HomeGy.I.K.KeresésCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tanári szoba

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Tanári szoba   Pént. Aug. 21, 2009 5:56 pm

A második emeleten található egy szoba, amelynek ajtaján egy kis táblán a "Tanári szoba" felirat található. Ide a belépésre csak a tanárok, szakvezetők és szakvezető helyettesek a jogosultak. Valamint rajtuk kívül még pár személy, aki az iskola vezetésében részt vesz. Ebben a szobában folytatják a közös megbeszéléseket, az iskola vezetésével kapcsolatos ügyeket itt tárgyalják meg. Egy nagy világosbarna faajtó vezet be ebbe a terembe, egy szépen kimunkált kovácsoltvas kilinccsel.
A diákok csak tanári kísérettel tudnak belépni a terembe, egyébként kilincs sem jelenik meg nekik, ha az ajtó elé érnek. Ám ha egy tanár kíséretében érkeznek ide, akkor a kilincs már láthatóvá válik. Viszont a kopogtatást is meghallják a tanárok és szívesen ajtót nyitnak bárkinek, aki az ajtó előtt ácsorog.
A szoba ajtaja egy kör alakú terembe nyílik, ahol a tanárok a megbeszélést szokták tartani, itt található egy kandalló, mely a hideg időszakban a melegről gondoskodik. A kandalló előtt egy nagy asztal és körülötte székek állnak, hogy az oktatók megtarthassák megbeszéléseiket. A szobában dominálnak a barnás színek, hiszen a padló is fából van.
A közös termen kívül minden egyes tanárnak van egy saját kis sarka, egy asztallal, székekkel, könyvespolccal és iratokkal. Ezt a kis részt minden tanár a maga kedvére berendezheti, ám ez nem egy külön elszeparált iroda, hanem csak egy kis egyéni tér, a külön tanulmányi ügyeknek, a dolgozatok tárolásának. A tanárok ezenkívül rendelkezhetnek saját irodával is, és a diákok mindegyikben kereshetik őket, bármilyen ügyben.



Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Hétf. Jan. 18, 2010 8:15 pm

*A saját, kényelmes karosszékében ül, és a jegyzeteit nézegeti. Néha bele-belelapoz az asztalkáján álló naptárba is. Talán éppen a következő óra időpontját akarja kitűzni? Lehet, bár még nem igazán döntött efelől. Eléggé sok feladata akadt most így a három tantárgy oktatásával és egy egész szak vezetésével. És még nincsenek is olyan sokan, de egyre csak gyűlnek a diákok.
Szóval a lényeg, össze-vissza pakol, lapozgat, nézegeti a körülötte fellelhető papír és pergamenkupacokat. Néha egy-egy könyvet keres elő és lapoz bele, majd félreteszi és folytatja a pakolászást. Aztán le is jegyzetel pár dolgot.
Az egész napját itt bent töltötte, és most már arcára is kezd kiülni a fáradtság nyoma. Gyorsan félreteszi az éppen jegyzetelt pergament és pár pillanat gondolkozás után int egyet a kezével. abban a pillanatban megjelenik egy ezüst serleg, benne valamilyen pirosan csillogó folyadékkal, feltehetően borral. Valamint egy tálca is feltűnik a serleg mellett, az is cirádás ezüstből van, ám Isabellát a tartalma jobban érdekli. Szépen elrendezett szendvicsek pihennek rajta, egészen magasra pakolva. Gondolkozás nélkül a kezébe veszi az egyik szendvicset, majd lassan rágcsálni kezdi. Közben pedig magában somolyogva nézegeti az előtte pihenő kupacnyi jegyzetet. A mai adagot jócskán elvégezte, sőt már tovább is jutott, már szinte az összes idei tanórára van ötlete, feltehetőleg nem is éppen unalmasak.
Közben néha kortyol egyet-egyet, majd újra a kezébe vesz egy szendvicset. Csendben egyedül falatozik és próbálja pihentetni elfáradt szellemi képességeit.*
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Hétf. Jan. 18, 2010 8:35 pm

*Általában nem szeret a tanárinak még a közelébe sem menni. Egyrészt, mert amire szüksége van - papírok és egyéb ilyesmik azok vagy nála vagy Karesindánál vannak, attól függően, hol "nézte" át őket ultoljára. Felmerül hát a kérdés, hogy akkor most mégis miért megy a második emeleti közös szobába? Valószínűleg jó oka van rá... Bár valójában Abigail-t kéne felkeresnie, hogy szóljon neki, nézzen rá a diákjaira, mert akivel tegnap találkozott, az nem éppen volt egészséges, legalábbis az ájulás nem erre utal és itt az iskolában ők felelnek a diákokért.
A tegnapi napon túl sok energiát használt arra, hogy az erdőben kószáljon ezért, most a fal mellett, az egyik kezét a falon húzva halad előre. Viszonylag könnyedén eléri az ajtót, a kilincset is megtalálja némi keresgélés után, majd benyit a terembe.
A megszokott útvonalon indul el, de hamar rájön, hogy a megszokott nem ugyanaz, mint a jelenlegi, ugyanis neki megy széknek.*
- Azt a kutyafáját! Ki tette ide ezt a széket?
*Teszi fel a kérdést, de nem vár választ, hiszen könnyedén kikerülhette volna, ha használja az erre való varázslatot. De persze lusta volt. A széket megigazítja, tudja ám, hogy most a kerek asztal környékén van, épp ezért is fordul a saját asztala felé, és ekkor érzi meg az ínycsiklandozó szendvicsek illatát, ami ráébreszti, hogy tulajdonképpen régen volt már az ebéd.*
Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Hétf. Jan. 18, 2010 8:56 pm

*Álmodozásából az ajtó kilincsének nyílása zavarja fel, éppen egy új szendvicsért nyúlna, amikor egyik kollégája lép be. Zavartan szakítja félbe a szendvicsért nyúló folyamatot é már emelkedik is fel a székéből, hogy üdvözölje a férfit. Eddig csak felületesen volt alkalmuk találkozni, igazából csak pár felületes szót váltottak eddig, meg túlestek a bemutatkozáson.*
- Bocsánat, az én voltam... Isabella *Ugrik is mindjárt, amint látja, hogy a férfi küszködik a székkel. A nevét is odateszi nyomatékként, hogy a fiatal férfi tudja, ki az aki beszél hozzá. Nehezen tudja kezdeni ő ezt a vak dolgot. Még sosem ismert senkit, aki nem látott. Persze ettől nem gondolja semmivel sem kevesebb embernek a másikat, sőt... De azért látni-hallani rajta, hogy zavarban van és nem igazán tudja mit kellene tennie.
Majd miután a férfi túljutott a szék okozta nehézségeken, ő is visszaül a helyére és pár pillanatig zavartan hallgat. Kissé nehezen tudja, hogy mit is kezdjen most. Aztán végül kedvesen megszólal.*
- Tudok segíteni valamiben? *Érdeklődik barátságos hangon, és valóban hallani a hangján, hogy szívesen segít. Nem szeretne erőszakos sem lenni, túl tolakodó sem, de ha a férfinak segítségre van szüksége, ő szívesen megteszi amit kell.*
- Nem kér egy szendvicset? *Kérdezi meg aztán gyorsan, mivel eléggé udvariatlan lenne tőle, ha nem hívná meg a kollégáját a falatozásra. Reménykedik benne, hogy a férfi igent válaszol a meghívására, kissé zavartan hallgat és várja a feleletet.*
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Hétf. Jan. 18, 2010 10:20 pm

*Furcsamód meglepi, hogy más is van itt rajta kívül, pedig egy tanáriban ez lenne a normális. A meglepettség valószínűleg meg is látszik rajta, nem vette észre a nőt, csak amikor közelebb jön és megszólal érzi meg az aurát. Valószínűleg a szék kötötte le annyira a figyelmét, hogy korábban nem vette észre az erős jelenséget. A hangot rögtön felismeri, habár még nem hallotta olyan sokat.*
- Semmi baj... Isabelle. Linverno, ugye?
*Válaszolja mosolyogva, elvégre nem várhatja el az emberektől, hogy mind ő hozzá igazódjanak, és mindig mindent oda tegyenek, ahol szerinte van a dolgok helye. A név után a szakot pedig csak azért kérezi meg, hogy megbizonyosodjon jól emlékszik. Ez a folytonos ellenőrzés is az élete részévé vált, s néha talán idegesítő, de nem tud másképp tenni, szüksége van az állandó visszajelzésekre.
Meg aztán az első találkozásoknál, ez elég jól bevált feszültségoldó módszer. Többször észrevette, hogy az emberek zavarba jönnek, mert nem tudják először, hogyan kezeljék. Eleinte rettentően zavarta ez a dolog, de azóta rájött, hogy elég ha ő természetesen viselkedik, és akkor a környezete is természetesen reagál. Meg persze ott van az állandó viccelődés is, ami megint csak sokat dob a helyzeten.*
- Igazából az én hibám. Nem figyeltem merre megyek.
*Feleli teljesen természetesen, és komolyan is gondolja. Most, hogy már tudja, nincs egyedül, jobban figyel az apró neszekre, és persze még midig érzi a szendvicseket is, sőt bor illatot is érez a levegőben... Érzékeli, hogy a nő eltávolodik tőle, valószínűleg visszamegy a saját kis birodalmához, és éppen azon gondolkozik, mi mást is mondhatna, amikor egy kérdést kap.*
- Valójában az igazgatónőt kerestem. De az az érzésem, hogy nincs itt.
*Válaszolja, bár sejti, hogy nem erre irányult a kérdés.*
- Mondjuk ráér a dolog.
*Fűzi még hozzá kedvesen, mert ha már itt van, akkor ismerkedik egy kicsit. Attól mindig jó kedvre derül. A kínálgatás pont kapóra is jön, bólint egyet és egy apró mozdulattal, segítségül hívja a varázserejét, hogy érzékelje a környezetét. Egy széket fölkapva Isabelle asztalához megy és leül. Persze fordítva, hogy a szék támlájára támaszkodhasson.*
- Na és, melyik szendvicset ajánlja?
*Fordul várakozóan Isabelle felé, mert bár érzékeli a tálcát, és az illatok is magukért beszélnek, azért nem szeretné leverni a szendvicseket és összekoszolni a nő jegyzeteit.*
- Amúgy bár már találkoztunk - Mark vagyok.
*Fűzi még hozzá csevegő stílusban és a kezét nyútja, bár őszintén szólva nem azért hogy kezet csókoljon, sokkal inkább, hogy egy szendvicset helyezzenek bele, de ha kezet kap, akkor természetesen nem fog megfeledkezni a jó modorról*
Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Hétf. Jan. 18, 2010 11:46 pm

*Meglepi a férfi magabiztossága, ahogyan kezeli a helyzetet. Bár persze gondolhatta volna, hogy az évek során már megszokta. Biztosan furcsa lehet így élni, de neki ez a normális.*
- Igen, Linverno. *Biccent hozzá helyeslően, ám csak a mozdulatsor befejezése után jut eszébe, hogy a férfi azt nem is láthatta. Mégis olyan természetesen kezeli Mark a helyzetet, hogy egészen érdekesnek találja a dolgot. Sőt, a látássérültek mágiáját sem nagyon ismeri - bármilyen furcsa is, élete során akadnak még olyan területek, melyek kimaradtak a tudásából. Próbálja megjegyezni, hogy utánanézzen... vagy esetleg majd beszéljen erről a férfival.*
- Abigalil... hát nem tudom merre lehet. De ide már jó pár órája nem jött be senki, egyedül dolgozgattam itt. *Mondja kedvesen és készségesen, csevegő hangon, ám mégis kiszűrődik a hangneméből, hogy szeretne hasznos információkkal is szolgálni - ha tudna.
Szinte meglepődik azon, amilyen természetesen a férfi elfogadja a meghívását. Csodálkozva pillant rá, a varázslatot gyorsan és könnyedén végzi el, látszik, hogy a napi rutinjává vált már. Ami persze érthető, ám Isabella számára meglepő. Amint maga mellett koppan a szék lába, és a férfi is helyet foglal rajta, rámosolyog és készségesen válaszol.*
- Hm, hát szerintem ez a löncshúsos kitűnő, abból van a legtöbb, ugyanis én azt szeretem a legjobban. De van itt pár sajtos-sonkás valamint egy-kettő szardíniás is. Melyiket szeretné? *Kérdezi kedvesen. Ő inkább húsos párti, bár az is lehet, hogy Mark vegetariánus, akkor ott a szardíniás. Szerinte azt eszik a vegák is, bár ő ehhez nem igen ért. Közben mindegyik fajtára rámutat, és reméli, hogy a varázslat elvégzése után Mark látja is a mozdulatait.
A férfi kinyújtott kezét elfogadja, ám nem kézcsókra, hanem kézfogásra ragadja meg, és kissé esetlenül de zavartan megrázza.*
- Tudom, emlékszem. Én pedig Isabella.... de ezt már mondtam. *Mosolyodik el újra, majd elengedi a férfi kezét és gyorsan a tálca felé fordul. Felemeli és közelebb tolja a férfi kezéhez, hogy nyugodtan válasszon, amilyet csak szeretne.*
- Valamilyen frissítőt esetleg? *Kérdezi, hogy ne csak ő igyon itt egyedül. Ha a férfi is kér, szívesen varázsol neki egy serlegnyi italt, legyen az bármi amit kér. Ő pedig gyorsan belekortyol a finom édes borba, ami a mellette lévő serlben vöröslik.*
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Kedd Jan. 19, 2010 12:56 am

*Hát igen az évek meg a rutin megteszik a kellő hatást. Marknak már volt 8 éve, hogy megszokja a vakságot. Igaz eleinte még reménykedett némi gyógymódban, sőt tulajdonképpen még most is reménykedik, csak már nem olyan erősen már nem olyan feltűnően. A külvilág számára úgy tűnhet beletörődött már aa dologba, de mélyen legbelül azért még mindig fáj neki a veszteség. A dohányzásra is akkor szokott rá, amikor elvesztette a látását, és már többször elhatározta, hogy leszokik, de valójában sosem gondolta komolyan a dolgot. És bár nem pöfékel folyamatosan, néha-néha - ha eszébe jut saját magát sajnálni - , elszív egymás után 4-5 szálat is.
Most azonban egészen nyugodt, a székbe botlás sem borította ki annyira, mint a kezdet kezdetén, amikor a falhoz vágta az útban lévő bútordarabokat. Ezen azonban már rég túl van.
Az, hogy jól emlékszik elégedettséggel tölti el. Nem túl egyszerű több 100 ember hangját megjegyezni és észben tartani, mindenesetre igyekszik, és most ismét sikerélménye van, tehát jogos az elégedettség.*
- Értem, nem baj, majd holnap beszélek vele.
*Válaszolja könnyedén, igazából nem vágyik a nő társaságára, az emlékei szerint nem volt túl kellemes személyiség, és ha halaszthatja a dolgot egy-két napig, hát igazán nem fog bánkódni miatta.
Hogy ilyen könnyed és magabiztos az, ahogy mozog valójában nagyon sok energiájába kerül a férfinek, de azzal győzködi magát, hogy eddződnie kell, hiszen ha elkezd órákat tartani, akkor sokkal tovább, sokkal nagyon térre kiterjesztve kell majd alkalmaznia ezt a módszert. Meg is kérhetné Isabelle-t hogy segítsen neki, de ez olyasmi, amit a férfiúi büszkesége nem hagyja. Másfelől meg nem is ismeri még annyira a nőt, hogy ilyesmit megengedjen neki.
A szendvicsek felhozatala jobbnál-jobbnak tűnik, és így hogy tudja mi a finom illatok forrássa, már könnyebben beazonosítja a dolgokat. A kezébe egy kisebb kéz érkezik, mely kissé esetlenül rázza meg az övét, de ő bíztatólag szorítja meg azt, és az arcára egy ellenálhatatlan mosolyt is varázsol mellé.*
- Igen emlékszem, de gondoltam, ha pár perce bemutatkozott, úgy illik, hogy én is ezt teszem.
*Bár nem látja, érzékeli, hogy a nő közelebb tartja hozzá a tálcát. Egy pillanatra habozik, de végül csak óvatosan szaglászni kezd, és egy sajtos-sonkás szendvicsért nyúl. Igaz közben lever egy szardíniásat, bár szerinte ez teljesen mellékes, okozott már ennél nagyobb gondot is. *
- Upsz, ez lepottyant. *Mondja mosolyogva, miközben lehajol, hogy megkeresse a huncut kenyérkét, ami nem volt hajlandó elállni az útjából. Viszonylag gyorsan megtalálja, és Isaebelle felé nyújta a már ehetetlen kenyeret.*
- Elnézést - villantja fel ismét a mosolyot - Megtenné, hogy kidobja? ~ és eltünteti az esetleges koszt, amit csináltam... ~
*Fűzi hozzá magában, mert nem látja és nem is érzi az ilyesmit, épp ezért nem is megy túl könnyedén. Az általános tisztító bűbájok pedig nem olyan hatásosak, mint a közvetlenül használtak. Erre is csak akkor jött rá, amikor a szülei otthon felhívták rá a figyelmét, hogy bizony itt-ott vannak foltok a szőnyegen és a kanapén. Most viszont számíthat némi segítségre és ez a maga módján megnyugtató. Mark legalábbis próbálja megnyugtatónak találni, mert azért van egy gonosz kis hang, ami emlékezteti rá, hogy volt idő, amikor az ilyen dolgokhoz nem volt szüksége segítségre. Egy apró sóhajjal azonban félrelökdösi a keresetlen gondolatokat és kér egy kevéske bort.*
- Ha esetleg lenne még egy pohárral abból a borból, amit iszik... Vagyis inkább bögrével.
*Látványnak nem éppen szép, ha valaki bögrévől iszik bort, de vakon megfogni egy bögrét sokkal könnyebb, mint egy serleget vagy egy boros poharat. Ez is tapasztalat, és most, hogy már levert egy szendvicset, nem szándékozik még a bort is kiönteni. Sokkal jobb neki, ha valami masszívabb, nagyobb edénybe kap inni. Közben pedig elgondolkodik azon, vajon milyen idős lehet, és hogy nézhet ki a nő, akivel éppen beszélgetni próbál. Amióta megvakult ez egyfajta játék lett. Megpróbálja a hang és a kézfogások és egyéb érintések alapján elképzelni az embereket. A dolognak van jó és rossz oldala is. A jó az, amikor eltalál dolgokat, a rossz az, ha kiderül, valaki teljesen másképp fest, mint amilyennek elképzeli...
Isabelle-ről még nem tud sokat, így még nem is alakult ki benne semmilyen kép. De reménykedik benne, hogy a beszélgetés végére, már lesz egy képe a nőről.*
Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Kedd Jan. 19, 2010 8:12 pm

*Látszik a férfin, hogy nem annyira fontos neki megtalálnia Abigailt. Isabella pedig, aki eléggé jól ismeri a nőt, feltehetőleg érti is Mark hozzáállását. Ha teljesen új kollégaként kellene megismernie Abigailt, ő sem kedvelné meg első pillantásra, sőt. Még így is van, hogy lúdbőrözni kezd a háta, ha a közelében van, ám ő legalább annyit elkönyvelhet előnyként a többi új tanárral szemben, hogy már eléggé rég óta ismeri. Abba meg inkább bele sem gondol, hogy milyen érzés lehet diákként az óráján lenni.*
- Talán már holnap itt lesz. *Teszi hozzá, kiegészítve a férfi szavait. És valóban, ő sem tudja merre járhat egész nap a nő. Reméli, hogy a szobájában ül, és tervezi az óráit. Persze megbízik benne, de azért mégis...* - Esetleg ha a szobájában keresné. *Teszi hozzá még egy futó ötletként, bár feltehetően ez már Marknak is eszébe jutott.
Mikor aztán a férfi is választ egy szendvicset, visszateszi a tálat az asztalra, hozzá is könnyen elérhető közelségben. A lepottyant szendvicsért nyúl, ami pár pillanat múlva pedig máris a közeli szemeteskosárban pihen, és egy mondattal sem jelzi, hogy problémát vagy fáradtságot okozott volna neki a mozdulat. Egy pillanat múlva már újra a helyén ül és mosolyogva hozzáteszi.* - Remélem ízlik a szendvics.
*Majd miután a férfi is bort kért magának, gyorsan elvégzi az újabb kézmozdulatot és máris ott terem a férfi előtt egy bögrényi bor. Nos a bögre - ami amúgy piros-fehér színű, bár ez Marknak mindegy - eléggé furcsa eszköz a bor mellé, de hát ezen esetben megérti, hogy egyszerűbb lehet egy ilyen pohárból inni, minek füle is van. Nem pedig egy serlegből, vagy más pohárból, amit nehezebb megfogni, így nem is szól semmit. Készségesen elvégzi a varázslatot és a megjelenő bögrényi bort a férfi felé nyújtja, és segít neki, hogy megfoghassa.*
- Remélem szereti az édeset. *Ő ugyanis kérdés nélkül azt idézte meg, mivel neki az a kedvence és ő is azt iszik éppen. Ettől mindig olyan kellemes hangulata kerekedik és ilyenkor legszívesebben a kényelmes foteljába ülne, kezében a borral és egy kedves, régi könyvével. Na de most itt van a férfivel, akit mosolyogva figyeli, ahogyan a férfi megízleli az italt. Vár pár pillanatot, hogy láthassa hogyan ízlik neki, majd megszólal.*
- És van már tapasztalata a tanításban? *Érdeklődik jó kolléga módjára, hogy oldja a feszültséget és a beálló csendet. Persze egyébként is érdekli a válasz, Mark eléggé egyedi a látássérülésével ahhoz, hogy valóban érdekeljék a válaszok is és ne csak üres csevegés legyen számára. Majd gyorsan újra megszólal.* - Öhm, milyen tantárgyat tanít majd? ... Lehet már említették, de sajnos elfelejtettem. *Teszi hozzá zavartan és a memóriája valóban nem tökéletes az ilyen tények felfogásában, de ha most fogja hallani, akkor remélhetőleg már megjegyzi.*

_________________
"van aki eltaknyolt végleg, van aki talpra állt,
van ki fütyörészve zsebrevágta a halált,"

Szentmártoni János
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Szer. Jan. 20, 2010 2:08 pm

*Bizony felmerül a férfiben is, hogy a lakosztályában keresse az igazgatónőt, de valahogy mégsem fűlik rá a foga, és Isabelle ezt nagyon meg is érzi. Bár Marknak meg van az az előnye, hogy nem láthatja a rémisztő vörös szemeket, Abigail kisugárzása bőven elég ahhoz, hogy ne akarjon vele túlságosan gyakran találkozni. Arról nem is beszélve, hogyha a lakosztályában keresné fel a nőt, az igen hátrányos lenne a számára, hiszen ott még sosem járt...*
- Az bizonyára beválna, de igazán várhat a dolog holnapig... *Feleli végül a személyes látogatásra, mert őszintén szólva, nem szívesen maradna kettesben a másik nővel.
A szendvics igazán finomnak bizonyul, és megkönnyebbüléssel tölti el, hogy nem veszik rossz néven az ügyetlenkedést, amivel leborított egyet a tálcáról. Isabelle meglehetősen jól kezeli a szituációt - vannak rossz tapasztalatai is e-téren - és kedvesen kisegíti a helyzetből.*
- Köszönöm. *Mondja, ahogy a szendvics a szemétben landol, és újból beleharap a szendvicsbe. Igyekszik gyorsan megrágni és lenyelni a falatot és a hüvelykujjával még meg is törli a szája sarkát, mielőtt válaszol.*
- Igen, nagyon finom. Köszönöm.
*Természetesen ő is tudja, hogy nem a bögre illik a bor mellé, de ez neki már csak egy apró és jelentéktelen részlet. Ő pont ugyanúgy nem látja a bögrét, ahogy a boros poharat sem látná... A bor ízén nem változtat semmit sem, hogy miből issza, neki viszont egyszerűbb a bögre megfogása. A saját szerkényében több olyan bögre van, aminek két füle is akad, persze van rendes pohár sőt még boros és pezsgős pohár is, de azt csak a vendégeknek szokta adni, ő maga a kávés csészéit, és a bögréit részesíti előnyben.
Isabelle pedig teljesíti apró kérését, és egy igazán nagyszerű bögrét varázsol neki benne borral, aminek már az illata is nagyszerű, így kétség sem férhet az ízéhez. A tény pedig, hogy még segítenek is neki, hogy megtalálja a bögrét több mint, figyelmes.*
- Köszönöm, ha nem szeretném nem azt kértem volna. *Válaszolja egy mosollyal, hiszen ő az illatból pontosan tudta, hogy édes vörösbort iszik a másik. Persze másoknak lehet nem megy olyan könnyedén a borok beazonosítása, csak az illat alapján, de neki ez a természetes. És ha már mindkettőjüknek van egy "pohár" bora, akkor talán koccintani sem ártana, csak a miért kérdéses még.*
- És mire iszunk?*Teszi fel az egyszerű kérdést, és emeli meg kicsit a bögrét, hogy látszódjon ő bizony szeretne koccintani.*
- Pertu?*Kérdezi, mivel még mindig a tegeződést részesíti előnyben, habár az nem annyira udvarias, mégis ahhoz van szokva és nehezen is megy neki a magázódás. Ha ezzel megvannak, jóízűen belekortyol az italba. Szépen kitapogatja az asztal sarkát - nem szeretné semmire sem rátenni, a bögrét és azt sem szeretné, ha a földön landolna, mint az előbb a szendvics - s amint meg találja a megfelelő helyet, odahelyezi a bögrét, közben pedig válaszol az újabb kérdésre.*
- Egy kevés, a kötelező egyetemi gyakorlat. Az egyetem utána sajnos egy kis kényszerpihenőt kellett tartanom. De majd csak megbírkózom valahogy ezekkel a fiatalokkal. *A válaszból nem sok minden derül ki, bár ha Isabelle elég figyelmes, akkor észreveheti az apró fintort, ami ha csak egy pillanatra is, de megjelenik a férfi arcán, amikor a "kényszerpihentőt" említit. Marknak ugyanis nincsnenek jó emlékei az egyetem utánról, lévén nem sokkal azután vesztette el a látását, hogy megszerezte a második diplomáját. Ennek ellenére rengeteg optimizmus van a hangjában - már ami az utolsó mondatot illeti, mert bár vannak kétségei, a Karesindával folytatott beszélgetése sokat segített neki.*
- Gyom- és gyógynövénytant. Igaz átkereszteltem Varázslatos Növényvilágra, nekem így jobban tetszik.
*Fűzi még hozzá mosolyogva, és bekapja a szendvics maradékát.*
- Na és Ön/Te? //ez attól függ, hogy ittak-e pertut xD//*Kérdezi, mivel ő biztos benne, hogy ezt még nem említették neki. Amikor bemutatták őket, csak a szakokat nevezték meg, s ebből mondjuk sejti, hogy ahogy ő is, a vele szemben ülő nő is, tanítja valamelyik elemet - a vízét talán. Miközben a választ hallgatja, megkeresi a bögrét, és ismét kortyol egy keveset a borból, majd visszahelyezi oda, ahonnan elvette.*
- Vehetek még egy szendvicset? *Fordul a másik felé, a legártatlanabb arcáva, amivel általában mindenkit meghat, s ha megkapja az engedélyt, akkor ismét keresni kezd a tálcán, ezúttal egy szardíniás szendvicsért.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Kedd Jan. 26, 2010 4:55 pm

*Igazán örül, hogy a férfinek ízlik a szendvicse, nem valami nagy szakácsművész, örül, ha egy egyszerű szendvics tökéletesen sikerül. Ennél bonyolultabb ételek elkészítésével nem nagyon próbálkozik, szendvics, rántotta és nagyjából ennyi a tudománya. Valahogy a főzés, a háziasszonykodás mindig is távol állt tőle, ő nem az a típus aki úgy képzeli, hogy minden este finom, frissen főtt vacsorát szolgál fel a férjének és a gyerekeinek. Feltehetőleg ebből a képből nem csak a finom vacsora, de a többi családtagok is hiányozni fognak az életében, hiszen eddig - rövidnek nem mondható élete során - sem érezte hiányát a boldog és békés családi életnek.
Mark válaszán meglepődik kissé, ám persze gondolhatta volna, hogy fejlődött annyit a többi érzékszerve, hogy még azt is képes eldönteni, hogy milyen bort iszik Isabella. Ezen egy kissé elmosolyodik. Még neki is szoknia kell ezt az új helyzetet, de feltehetőleg az elkövetkezendő tanév során lesz ideje megismernie a férfit jobban és megszokni a viselkedését is.*
- Hmm... a pertu remek ötlet. *Feleli nevetve, és ő is emeli a poharát a koccintásra. Ő szereti a magázódást, mivel nem kedveli, ha túl közel kerülnek hozzá. Ezért a diákokat minden egyszer magázza, ám úgy gondolja, hogy a kollégákkal megengedheti a tegeződést, végül is egyszerűbb, ha kevésbé udvarias is.
Miután megvannak a koccintással, ő is az italába kortyol és leöblíti vele az utolsó megevett szendvics ízét. Közben pedig figyeli Mark válaszát. Elmosolyodik a szavai hallatán. Az egyetemi gyakorlatot nem tartja túl nagyra, ő is részt vett benne, ám szerinte az élesben tartott tanóra sokkal nehezebb és sokkal jobban igénybe veszi a tanárt. Az apró kis fintor feltűnik neki, de nem kérdez semmit sem ezzel kapcsolatban, ha a férfi szeretne beszélni róla, akkor majd megteszi magától. Ő tudja, hogy nem szabad erőltetni ezeket a múltban történt rossz emlékeket és gondolatokat. Neki is van jó pár, de szerencsére egyik ilyen rossz emléke sem szeretne felszínre törni mostanában.*
- Ó, azt nagyon szerettem iskolás koromban. *Mosolyodik el a gyógynövénytan említése közben.* - Varázslatos Növényvilág? Tetszik. *És valóban sokkal barátságosabban és érdekesebben hangzik, mint a puszta: gyom- és gyógynövénytan. Kreatív és így talán még több diákot is fog vonzani az elnevezést hallva.*
- Én Varázsirodalmat tanítok, ami az én elnevezésemben Mágikus Literatúra. Emellett vízzel foglalkozó elemi mágiát és még van egy mitológiák és vallások szakköröm is. *Vonja meg mosolyogva a vállát, hát ez így elmondva sem hangzik kevésnek, de Isabella képes könnyen munkamániássá válni. Ez szerencsére az ő erejéből még bőven kifér, remélhetőleg többet már nem fog elvállalni. Egy szó, mint száz: szeret tanítani. Így mindez meg is magyarázza a sok halom papírt és jegyzetet körülötte.*
- Persze... vegyél csak. *Mondja gyorsan és már emeli is Mark felé a tálat, kissé nehézkesen szokva meg a tegeződést. Majd miután a férfi vett egy új szendvicset, újra az asztalra helyezi, még közelebb, és közben a papírjait is arrébb pakolja gyorsan, hogy a férfinek kényelmesebb legyen.

_________________
"van aki eltaknyolt végleg, van aki talpra állt,
van ki fütyörészve zsebrevágta a halált,"

Szentmártoni János
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Szer. Jan. 27, 2010 2:48 pm

*Mint ugye azt mondani szokták, a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út... Ami persze nem jelent semmit, csak annyit, hogy a férfiak szeretnek a hasukra gondolni, és ha éppen éhesek, akkor egy egyszerű szendvics is lehet fenséges lakoma. Jelen esetben is valami ilyesmiről van szó. Egyszerűen éhes, bár erre csak most döbbent rá, és igen, tényleg finom a szendvics. Azt ennyiből nem tudja megítélni, hogy vajon Isabella milyen képességekkel bír a konyhában, és nem is igazán érdekli, mivel itt a kastélyban egyébként sincs rászorulva arra, hogy főzzenek neki. Vagyis ott az étkező, és ha éhes hát csak elsétál oda és eszik valamit, amire éppen vágyik.
Mark ugyan álmodott családi életről, meg ugrándozó gyerkőcökről maga körül, erről már letett, hiszen az ő esetében nem sok esély van rá, hogy ez megvalósuljon.*
- Akkor szia, Isabella!
*Mondja mosolyogva a koccintás után, majd iszik egy keveset. Tudja, hogy ez nem éppen a legudvariasabb forma, de a vaksága óta nehezen tudja meghatározni ki-kicsoda, és miután párszor volt ebből gondja, úgy döntött, az a legegyszerűbb, ha mindenkivel tegeződni kezd. Persze azóta sokat fejlődöt, és már be tudja azonosítani a hallott hangokat, azért az illető személyek életkorát még mindig nehezen tudja megbecsülni. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nehezebb hangokhoz párosítania, a beszélgetési formákat. Ez persze érdekes jelenség, hiszen az ember pont azt gondolná, hogy a beszédhanghoz párosítjuk ezeket, Mark azonban biztos benne, hogy sokkal inkább az összhatáshoz, ami neki már elég régóta csak egy lecsupaszított formában jelenik meg.
Az egyetemi gyakorlatot ő sem érezte kielégítőnek, de sajnos utána nem volt rá lehetősége... És mit lehet ilyenkor tenni? Hát nem sokat.*
- Igazán? És miért szeretted?
*Kérdez rá a gyógynövénytanra, mivel neki az a szívecsücske, azért is választotta ezt a területet a szakmájának, és mindig is érdekelte, hogy mások mit szeretnek benne, hiszen ő szinte mindent... Az pedig, hogy a tárgy elnevezése tetszik a kollégájának ad egy kis önbizalmat és mosolyt csal az arcára.*
- Mágikus Literatúra. Igazán érdekesnek hangzik. Meg a mitológiák és vallások is érdekes tárgy volt... Oh igen, nekem is kell majd tanítanom a föld elemi mágiáját.
*Emlékszik vissza ő is a korábbi tanulmányaira, majd eszébe jut, hogy igen neki is van még egy tárgya. Azért szokott megfeledkezni róla, mert a növények miatt, neki amúgy is mindent tudnia kell a földről is, és valamiért mindig teljesen összekapcsolja a kettőt. Ez lesz még a kihívás, szétválasztani az anyagot. De majd csak megbírkózik vele.
A tálca felett egy újabb kis szimatolás után elvesz egy szardiniás szendvicset, és mielőtt még jóízűen beleharapna megköszöni.*
- Köszönöm szépen.
*Egy rövid időre csend telepszik rájuk, s csak Mark rágása zavarja meg a csendet, de amint lenyeli a falatot már meg is szólal.*
- És miben zavartalak meg, a botladozásommal?
*Utal vissza az érkezésére, mert azt azért nehezn tudja elképzelni, hogy Isabella csak úgy ücsörgött a tanári szobában. Egész biztos dolgozott valamin, s talán most miatta nem tudja befejezni azt. Ez pedig igazán nem jó dolog. Ha zavar, akkor a szendvics elfogyasztása után, távozni fog. Egyébként szívesen ismerkedik, de nem szeret nyűg lenni az emberek nyakán.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Isabella Matlal
LINVERNO
LINVERNO
avatar

Hozzászólások száma : 532
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Vas. Aug. 15, 2010 10:36 am

*Elmosolyodik a férfi szavaira és ő is hasonlókép szólal meg.*
- Szia, Mark! - Biccent kissé kimérten, de azért még mindig tartva a mosolyát, miközben belekortyol az italába. Élvezi, a bor ízét, ahogyan végigfolyik a torkán, ám a megfelelő mennyiségű korty után visszateszi a poharát az asztalra és ő is egy újabb szendvics felé nyúl. Hajlamos beletemetkezni a munkába és akkor elfelejt mindent maga körül, nem csak a környezetét, hanem gyakran magáról is megfeledkezik. Ilyenkor van, hogy órákon át nem eszik, vagy iszik. Mikor végre eszébe jutott, hogy ennie kellene valamit, akkor érezte csak, hogy már eléggé éhes is.*
- Hogy miért is szerettem? Hmm... *Kezdi kissé lassan, talán túl komolyan a válaszadást a férfi kérdésére.* - Talán mert mindig meglepett, hogy egy egyszerű kis növény mi mindenre képes lehet... Emlékszem, egyszer iskolás koromban beszöktünk az üvegházba, és megpróbáltunk kicsempészni pár értékes fajt, csakhogy nem számoltunk vele, hogy az üvegházat őrzik. Gondolom ismered, egy nagyon egyszerű kis növény volt, semmi tüskés levél, vagy hatalmas virág. Az afrikai álomgyökér kissé átalakított fajtája volt, melyet az akkori tanárom tenyésztett ki. Nos a lényeg, hogy a kis fehér virágok megérezték az illetéktelen behatolókat, és valamilyen anyagot szórtak a levegőbe, amitől mind a négyen szépen elaludtunk... Még most is emlékszem arra, amikor felébresztettek a tanárok... na meg persze az egész héten át tartó büntetőmunkára is. *Nevet fel.* - Egész héten az üvegházban kellett esténként dolgoznunk. Azt hiszem akkor kezdtem megszeretni a növényeket... *Álmodozik el kissé. Abba pedig inkább nem gondol bele, hogy milyen régen is történt mindez. Még emlékszik milyen volt fiatalnak és vakmerőnek lenni. Nem éppen a szobájában ücsörgő típusba tartozott, hanem a felfedezni indulók közé. Talán ezért is érti meg a diákokat és még ha tudomása is van egy-egy apró kihágásról, próbál szolidáris lenni a diákjaihoz.
A történet végére a szendvicsét is elfogyasztja, így csak egy újabbat kortyol még, mielőtt folytatná a válaszadást.*
- Óh, igazából csak tantervek, óravázlatok és egy nagy kupac javításra váró dolgozat. De azt hiszem ideje volt már gy kis pihenőnek. *Dől hátra kényelmesen a székében és a férfira mosolyodik.* - Köszönöm, hogy jöttél és megmentettél a további robotolástól.
*És valóban, már egy ideje be is fejezte a mai napra meghatározott adagját - pontos beosztása és listája van a napi elvégzendő feladatokról -, ám túlságosan is belemerült ahhoz a munkába, hogy abbahagyhassa. Mark megjelenése éppen kapóra jött.*
- És, ha nem vagyok indiszkrét... Te milyen ügyben keresed Abigail-t? Hátha tudnák segíteni. *Ajánlja fel kedvesen, bár nem szeretné, ha olyat kötnének az orrára, amihez semmi köze. Zavarba sem akarja hozni a férfit, de kellemesen elbeszélget vele, így szükségesnek érezte, hogy megkérdezze.*


//na hát kissé nehezen rázódtam vissza, azért remélem megfelel Very Happy És köszönöm, hogy rám szóltál, teljesen hülye vagyok és elfelejtettem XD//

_________________
"van aki eltaknyolt végleg, van aki talpra állt,
van ki fütyörészve zsebrevágta a halált,"

Szentmártoni János
Vissza az elejére Go down
Mark W. Solamonov
OTOñO
OTOñO
avatar

Hozzászólások száma : 394
Csatlakozás dátuma : 2009. Jun. 26.
Kor : 43
Tartózkodási hely : Venustas Mágusképző Akadémia, legtöbbször az északi-szárnyban, de előfodulhat az üvegház és más növényekkel teli helyen is :)

TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   Szomb. Okt. 23, 2010 5:29 pm

*Még szerencse, hogy a kollégái és általában az emberek jól reagálnak az ilyen ajánlataira. Persze nyilván közrejátszik a dologban némi sajnálat is, erről azonban ő nem vesz tudomást. Épp elég ideig sajnálta önmagát és talán még most is azt tenné, ha nem találkozik Karesindával. Valamiért a nő, aki az évek folyamán a legjobb barátja lett, visszarázta az életbe és rámutatott arra, hogy ha máshogyan is, de lehet vakon is teljes életet élni.
A bor igazán kellemes, mind az íze mind az illata, igaz ivott már ennél jobbat is, de egyáltalán nincs oka panaszra. Egyébként is a bögre, többet ront a dolgon, mint amennyit kéne. Ez is olyasmi, amit csak azért tud, mert amióta nem lát, kiélesedett a többi érzékszerve, így az ízlelése is. Egy átlag embernek valószínűleg nem tűnnek fel az olyan apróságok, mint hogy az étel, ital ízét mennyire meghatározza miben szolgálják fel. Ő viszont rögtön tudja, hogy porcelán vagy éppen üvegtálat használnak-e egy-egy vacsorán, anélkül hogy elmondanák neki, elég megkóstolnia az ételt.
Amíg Isabella történetét hallgatja elvesz egy újabb szendvicset, elvégre egy férfi mindig többet eszik...*
- Igen, igen ismerem. *Bólogat az álomgyökér említésére, és figyel tovább, hogy mi is történt pontosan. Egy-egy részleten elmosolyodik másokon rosszallóan csóválja a fejét, de a mosoly azért megmarad, hiszen ő sem volt mindig minta gyerek.*
- Ez tulajdonképpen egy nagyon jó ötlet. Használhatom az üvegházon? *Mondja el a véleményét, mikor elfogy a szendvics és kér engedélyt, mert bár nem Isabella ötlete volt, ő tőle hallotta és igazán nem szeretné megbántani a nőt azzal, hogy a megkérdezése - engedélye - nélkül alkalmazza ezt a módszert. Eddig csak védőbűbájokat tett az ajtóra, meg a különösebb növények köré egy külön kis védőkört, de nyilván jobban megjegyeznék az illetéktelen behatolók, hogy az üvegház nem játszótér, ha valami hasonló kis trükköt alkalmazna. Igaz akkor rendelnie kell álomgyökeret, mert az jelenleg nincs készleten.*
- Akkor nem lehetett olyan rossz az a büntetőmunka. *Vonja le a következtetést a történet végén, elvégre, ha rossz lett volna, akkor inkább megutáltatta volna a növényeket Isabellával nem pedig megszerettette volna.*
- Nagyon szívesen máskor is. *Viccelődik egy kicsit, és Isabellára mosolyog, vagy legalábbis abba az irányba, amerre a nő van. Igazából neki sem ártana ha foglalkozna egy kicsit a tanmenettel, de mindig halogatja, mondván, hogy nem tudja elolvasni, ami persze nem teljesen fedi le a valóságot...*
- Oh, csak találkoztam az egyik diákjával... Pontosabban megtaláltam. El volt ájulva az erdő közepén az egyik diákja, gondoltam nem árt ha tudja.
*Számol be röviden az eseményekről, bár igazából jobban aggasztja a dolog, mint amennyire mutatja. S hogy ne látszódjon, megissza a maradék bort.*

_________________
„Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tieid lettek, előtte az enyémek voltak.” - Jól csak a szívével lát az ember...
Vissza az elejére Go down
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Tanári szoba   

Vissza az elejére Go down
 
Tanári szoba
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Pihenőszoba
» Fürdőszoba
» Mester új tanítványa? Hikuro vs Akira
» Aramo villa //Kalandmester: Uzumaki Kushina//
» Mayakashi Kaen agglegény lakása

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Venustas Mágusképző Akadémia :: A kastély épülete :: Szintek :: Második emelet-
Ugrás: