége is olyan, ami beleillik abba, hogy bajkeverő. Ezzel még várok, hátha átmegy valami jó tündérbe, és akkor nekem befellegzett. Inkább kivárom, vagy legfeljebb célozgatok. A kérdésemre az odavetett válaszra felvonom a szemöldökömet. Nem nézem sokáig, csak addig néztem, amíg nem köszönt. Többnyire a folyosót néztem, és ki a háta mögötti térre, ugyanis beült elém... A GPS említésére, én is kezdem a magam kívánságait.
- Az nekem se ártana. Meg pár jól ki néző lány.
Előjön végül a stílusom, aminek most ebben a percben örülök. Legalábbis, ahogy beszél Lys eléggé jól kell szerepelnem. A válaszra, hogy csak sétált, nem csinálok semmit... Látom magamtól is bár eléggé furán közelített meg engem, de ezt most nem teszem szóvá. Mikor engem kérdeznek megrántom a vállam, és a szemébe nézek.
- Rosszaságon töröm a fejem.
Csillannak meg a szemeim, és a másik is láthatja, hogy tényleg valami hasonló tevékenységet csinálok. Az már más kérdés, hogy egyáltalán nem itt akartam ezt csinálni, de ha itt vagyok, akkor végül is lényegtelen. Ugyan még magamnak sem ismerem be, hogy az egyik fordulóban rossz irányban tértem le, és úgy keveredtem ide. Pff... Ugyan dehogy, ez így volt eltervezve. Biztatom magamat, miközben a folyosó egyik végét kezdem el szemlélni. Mondjuk egy damilt ki kéne feszíteni, hogyha jönnek akkor orra bukjanak. Tudom, kezd átmenni a gondolkodásom valamiféle gyerek bosszúállásra, de most jobb nem jut az eszembe.
- Ahogy elnézem a stílusodat, te mindig ilyen vagy, vagy csak bal lábbal keltél?
Nem mondom, hogy ez a stílus nem tetszik, mert akkor nem lenne igaz. Talán találok benne egy társat, akivel nyugodtan szabályokat szeghetek. Mit nem adnék, ha újra bajkeverő lehetnék. Vagy legalábbis teljes részben, mert végül is most is az vagyok, csak nem érvényesülök, ami egy kicsit kedv lohasztó.

» Nyugati szárnyi folyosók
» Déli szárnyi folyosók
» Északi szárnyi folyosók
» Alagsori folyosók
» Földszinti folyosók